170757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridin-származékok előállítására
3 170757 4 váljak, és az optikailag aktív prekurzort alakítják a célvegyületté; például a ciano-csoport helyett —COOH-csoportot tartalmazó prekurzor vegyület optikailag aktív bázissal rezolválható, és az így kapott, optikailag aktív sav nitrillé alakítható. Az (1) általános képletű piridin-származékokat a találmány szerint a (IV) általános képletű savamidok, ahol R1, R 2 , R 6 , R 7 és m jelentése a fenti, dehidratálásával állítjuk elő. A dehidratálást vízelvonószer jelenlétében hajtjuk végre. Vízelvonószerként például foszforpentoxidot, foszforpentakloridot vagy tionilkloridot alkalmazhatunk. Vizsgálataink szerint a dehidratálás foszforpentaszulfid jelenlétében is végbemegy. (A foszforpentaszulfid hatására végbemenő átalakulás mellékreakcióként lép fel akkor, ha a [IV] általános képletű vegyületeket foszforpentaszulfiddal X helyén tiokarboxamído-csoportot tartalmazó fi] általános képletű vegyületekké tionáljuk. A nitril-vegyületeket kívánt esetben elkülöníthetjük a reakcíóelegyből, például kromatográfiás úton. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy a reakciótermékben jelenlevő [I] általános képletű vegyületet kénhidrogénes kezeléssel a megfelelő tioamiddá alakítjuk, tekintettel arra, hogy a nitrilek közbenső termékül szolgálnak a tioamidok előállításához.) A találmány szerint, a dehidratálást olyan módon is végrehajthatjuk, hogy a (IV) általános képletű amidot vízelvonószerként hexametil-foszfor-triamidban hevítjük. Ennek az oldószernek az alkalmazásakor azt tapasztaltuk, hogy a reakció során melléktermékként a cianocsoport helyén —CON(CH3) 2 -csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület is képződhet, amely új reakcióban alakul ki. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben savaddíciós sóvá alakítjuk, és a kapott nitrilt vagy sóját adott esetben a mellékterméktől elkülönítjük. A (IV) általános képletű kiindulási vegyületet különböző módszerekkel állíthatjuk elő. Eljárhatunk például úgy, hogy egy, a ciano-csoport helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet fémalkillal reagáltatunk. A fémalkil lehet egy egyértékű fém alkilvegyülete és például az MR 10 képlettel jellemezhető, ahol M nátrium-, kálium- vagy lítiumatomot, R10 pedig alkil-, aril- vagy aralkil-csoportot jelent, vagy egy kétértékű fém alkilvegyülete, amely az M(R10) 2 képlettel jellemezhető, ahol M jelentése kalcium- vagy magnéziumatom. A reakcióterméket ezután széndioxiddal reagáltatjuk, in situ, célszerűen úgy, hogy széndioxid gázt buborékoltatunk az előállítási reakcióelegybe. (Azt tapasztaltuk, hogy a ciano-csoport helyében hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyület karboxilezésekor, ahol a képletben R1 metilcsoportot, R2 , R 6 és R 7 hidrogénatomot jelent, a karboxilezés mind az R* metil-csoporton, mind pedig a kívánt helyzetben felléphet. Rendszerint a kétféle termék keveréke képződik, a kívánt termék azonban a feldolgozás során elválasztható.) Az ilyen módon kapott, a ciano-csoport helyén karboxil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet egy R5OH általános képletű alkanollal észterezzük, ahol R5 jelentése 1—6 szénatomszámú alkií-csoport. Az észterezést önmagában ismert módon hajtjuk végre, például sav katalizátor jelenlétében. Katalizá. torként alkalmazhatunk tömény kénsavat, vagy a reakcióelegyet telíthetjük sósavgázzal, avagy valamilyen Lewis-sav, például bórtrifluorid jelenlétében észterez-5 hetünk. Kívánt esetben a karboxil-csoportot tartalmazó vegyület ezüstsójának és egy R5 I jodidnak a reakciójával állíthatjuk elő az észtert, ahol Rs jelentése a fenti. A ciano-csoport helyén —COOR5 -csoportot tartal-10 mázó (I) általános képletű észtert önmagában ismert módon alakítjuk a (IV) általános képletű aminná, például ammóniával történő reagáltatás útján. Az ammonias kezeléshez célszerűen metil- vagy etil-észtert alkalmazunk. 15 A (IV) általános képletű kiindulási vegyületet más módszerrel is előállíthatjuk, például oly módon, hogy a ciano-csoport helyén —COOR5-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet egy R9CONH 2 általános képletű amiddal vagy annak savaddíciós sójával 20 reagáltatunk, ahol R9 jelentése hidrogénatom vagy 1—6 szénatomszámú alkil-csoport. A reakciót alkálifém-alkoholát jelenlétében hajtjuk végre, amelyből célszerűen az észterre számolva mólekvivalens mennyiséget alkalmazunk. Az alkálifém-alkoholát valamely 25 1—6 szénatomszámú alkanol, például metanol vagy etanol alkoholátja lehet. Az alkálifém-célszerűén nátrium. R9 CONH 2 általános képletű amidként célszerűen olyan vegyületet alkalmazunk, ahol R9 jelentése hidrogénatom vagy metil-csoport. Előnyösen tehát forma-30 midot vagy acetamidot használunk. Az R9 CONH 2 általános képletű amidoknak a sóit, különösen az alkálifémsóit is alkalmazhatjuk. A ciano-csoport helyén —COOR5 -csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek amidálását a reakciókomponensek hevíté-35 sével hajthatjuk végre. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák segítségével részletesen ismertetjük. 1. példa A) 2-Fenil-5,6,7,8-tetrahidro-kinolin. 45 2-(3'-fenil-3'-oxo-propil)-ciklohexanont állítunk elő Hahn és Epsztain módszerével (Roczniki Chem., 37, 403—12 [1963]): 27 g beta-dimetilamino-propiofenon és 37,5 g ciklo-50 hexánon elegyét 5 órán át forraljuk visszafolyatás közben nitrogénatmoszférában, majd az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A visszamaradó olajos anyagot frakcionáljuk. 14 g 2-(3'-fenil-3'-oxo-propil)-ciklohexanont kapunk, amelyet Hahn és Epsztain módszerével 55 ciklizálunk. 12 g fenti diketont 65 ml etanolban oldunk, az oldathoz 9 g hidroxilamin-hidrokloridot adunk, és a reakcióelegyet 1 órán át hevítjük visszafolyatás közben. Lehűtés után a reakcióelegyet 300 ml vízbe öntjük, 2 X 50 ml éterrel extraháljuk és az extrak-60 rumokat elöntjük. A vizes oldatot káliumkarbonáttal meglúgosítjuk és 3 X 50 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat megszárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A visszamaradó olajos anyagot frakcionáljuk. 7 g színtelen, olajos 2-fenil-5,6,7,8-65 -tetrahidro-kinolint kapunk, fp. 134—138 °C/15 mm Hg. 2
