170699. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai működtető szerkezet járműfékhez

3 lyeket tengelyirányban rugó hoz egymással kapcso­latba. Az automatikus állító mechanizmusnak ennél a kiviteli alakjánál előnyösen a nem reverzálhátó me­netes kapcsolatnak az első tagon, amelynek támasz- 5 tótag jellege van, külső menetes része van; a má­sodik tag pedig olyan menetes tag, amelynek a bel­ső felületén van'menetes rész. A harmadik tag cél­szerűen egy tartány, amelyben a negyedik tagot ké­pező, a menetes tagot körülvevő hajtó gyűrű és ru- 10 gó van elhelyezve, amely a súrlódó felületeket hoz­za egymással kapcsolatba. A mindkét irányban mozgatható menetes kapcsolat előnyösen a mene­tes tag és a hajtó gyűrű között helyezkedik el. A menetes tagnak külső menete, a hajtó gyűrűnek 15 belső menete van, a hajtó gyűrű külső felülete és a tartány belső felület képezi a súrlódó felületeket. Az egész elrendezés célszerűen úgy van kialakít­va, hogy a fék erős igénybevételéből származó fék­deformáció következtében előálló túlságos utánállí- 20 tást ki lehet küszöbölni. Ebből a célból a harmadik nem forgó tagot a rugóerő hatása ellenében ten­gelyirányban el lehet mozdítani. Ha az első és má­sodik tag közötti nem reverzibilis menetes kapcso­latot a fékre ható nagy erő következtében tengely- 25 irányú terhelés éri, akkor a nem reverzálhátó mene­tes kapcsolaton kialakuló súrlódás elegendő ahhoz, hogy a második tag a mindkét irányban mozgatható menetes kapcsolat forgatásának ellenálljon, ekkor pedig a harmadik tag az első és második taggal 30 együtt az utóbb említett rugó ereje ellenében ten­gelyirányban elmozdul. Az eddig használatos mechanikai működtető szer­kezetek homlok tárcsákból, három gördülő elemből, pl. golyókból állnak, amelyek egymáshoz képest 35 120°-ban helyezkednek el a tárcsában levő csavar­vonal hajlású hornyokban vagy ferde síkokon. A tárcsák egymáshoz való elhajlását ezzel bizton­ságosan ki lehet küszöbölni és a nyomóerő a három golyó között egyenletesen oszlik meg. Az ilyen be- 40 rendezéssel felvehető nyomóerő nagyságát azonban a golyókon fellépő Hertz-féle feszültségek határol­ják be. Amennyiben a feszültségek csökkentése cél­jából növelik a golyók átmérőit, akkor ez az egész berendezés átmérőjének növelését is jelenti, ami 45 nem célszerű. Ugyancsak nem célszerű több mint három golyót alkalmazni, mert ebben az esetben nagyon nehéz a hornyokat vagy ferde síkokat meg­felelő pontossággal megmunkálni, pedig erre szükség van ahhoz, hogy a nyomóerő a golyók kö- 50 zött egyenletesen oszoljék meg. A találmány egyik célja olyan mechanikai fék­működtető szerkezet kialakítása, amely homlok tár­csa típusú és amely megnövekedett tengelyirányú nyomóerő kifejtésére alkalmas. 55 A találmány másik célja olyan homloktárcsás mechanikai fékműködtető szerkezet kialakítása, amelynek több mint három gördülő tagja van, és előállítása mégis olcsó. Ez utóbbi célt a találmány egyik jellemzőjének 60 megfelelően olyan jármű számára alkalmas mecha­nikai fékműködtető szerkezet valósítja meg, amely két egymáshoz képest forgó részből áll, amelyeknek egymással tengelyirányban együttműködő csavar­vonal alakú horonypályája van, amelyek között 65 4 legalább egy gördülő tag található azzal jellemezve, hogy a két összetartozó csavarvonal alakú horony­pálya közt több gördülő tag van és ezek csavar­vonal alakú talpcsapágyat képeznek. A gördülő tagok előnyösen tűgörgők. A két forgó rész egyikének a csavarvonal alakú talpcsapággyal ellentétes vége ugyancsak gördülő tagként, mint például tűgörgőkkel lehet kialakítva. A találmánynak második jellemzője szerint a tár­csás fék mechanikai működtető szerkezete forgó és nem forgó részekből áll, amelyek egymással legalább egy csavarvonal alakú felülettel vannak tengelyirányú összeköttetésben úgy, hogy a forgó­résznek a nem forgó részhez képest megfelelő irányban fékhatást létrehozó elmozdulása van, a nem forgó rész egy háznak a része, vagy ahhoz ké­pest rögzítve van és a házban a forgórész van el­helyezve, továbbá olyan eszköze van, amely a ház­ban benyúlik, amely a forgórészt a megfelelő irány­ban forgatja és ezzel a tengelyirányú elmozdulást létrehozza. Az utóbb említett eszköz megfelelően a fék ká­belje, a fék rúdja vagy ehhez hasonló hosszúkás tagja, amely a házba a rajta levő nyíláson keresz­tül nyúlik be, oldairányban megfelelő hajlékonysá­ga vagy mozgásképessége van, amely a tengelyirá­nyú elmozdulást nem akadályozza, továbbá ez a hosszúkás tag feszítésnek van kitéve, amely a meg­felelő irányban való forgást hozza létre. A találmány harmadik jellemzője szerint a reak­ciós tárcsás fék mechanikai működtető szerkezete forgó és nem forgó részekből áll, amelyek legalább egy csavarvonal alakú felülettel vannak egymással tengelyirányú összeköttetésben úgy, hogy a forgó­résznek az említett nem forgó részhez képest meg­felelő irányban való forgása tengelyirányú féknyo­móerőt kifejtő elmozdulást hoz létre, a nem forgó rész a fékjáromnak egy darabja vagy ahhoz közvet­lenül hozzá van erősítve, aminek következtében a járom a féknyomóerő reakcióját veszi fel. A járom egy része megfelelően a házat képezi, amely ház a forgórészt foglalja magába, a forgó­rész nyomócsapágy segítségével a közvetlen lamel­lás fékszerkezetre hat, amely a közvetve működő lamellás fékszerkezet szomszédságában helyezkedik el. A találmány második és harmadik jellemzője sze­rinti mechanikai működtető szerkezet jellegzetessé­gei egymással kombinálhatók. Hasonlóképpen a ta­lálmány szerinti második vagy harmadik jellemző­je szerinti vagy a második és harmadik jellemzője szerinti működtető szerkezet jellegeztességét kom­binálni lehet a találmány első jellegzetességével. A találmány bármelyik vagy több jellegzetessége szerinti működtető szerkezetet automatikus állító szerkezettel lehet ellátni. Ilyen mechanizmus cél­szerűen első és második tagból áll, amelyek egy­mással menetes összeköttetésben vannak és a mű­ködtető szerkezetnek olyan eszköze van, amely az első és második állító tag között relatív forgást hoz létre az utánállítás szükségességének megfelelően. Az egyik kiviteli alaknál olyan eszközök vannak, amelyek a túlzott utánállítást akadályozzák meg, ami az erős fékezés hatására a fékdeformáció kö­vetkeztében állhat elő. 2

Next

/
Thumbnails
Contents