170665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminocukor származékok tiszta állapotban való elkülönítésére keverékeikből
17 170665 18 szerinti hatóanyagot (nyers inhibitor, amelynek aktivitása 26 000 SIE/g) az egyéb példákban kapott hatóanyagokhoz hasonlóan egér és patkány tünetmentesen elviseli 340 000 SIE/kg hatóanyagmennyiség perorális adagolása esetén. Egerek 10 000 SIE/kg hatóanyagmennyiséget is tünetmentesen elviselnek intravénás adagolás esetén. Előnyösek a találmány szerinti inhibitorok ismert orális antidiabetikumokkal (ß-citotrop szulfonilkarbamid-származékok és/vagy vércukorra hatást gyakorló biguanidinek) kombinálva is. Az alkalmazott reagensek és segédanyagok közül néhányat az alábbiakban ismertetünk. Ioncserélőként alkalmazhatjuk például a kereskedelemben kapható alábbi termékeket: Amberlite IRA 410 Cl~ (anioncserélő), Amberlite IRC 120 (H+-alak) (erősen savas kationcserélő), Amberlite (HC03 '-alak) (anioncserélő), Amberlite IRA 410 OH"~ (erősen bázisos anioncserélő), Amberlite IRC 50 H+ (gyengén savas kationcserélő) (a Rohm and Haas Company cég védjegye), valamint Dowex 50 WX 4H+ (erősen savas kationcserélő) (a Dow Chemical Co. Midland, Michigan, USA védjegye). Cellulózbázisú anioncserélőként például a Schleicher und Schüll cég De AE-Zellulose jelzésű termékét használhatjuk. Poliakrilamid-gélként például a Biogel—P—2 jelű gélt alkalmazhatjuk (a Bio-Rad Laboratories cég, Richmond, California, USA védjegye). A Maltzin a Diamalt AG cég, München, NSZK természetes malátaextraktuma. A Lewapol a Bayer AG cég, Leverkusen, NSZK cég nem specifikus adszorpciós gyantája. A Clarcel a CECA cég, Velizy—Villacoublay, Franciaország szűrési segédanyaga. Az SE 30 a Hewlett Packard cég szilikon elasztomerje. A találmány szerinti eljárás előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze. Már emiitettük, hogy a találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek nagyobb specifikusgátlóaktivitást mutatnak a szacharázzal, illetve az amilázzal szemben, mint az ismert inhibitor keverékek. Említettük továbbá, hogy egyes I általános képletű vegyületek in vivo aktivitása meglepő módon nagyobb, mint in vitro aktivitása. Az alábbiakban ezen előre nem várt előnyöket részletesen ismertetjük. A 21, oldalon látható táblázatban a találmány szerinti homológ sor egyes tagjai, illetve diszkrét homológtartomány (vagyis homológok keverékei) esetében in vitro mért enzimgátló próbák eredményeit adtuk meg. Megjegyeztük, hogy az amilázzal szemben mutatott gátlási aktivitás a homológ sor nagyobb nj + n2 értékű tagjainál intenzívebb, illetve a szacharáz-gátlás az nj -f+ n2 = 2 értékű származék esetében a legkifejezettebb. Említettük továbbá azt is, hogy in vivo vizsgálatban a szacharóz-terhelési próbában mért hatékonyság körülbelül párhuzamos az in vitro mérésben talált specifikus gátló aktivitással [lásd a 18. példában a 6. (nt +n 2 = 5—7), 7. (nj + n2 = 4—6), 8. (nt + n 2 = 2), 10. (n, + n2 = = 1) és 13. (n!+n2 = 3) táblázatot]. Látható tehát ezekből a táblázatokból, hogy a szacharózra in vivo kifejtett gátló hatás gyakorlatilag párhuzamos az invitro kifejtett gátló hatással, vagyis az ED50 értékek nőnek a csökkenő SIE-értékekkel szemben (lásd az alábbi táblázatot). Szacharóz-gátlás nl+ n 2 *n vitro SIE/mg in vivo ED50 mg/kg 1 30 3,0 2 68 0,21 10 3 21 2,65 4—6 8,5 ~ 15,30 5—7 2,5 ~ 52,00 15 Említettük továbbá azt is, hogy a keményítő-terhelési próbában azn1 +n 2 = l, 2 és 3 értékű I általános képletű vegyületek in vivo aktivitása az amiláz gátlásában az in vitro mért aktivitás 10—40-szerese. A fenti információkból az a következtetés vonható 20 le, hogy míg a szacharáz gátlásában mutatott aktivitás mind in vivo, mind in vitro a felhasznált I általános képletű vegyület molekulasúlyától jellegzetes módon függ és ez az összefüggés érvényes az amilázzal szemben in vitro mérhető gátlási aktivitásra, addig az in vivo ami-25 lázzal szemben mérhető gátlási aktivitás a molekulasúlytól függetlenül konstans marad. Ezt a tényt kifejezetten meglepőnek kell tekinteni. Jobb szemléltetés céljából az alábbi táblázatban egymás mellett megadjuk az amilázzal szemben in vivo és in vitro mért gátlási 30 aktivitásokat. x-Amiláz-gátlás 112+02 in vitro AIE/mg in vivo ED50 mg/kg 300 0,76 300 1,60 1400 1,61 17 500 1.42 30 000 1,00 így a tiszta, 1, 2 vagy 3 glükózcsoportot hordozó I általános képletű vegyületek az eddig ismert inhibitorkeverékektől eltérően meglepő módon mind az enzimatikus szacharóz-lebomlást, mind az enzimatikus kemé-50 nyítő-lebomlást egyaránt erősen gátolják, miáltal rendkívül széleskörűen felhasználható hatóanyagként hasznosíthatók. A korábban már említett NSZK-beli közrebocsátási iratban, valamint belga szabadalmi leírásokban foglaltak ismeretében az lett volna ugyanis várható, 55 hogy a rövid oligoszacharid-láncot hordozó inhibitorok elsősorban szacharáz-gátlók, és nem volt előre várható, hogy egyidejűleg tiszta állapotban amiláz-gátlóként is kiválóan hasznosíthatók. Ugyanakkor a találmány szerinti homológ sor magasabb tagjai keverékének szét-60 választása eredményeképpen kapott tiszta vegyületek meglepő módon nagyobb aktivitásúak, mint a megfelelő keverékek. Ez könnyen belátható, ha az alábbi táblázatban a tiszta vegyületekre közölt aktivitási értékeket összehasonlítjuk ä 21. oldalán látható táblázatban a 65 termékkevérékekre megadott aktivitási értékekkel. 9
