170622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinergetikus hatású vírusellenes készítmény előállítására
7 170622 8 a kezelés módjától függően. Szövettenyészetek esetében például a 10-3—10~ 6 közötti arányt, egereknél intraperitoneális kezelés esetén a 20 körüli arányt találtuk a legkedvezőbbnek. Az induktor-aktivátor kombinációval kialakított vírusrezisztencia kimutatható mind sejt- vagy szövettenyészetekben, mind pedig egyéb élő szervezetekben. A vírusrezisztencia kialakítása oly módon érhető el, hogy az élő rendszereket (élő sejteket, szöveteket, szervezeteket) a találmány szerinti készítményekkel külsőleg vagy belsőleg érintkezésbe hozzuk. A külső érintkezésbe hozás sejt- vagy szövettenyészet esetén lehet táptalajba adagolás, készítmény oldatában vagy szuszpenziójában való tartás, vagy az azzal való mosás. Gazdaszervezet esetén a külső érintkezésbe hozás lehet például mosás, spray, bedörzsölés, borogatás, öblögetés, öblítés, permetezés vagy egyéb helyi kezelés. A belső érintkezésbe hozás lehet például perorális, parenterális, intraperitoneális, intramuszkuláris, szubkután. A hatásos dózis a használt induktor és a gazdaállat vagy gazdaszervezet tulajdonságaitól függően nagymértékben változik. A sejttenyészetben elért legkisebb hatásos induktorkoncentráció például egér L-fibroblaszt sejtekre mérve 10~s /ug induktor/ml táptalaj volt, 20 jug aktivátor/ml jelenlétében. In vivo egérben pedig például 2,5 ßg aktivátor 100 jug induktor jelenlétében egerenként. Primer humán foetusból származó szövettenyészetben 2:10"3 /jg induktor/ml táptalaj volt a legkisebb aktív dózis értéke 20 Mg/ml aktivátor jelenlétében. A kísérletek során alkalmazott anyagok, módszerek és fogalmak: A találmány szerinti szilárd vagy folyékony készítmények az aktivátor és induktor komponenseken kívül egyéb anyagokat is tartalmazhatnak, mint például sókat, stabilizálószereket és más adalékanyagokat. A továbbiakban az aktivátorokat típusonként „A" betűvel és e mellé rendelt indexszámokkal jelöljük. A jelölés mellett, ha más utalás nincs, a zárójelben megadott számok az aktivátor további tulajdonságait adják meg_ mégpedig az első szám a redukált viszkozitás dl/g egységekben kifejezett és 0,5%-os diklórecetsavas oldatban mért értékét jelenti, a második szám pedig a kationos csoportok^százalékos helyettesítési fokát jelenti (például A2 /0,89, 93), [Acta Chim. Hung. 54, 65 (1967), 62, 293 (1969)]. A nem helyettesített csoportok rendszerint a kiindulási polipeptid eredeti aminokarbonsav egységeinek változatlan oldalláncait vagy aminodikarbonsavaknál a karboxilcsoport nem kationos rövidszénláncú alkilészter-származékait jelentik. A kísérletekhez alkalmazott aktivátor-típusok a következők voltak: At = poliglutaminsav-származékok, amelyeknek sza/ bad karboxil-csoportjai 2-dimetilamino-etilaminnal különböző mértékben amidálva vannak, A2 = poliglutaminsav-származékok, melyeknek szabad karboxil-csoportjai 2-dietilamino-etilaminnal különböző mértékben amidálva vannak, A3 = poliglutaminsav-származékok metojodidja, melyeknek szabad karboxil-csoportjai különöbző mértékben 2-(tri-metüammónio)-etilaminnal amidálva vannak, 5 A4 = poliglutaminsav-származékok metokloridja, melyeknek szabad karboxil-csoportjai különböző mértékben 2-(butil-dimetilammónio)-etilaminnal amidálva vannak, As = poliglutaminsav-származék, amelynek szabad 10 karboxil-csoportjainak 73%-a 2-dimetilamino-etil-, 15%-a 2-hidroxietil- és 8%-a 2-imidazoliletilaminnal amidálva vannak, A6 = szabad amino-csoportjain metilezett polilizin metoszulfát sója, 15 A7 = szabad amino-csoportjain metilezett poliornitin metoszulfát sója, A8 = poliaszparaginsav-származékok, amelyeknek szabad karboxil-csoportjai különböző mértékben 2-dietilamino-etilaminnal amidálva vannak, 20 A9 = poli-a-aminoadipinsav-származékokj melyeknek szabad karboxil-csoportjai különböző mértékben 2-dimetilamino-etilaminnal amidálva vannak, A10 = poliglutaminsav-származékok metojodidja, 2s amelyeknek szabad karboxil-csoportjai különböző mértékben (2-metil-dietilammónio)-etilaminnal amidálva vannak, A, ] = poliglutaminsav-származék, melynek szabad karboxil-csoportjai 48%-ban 2-dimetilamino-30 -etil-, 48%-ban pedig 2-amino-etilaminnal amidálva vannak. Az induktorokat az általánosan elfogadott rövidítéssel jelöljük, zárójelben megadva az egyes megfelelő 35 polinukleotid-láncok Sw értékét Swedberg egységekben: ezek szerint poli I : C-vel és poli A : U-val olyan kettős szálú komplexeket jelölünk, amelyekben az egyes szálak kizárólag egyfajta nukleotidot tartalmaznak, inozint és citidint, illetve adenint és uracilt. 40 PoliAU-val olyan egyetlen szálból álló induktor-molekulát jelölünk, amelyben adenin és uracil nukleotid egységek vegyesen fordulnak elő. Az induktorok vagy kereskedelmi forgalomból 45 szerezhetők be, vagy az irodalomból közismert nagyszámú előállítási eljárás valamelyikével állíthatók elő. Az aktivátorok a peptidvázas polikationok részletes ismertetésénél megadott irodalmi eljárások szerint 50 készíthetők. A kísérleteinkben használt kettős-szálú induktor komplexek készítését az alábbi példán mutatjuk be, amellyel analóg módon bármely kiegészítő szekvenciájú kétféle polinukleotidból komplex képezhető: 55 poliinozinsav kálium sójából, valamint policitidilsav kálium-sójából 0,15 mól nátrium-kloridot és 0,006 mól foszfát puffert (pH 7,2) tartalmazó oldatból 1000-1000 mikrogramm/ml koncentrációjú törzsoldatot készítünk, ezeket 80C°-ra melegítve egye-60 sítjük és lassan lehűlni hagyjuk. A komplex kialakulása a 240-270 nm között fellépő abszorpciós intenzitás csökkenés (hipokróm hatás) mérésével, illetve a Tm -pont mérésével (40-80 C°, polimerizációs foktól függően) ellenőrizhető. (Chargaff: The Nucleic 65 Acids, Vol 1-2. Academic Press, New-York 1957.) 4
