170620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagy nedvességtartalmú anyagok gazdaságos szárítására

5 170620 6 végén a fűtőtér felől befordul a szárítótérbe, annak alsó lapját alkotva halad a szekrényen végig, majd a szekrény másik végén lefelé fordul a fűtőtérbe. A fűtőtéren át visszajut ismét a szekrény elejére, ahol megint befordul a szárítótérbe. Mozgása tehát hasonlatos a közismert láncrostélyokéhoz. A szárítószekrény elején, ahol a lánclap a szárítótérbe fordul, valamilyen ismert adagoló berendezéssel a lánctalp-felületre vezetjük szabályozható rétegvastagságban a nedves anyagot, amit a lánclap ugyancsak szabályozható lassú ütemben végig visz a szárítószekrényen, közvetlenül a fűtőtér felett. A lánclap-felületet alulról a szárítótérben keletkezett és a fűtőtérbe átvezetett gőzök, valamint a szükséges mennyiségű friss meleg, például forró füstgázok fűtik. A lapokon fekvő szárítandó nedves anyagból elpárolgó gőz pedig ismét visszakerül ugyan annak vagy a következő egységnek a fűtőterébe. A találmány szerinti elv megvalósításának keretében a szárítóberendezés szerkezeti kialakítása természetesen az előző példaképpeni megoldástól eltérő is lehet. A találmány szerinti szárítási elvet, valamint az azt megvalósító szerkezetnek egyik példaképpeni lánclemezes megoldását, a csatolt szemléltető rajzokkal kapcsolatban az alábbi leírás ismerteti részletesen. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti szárítási elvet szemlélteti vonalas vázlatban, egyetlen szárítóegységből álló szárítóberendezés esetére, oldalnézetben, a 2. ábra ugyanazt elölről, a nedves anyag beáramlásának az irányából nézve mutatja, a 3. ábra három szárító egységből álló szárítóberendezést mutat, oldalnézetben, a 4. ábra ugyanazt elölről nézve szemlélteti, az 5. ábra a találmány szerinti szárítóberendezés egy példaképpeni szerkezeti kiviteleként egy mozgatható lánctagos-szárítóegységet mutat, mely több egységű szárítóberendezés esetében a szárítóegységek mindegyikében, a szárítószekrény belső terét szárító- és fűtőtérre osztó mozgó lánclapot képez. Az ábra térbeli nézetben, ill. metszetben mutatja a lánclapot. Végül a 6. ábra a lánclap felület lemezlapjai egymáshoz csatlakoztatásának egyik példaképpeni megoldását mutatja vázlatosan. A szárítóberendezést, amely a találmány szerint egyetlen szárítóegységből is állhat, de állhat több azonos vagy egymáshoz hasonló kivitelű egységből is, célszerűen jó hőszigetelő burkolattal ellátott (1. ábrán) lemezfalak határolják. A szárítóegységek terét közbenső 2 elválasztó fal két részre, a 3 szárítótérre és a 4 fűtőtérre osztja. A szárítandó nedves anyag az 5 nyíl irányából érkezik a szárítóberendezéshez, az eredményvonallal jelzett irányban végig halad a 3 szárítótéren úgy, hogy a 2 elválasztó fallal kontakt módon jól érintkezik. A nedves és a fűtött 2 lemezen fokozatosan száradó és így a súlyában és rendszerint a térfogatában is csökkenő anyagot a rajzban a 6 vonalkázott rész mutatja. A kiszáradt anyag a 7 nyíl irányában hagyja el a szárítót. Ha a szárítóberendezés több egységből, — a 3 és 4. ábra szerint példaképpen három egységből- áll, ilyenkor az egymásra épített egységek közötti 8 szekrényfal célszerűen perforált lemezből készülhet. Kivitelezhető úgy is, hogy a szekrény fal esetleg teljesen el is maradhat és ilyenkor az alul levő egység 3 szárítótere és a felette levő egység 4 fűtőtere egymással közvetlenül csatlakozik, illetve gyakorlatilag egyetlen összefüggő teret alkot. A szárítóberendezés üzembe helyezésekor az egy egységből álló berendezésben az egység 4 fűtőterébe, a több egységű berendezésben az első, - egymásra épített egységek esetében célszerűen a legalsó — egység 4 fűtőterébe tetszés szerinti külső hőforrásból, például olajégővel, vagy magának a kiszárított anyag elégetésével fűtött kemencéből 9 csövön külső friss meleget vezetünk bé és kezdetben ezzel a külső meleggel szárítjuk ki a szárítóberendezés 3. szárítóterén ekkor áthaladó nedves anyagot. Az egy egységű berendezésben a nedves anyagból keletkező gőzöket 10 ventillátorral vagy gázok és gőzök szállítására használatos más hasonló berendezéssel all nyíl irányába elszívjuk a szárítótérből és 12 irányban átvezetjük a 4. fűtőtérbe. Amint ez az átvezetett gőzmennyiség számottevően megnő, annak melegtartalma arányában célszerűen automatikus vezérlésű 13 szabályzó szeleppel fokozatosan csökkentjük a fűtőtérbe vezetett friss meleg mennyiségét. (4. ábra) Több egységű berendezés esetében a szárító üzembehelyezése a fentiektől annyiban tér el, hogy indításkor az első egység fűtőterébe vezetett friss meleg kezdetben egymagában végzi ezen egység fűtését mindaddig, amíg valamennyi egység a találmány szerint fokozatosan üzembe nem lép és végül az utolsó egység szárítóteréből, az előzők szerint elszívott és az első egység fű tő terébe juttatott gőz fokozatosan át nem nem veszi egység fűtéséhez szükséges melegszolgáltatásnak egy részét. A közbenső szárító egységek fűtőterébe kezdettől fogva annyi friss meleget vezetünk a célszerűen ugyancsak automatikus vezérlésű 14 szabályozón át, amennyire a megelőző szárítóegységek szárítóteréből érkező gőzök és gázok melegének kiegészítésére az optimális fűtés biztosítása szempontjából szükség van. A fűtőberendezésben illetve a fűtőberendezésekben, a fűtőközeg gőzei a 2 elválasztó falon lecsapódnak, ami igen kedvező hőátadást biztosít a szárítótérben az elválasztó falon fekvő nedves anyag irányába. Az elválasztó falon alul lecsapódó vizet, a 15 folyadékgyűjtő-vályú gyűjti össze (2. és 4. ábrák) és azt a többi fáradt fűtőközeggel együtt a 4 fűtőtérből illetve a fűtőterekből folyadék és gázszállító berendezés szívja el. A meleg vizet és az egyéb fáradt fűtőközeget ki lehet vezetni közvetlenül a szabadba is, de célszerűbb azt hőkicserélőn átvezetve, azok még megmaradt melegtartalmát is hasznosítani. A találmány szerinti szárítási elv egyik példaképpeni kivitelénél a szárítóegységek szárító- és fűtőterét 16 lemezcsíkokból álló, láncszerűen egymásba kapcsolódó 17 lánclap felület választja egymástól (5. ábra). A lánclap lassú ütemben halad a 18 nyfl irányába. A lap két végén 19-20 lánc-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3