170568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üveg vagy vitrokristályos anyag valamely tulajdonságának módosítására

3 170568 4 A közeget a kezelő zóna elhagyása után visszakeringtetjük, és ily módon nagyon gazdaságosan kihasználhatjuk. Kívánt esetben bizonyos, a kezelt testből származó, szennyező anyagokat kinyerhetjük a kezelő közegből miután az elhagyta a kezelő zónát és mielőtt oda ismét visszakeringtetjük. Szennyeződéseknek a kezelő zónában való felhalmozódása a kezelés megfelelő következetes lassításával vagy csökkentésével elkerülhető. A legtöbb cél elérésére valamely vízmentes kezelő közeget alkalmazunk jóval 100 C° feletti hőmérsékleten a kezelendő test módosításának függvényében. Ilyen megnövelt hőmérsékleten a kívánt ion-diffúzió olyan időtartam alatt megy végbe, amely elfogadható határ az ipari tömegtermelés számára. A kezelő közeg előnyösen legalább egy olyan fémsót tartalmaz, amely fémionokat szolgáltat a kezelendő testbe történő diffúzióhoz. Különösen az alkálifémsók részesülnek előnybe erre a célra. Az üveg vagy vitrokristályos anyag ion-diffúzió útján való kezeléshez használt különböző fémsókat megolvaszthatjuk és finom köd képzése végett apró cseppecskékké diszpergáljuk és ilyen formában használjuk anélkül, hogy nagyon magas hőmérsékletet kellene fenntartani. A kezelést előnyösen olyan zárt térben végezzük, amely legalább egy — a köd fejlesztésére szolgáló, megolvadt sót tartalmazó — vályúval rendelkezik. A köd fejlesztését úgy segíthetjük elő, hogy a zárt tér belsejében csökkentett nyomást létesítünk. A csökkentett nyomás helyett vagy ezzel együtt a vályúban vagy vályúkban levő olvadt só mozgatható a ködképződés elősegítése érdekében. Az olvadt só mozgatása nagyon hatásos módszernek bizonyult arra, hogy a sónak finom cseppecskék alakjában történő diszpergálását előmozdítsuk. A cseppecskék koncentrációja a folytonos gőzfázisban könnyen ellenőrizhető a mozgatás intenzitásának ellenőrzésével. A kezelendő testet előnyösen az említett, megolvadt sót tartalmazó vályú felett tartjuk és ködöt az említett test feletti állásnál távolítunk el a kezelő zónából. A ködáramot teljes egészében konvektív úton tartjuk fenn vagy természetes, illetve mesterséges légárammal segíthetjük elő. A vályúban levő megolvadt sót mozgathatjuk mechanikai eszközökkel is, azonban sokkal egyszerűbb, előnyösebb és hatásosabb megoldás az, ha gázt buborékoltatunk folyamatosan vagy szakaszosan keresztül rajta. Előnyösen olyan gázt alkalmazunk erre a célra, amely más célt is szolgál, így például a gáz olyan segédanyagként is szolgálhat, amely elősegíti a kívánt iondiffúziót. A kezelőzónában levő ködöt egy vagy több ellenáramú gáz hatásának tesszük ki. Ennek során a legkisebb cseppecskéket és a köd gőzfázisát a gáz magával ragadja és csupán a nagyobb cseppecskék maradnak vissza, amelyek érintkezésbe kerülnek a kezelendő testtel. A legkisebb cseppecskék eltávolítása még jobban előmozdítja azt, hogy a kezelés egységes legyen. A kezelés előnyösen úgy történik, hogy ioncserét hajtunk végre a kezelendő test és a kezelő közeg cseppecskéi között. A kezelés néha sokkal megfelelőbb ha az ionoknak a kezelendő 5 testből való távozását és a kezelő közegbe való diffúzióját semmi sem akadályozza és előnyös az, ha nem létesítünk elektromos teret erre a célra. Mindazonáltal nincs kizárva a találmány oltalmi köréből akár egyenárammal, akár váltóárammal 10 létesített elektromos tér használata a kezelés befolyásolása végett, sőt az említett elektromos tér kedvező is lehet bizonyos hatásfok előmozdítására, például növelheti az ionok behatolását a kezelő közegből a kezelendő testbe. 15 A találmány előnyösen alkalmazható tömegben történő kezelésnél, amelynek során a kezelendő testeket egyenkint sorban kezeljük vagy adagokban visszük be és vesszük ki a kezelőzónából. A találmánynak különös jelentősége van az 20 úgynevezett kémiai edzés, másnéven temperáás, területén. Valamely kémiai kezelő eljárás abban áll, hogy az üvegbe vagy a vitrokristályos anyagba ionokat viszünk be egy az üveggel érintkező közegből és a hőmérsékletet a bevitel alatt és után 25 úgy szabäyozzuk, hogy a kezelendő test külső rétegeiben nyomófeszültséget hozunk létre vagy a meglevő nyomófeszültséget megnöveljük. Általában fontos az, hogy a testet vagy ennek egy részét a lehető legegyenletesebben edzzük, hogy elkerüljük 30 a véletlen és előre nem látható változásokat a kezelés folyamán a test egyik vagy másik részében. Valamely kémiai edzési eljárást akkor tudunk egy vitrokristályos testen elvégezni, ha a kezelt test elegendő hányada átalakul egy üvegszerű fázisnál 35 vagy fázisoknál. A találmány nagyon jó eredményekkel használható a szokásos összetételű üveglapok egészének vagy részeinek, például a széleinek kémiai edzésére. Valamely kémiai edzési eljárás rendszerint abban 40 áll, hogy a kezelendő testben levő ionokat kicseréljük a vele érintkező kezelő közegből származó ionokkal. Ily módon például nyomófeszültséget tudunk kialakítani azáltal, hogy a test különböző rétegeiben levő ionokat olyan ionokkal 45 helyettesítjük, amelyek ezekben a külső rétegekben kisebb hőtágulási együtthatót létesítenek egy olyan hőmérsékleten, amely elég magas és ezt olyan hosszú ideig tartjuk fenn, amely elegendő ahhoz, hogy a feszültség lazuljon, azaz megereszkedés, 50 relaxáció, menjen végbe és lehetővé váljék a test lehűtése. Felületi nyomófeszültségeket oly módon is létrehozhatunk, hogy a kezelendő test külső rétegeiben levő ionokat nagyobb méretű ionokra cseréljük ki. Eközben a kezelendő test felületi 55 rétegeit megnövelt hőmérsékleten tartjuk, amely azonban elég alacsony ahhoz, hogy lényeges, de mégsem teljes megereszkedést tegyen lehetővé olyan hosszú idő alatt, ameddig ilyen hőmérsékletet fenntartunk. A kezelt testet ezután közön-60 séges hőmérsékletre hűtjük és ily módon a kialakult feszültségek „befagynak". Felületi nyomófeszültségeket kialakíthatunk úgy is, hogy ionokat elektromos tér hatására viszünk be a testbe annak felületén keresztül a vele érintkező közegből. Az 65 ionok ilyen mozgását járulékos mozgások kísérhetik 2