170534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2- amino- 4-hidroxi- 7,8- dihidro-pteridin vegyületeket tartalmazó antimikróbás hatású szinergetikus szerek előállítására
19 170534 20 amelyek 15-60 milliomodrész szulfakinoxalint, 15—60 milliomodrész diaveridint és 10—90 milliomodrész DMHP-t tartalmaznak. Kis összhatóanyag-koncentráció esetén a szulfakinoxalin : diaveridin koncentrációja előnyösen 1:1 és 2 : 1 közötti érték, míg nagy összhatóanyag-koncentráció esetén ez az arány előnyösen legföljebb 4 :1 érték lehet. Az intestinalis kórokozóval (E. acervulina) kiváltott mérsékelt fertőzések esetén azt tapasztaltuk, hogy a DMHP 250-90 milliomodrész koncentráció-intervallumban önmagában is hatásos, az alsó érték alatt azonban az aktivitás nagymértékben csökken, amit a százalékos súlygyarapodás csökkenése és az oociszta-ürítés fokozódása jelez. 10 milliomodrész diaveridin és 10 milliomodrész szulfakinoxalin elegye önmagában viszonylag hatástalan, DMHP jelenlétében azonban az aktivitás nagymértékben fokozódik. Még a legkisebb DMHP-koncentrációk esetén is észleltünk aktivitásfokozódást. Ha a megfertőzéshez használt E. acervulina-oocisztál^ számát egy nagyságrenddel növeljük, a DMHP, illetve a 10 milliomodrész diaveridint és 10 milliomodrész szulfakinoxalint tartalmazó elegy önmagában egyaránt hatástalan. DMHP hozzáadására azonban háromszoros hatásfokozódás észlelhető valamennyi vizsgált DMHP-koncentrációnál. 3. példa További kísérleteket végzünk annak meghatározására, hogy az (I) általános képletű hatásfokozó szerek milyen mértékben fokozzák a kompetitorok és/vagy inhibitorok aktivitását a Pasteurella múltoddá által okozott fertőzések visszaszorításában, illetve megszüntetésében. 1. kísérlet: 10-10 csirkéből álló állatcsoportok minden tagját orálisan 8 x 106 Pasteurella multocida mikroorganizmussal fertőzzük meg. Az állatoknak a megfertőzés előtt két nappal 85 : 15 arányú szulfakinoxalin-diaveridin elegyet, illetve a szulfakinoxalin-diaveridin elegyen kívül DMHP-t is tartalmazó táplálékot adunk. Az utóbbi esetben a táplálékban a szulfakinoxalin-diaveridin elegy és a DMHP koncentrációja rendre 50-20, 50-10, 50-5, 25-20, 25-10, illetve 25—5 milliomodrész. Néhány állatcsoportot kezeletlen kontrollként tartunk meg. A megfertőzés napjától számított kumulatív pusztulást és a megfertőzetlen kontrollokhoz viszonyított súlygyarapodást az 5. táblázatban tüntetjük fel. 2. kísérlet: Az 1. kísérletben leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy az állatoknak 85: 15 arányú szulfakinoxalin-trimetoprim (TMP) elegyet, illetve a szulfakinoxalin-trimetoprin elegyen kívül DMHP-t is tartalmazó táplálékot adunk. Az utóbbi esetben a táplálékban a szulfakinoxalin-trimetoprim elegy és a DMHP koncentrációja rendre 25-20, 25-10, 25-5, 12,5-20, 12,5-10, illetve 12,5-5 milliomodrész. A megfertőzés napjától számított kumulatív pusztulást a 6. táblázatban tüntetjük fel. Az 1. kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a diaveridin önmagában igen kismértékű aktivitással rendelkezik, és csak csekély mértékben fokozza az önmagában is megfelelően hatásos szulfakinoxalin 5 aktivitását. DMHP hozzáadására azonban — még 5 milliomodrész koncentrációban is - a diaveridin-szulfakinoxalin elegy aktivitása nagymértékben fokozódik. A második kísérletben a DMHP az előzőnél kisebb mértékben fokozza a trimetoprim-szulfa-10 kinoxalin elegy aktivitását. 4. példa 15 A további kísérletekben a szulfametoxazol és trimetoprim Staphylococcus aureussal szembeni hatását, valamint a DMHP jelenlétében fellépő hatásfokozódást vizsgáljuk. A vizsgálatokat a tiszta hatóanyagokkal, valamint kettős és hármas kombiná-20 ciókkal végezzük. A DMHP jelentősen fokozza mind a szulfametoxazol, mind a trimetoprim aktivitását, és a hármas kombinációban további hatásfokozódást észleltünk. A kísérletek eredményeit a 7. táblázatban ismertetjük. Táptalajként 1,5% agar-25 ral szilárdított, papainnal elbontott lóizom-kivonatot használunk, és a tenyészetet 18 órán át 37 C°-on inkubáljuk. 30 5. példa A kísérletekben Staphylococcus aureus N 491 törzset használunk fel, és a trimetoprim és szulfametoxazol növekedésgátló hatását, illetve a DMHP 35 jelenlétében fellépő hatásfokozódást vizsgáljuk. A vizsgálatokat turbidimetriásan végezzük. A kísérletekhez papainnal elbontott lóizom-kivonatot használunk táptalajként, és a tenyészetet 7 órán át 37 C°-on inkubáljuk. A trimetoprimot és a szulfa-40 metoxazolt a hatásosnál kisebb dózisban mérjük be. Az eredményeket a 8. táblázatban foglaljuk össze. 45 6. példa A kísérleteket a 4. példában leírthoz hasonlóan végezzük. Az eredményeket az 1. ábrán grafikusan ábrázoljuk. A növekedés sebességét spektrofoto-50 metriás úton mérjük. Az 1. ábrán a fekete oszlopok a 10 jug/ml DMHP jelenlétében észlelt növekedési %-ot a fekete-fehér oszlopok a DMHP távollétében észlelt növekedési %-ot mutatják. Az első diagrammon a trimetoprimmal, a 55 második diagrammon a trimetoprim mellett 1,0 jug/ ml szulfametoxazolt, a harmadikon a trimetoprim mellett 0,3/xg/ml szulfametoxazolt, a negyediken a trimetoprim mellett 0,1 Mg/ml szulfametoxazolt, az ötödiken a trimetoprim mellett 0,03 Mg/ml szulfa-60 metoxazolt tartalmazó kompozícióval végzett vizsgálatok eredményeit tüntetjük fel. Az ábra adataiból megállapítható, hogy a DMHP nemcsak külön-külön fokozza a trimetoprim és szulfametoxazol hatását, hanem a hármas kombi-65 nációban további jelentős hatásfokozódás lép fel. 10
