170494. lajstromszámú szabadalom • 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil-metilkarbamát N-amino-szulfenil származék hatóanyagot tartalmazó rovarírtó szer és eljárás a hatóanyag előállítására
3 . , —10C°-on tartása közben 22,5g dimetilamint adunk. A kivált dimetilamin hidrokloridot szűréssel távolítjuk el, a csapadékot gyorsan hideg éterrel mossuk. A szűrletet és az éteres mosóleveket összeöntjük és az étert enyhe melegítéssel lehajtjuk róla. 5 A maradékot vákuumban desztillálva 8,5 g dimetilamino-szulfenil-kloridot kapunk. Op.: 34-36 C°/15torr. B. A dimetilamino-szulfenil-klorid reakciója 10 karbofuránnal 16 g karbofurán és 8,5 g dimetilamino-szulfenil-klorid 50 ml piridinnel készült oldatát szobahőfokon kb. 18 órát állni hagytuk. Ezután az elegyet 15 vízbe öntöttük, a vizes keveréket kloroformmal extraháltuk, az extraktumokat híg sósavval mostuk, majd vízzel és telített nátriumklorid oldattal. Az anyagot csökkentett nyomáson betöményítve olajat kaptunk, amelyet NMR-el vizsgálva azt találtuk, 20 hogy kb. 20% reagálatlan karbofuránt tartalmaz. Ezt az olajat szilikagél oszlopon kromatografáltuk eluensként dietiléter: hexán (3:1) elegyet használva miután 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil-(dimetilamino-szulfenil)-(metil)-karbamátot kap- 25 tunk. Elemzés: a C14 H 2 oN 2 0 3 S-ra: számított: C =56,76%, H =6,76%, mért: C =56,94%, H = 7,26%. 30 2. példa A 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil(metü)-(morfolinoszulfenil)-karbamát 35 szintézise A A morfolinoszulfenil-klorid szintézise 17,2 g morfolin 250 ml dietiléteres oldatát 40 -10C°-ra hűtöttük le jég-só fürdőben és a hideg oldathoz 4,65 g kéndiklorid 50 ml száraz dietiléteres oldatát adtuk. Egy órát kevertük -10 C°-on, majd a keveréket hagytuk szobahőfokra felmelegedni. A kicsapódott morfolin hidrokloridot szűrés- 45 sei távolítottuk el, a szűrletet betöményítettük, és az így kapott maradékot ledesztillálva 4,8 g morfolinoszulfenil-kloridot kaptunk, o.p.: 60—62 C°/l,0torr. 50 B. A morfolinoszulfenil-klorid reakciója karbofuránnal 6,6 g karbofurán és 4,8 g morfolinoszulfenil-klorid elegyének 40 ml piridines oldatát kb. 18 óra 55 hosszat szobahőfokon állni hagytuk. A keveréket, amely szilárd piridin hidrokloridot tartalmazott, vízbe öntöttük és a vizes elegyet dietiléterrel extrahátuk. Az éteres extraktot híg savval mostuk, majd vízzel és telített nátriumklorid oldattal végül 60 megszárítottuk. Az éter lehajtása után 6,1 g 2,3-dihi d ro - 2,2 -dimetil-7-benzofuranil-(metil)-(morfolinoszulfenil)-karbamátot kapunk o.p. 75—78 C°. Hexán-dietiléter elegyből átkristályosítva az o.p. 89 C°-ra nőtt. «5 4 Elemzés: a Ci6 H 22 N 2 04S-re: számított: C = 56,78%, H = 6,55%, mért: C =57,47%, H =6,54%. 3. példa A házilegyekre kifejtett mérgező hatás A találmányunk szerinti vegyület mérgező hatását a házilegyekre March és Metcalf (Bull. Calif. State Dept. Agr. 38, No. 2. 93-101) által közölt módszer szerint .vizsgáltuk. Az egyes vegyületekből különböző koncentrációjú acetonos oldatokat készítettünk. Felnőtt nőstény legyeket (Musca domesticus) oltottunk be egy csepp acetonos oldattal előtorukon olyan kalibrált fecskendővel, amellyel 1,00 + 0,05 mm3-es cseppeket lehetett adagolni. Minden dózissal húsz legyet kezeltünk, és minden egyes kipróbált vegyületet 8-10 dózisszinten alkalmaztunk. Valamennyi kísérletet háromszor megismételtünk. A kezelés után a legyeket papírral bélelt kb. 1 literes hengeres kartondobozba tettük, amelynek egyik végét dróthálóval zártuk le. 40%-os cukoroldattal átitatott kb. 6 cm2-es vatta szolgált táplálékul minden egyes dobozban. A legyekkel teli dobozokat állandó 25 C°-os hőmérsékleten és 60%-os relatív nedvességtartalmú levegőben tartottuk 24 óra hosszat mielőtt a döglött legyeket megszámoltuk. A teljesen mozgásképtelen legyeket vettük döglöttnek. Az LD50 értékeket a szokott módon számoltuk ki. Az eredményeket az 1. táblázat mutatja. A vizsgált anyagok közelítőleg 0,4—0,7-szer olyan mérgezőek voltak, mint a karbofurán. 4. példa A moszkitóra kifejtett mérgező hatás A találmányunk szerinti vegyületek mérgező hatását moszkitókra a Mulla, Metcalf és Geib által leírt (Mosquito News 28 No. 2, 236 1966) módszer szerint vizsgáltuk. Az adott anyagból 1%-os (súly/térfogat) acetonos törzsoldatot készítettünk. A törzsoldatból meghatározott mennyiséget mértünk be keverés közben 100 ml csapvízbe, majd a kapott oldatba 20—25 Culex fatigants negyedik állapotú lárvát szórtunk. 24 óra múlva végeztük el a számlálást. Azokat a lárvákat, amelyek nem voltak képesek a felszínre jönni, elpusztultnak vettük. Valamennyi töménységű oldattal két kísérletet végeztünk és valamennyi anyagot két vagy három napon próbáltunk ki. Az átlagos százalékos pusztulást a koncentráció (ppm) logaritmusának függvényében ábrázoltuk és meghatároztuk LCS0 értékét. A vizsgált vegyületek valamivel mérgezőbbek voltak moszkitókra, mint a karbofurán. 5. példa Egérre kifejtett mérgező hatás A találmányunk szerinti vegyületek szájon keresztüli akut mérgező hatását egérre Hollingworth, 2
