170494. lajstromszámú szabadalom • 2,3-dihidro-2,2-dimetil-7-benzofuranil-metilkarbamát N-amino-szulfenil származék hatóanyagot tartalmazó rovarírtó szer és eljárás a hatóanyag előállítására
5 170494 6 Fukuto és Matcalf módszere (J. Agr. Food Chem. 15, 235 1967) szerint vizsgáltuk. A vegyületekből különböző koncentrációjú oldatokból álló oldatsorozatokat készítettünk olíva olajban vagy propilén glikolban az oldhatóságtól függően. Valamennyi oldatból 0,25 ml-t adtunk be 4-4 nőstény fehér egérnek „bolus" hegyű fecskendővel. Az egereket erős megfigyelés alatt tartottuk a kezelést követő egy-két óra alatt, amely idő alatt volt a pusztulás a legnagyobb. A végleges pusztulást a kezelést követő 48 óra múlva határoztuk meg. Az eredményeket az 1. táblázat mutatja. Az LD5 0 értékek 5-10-szer nagyobbak voltak, mint a karbofurán esetében, jelezve, hogy a találmányunk szerinti vegyületek emlős állatokra kevésbé mérgezőek». Mérgező 1. táblázat hatás házilegyekre, moszkitókra, egerekre A vegyületeknek megfelelő példa sorszáma Házilégy LD50 (mg/kg) Moszkitó LC50 (ppm) LE Egér i50 (mg/kg) 1. 2. karbofurán kb. 1.5,0 kb. 10,5 kb. 6,7 0,027 0,048 0,052 10-20 10-20 kb. 2 6. példa Mezőgazdasági rovarkártevőkre kifejtett mérgező hatás 25 Kezdeti kontakt aktivitás: a vizsgált vegyületből fél grammot oldottunk 40 ml acetonban és a ka- 30 pott oldatot 360 ml vízben diszpergáltuk, amely egy csepp izooktil-fenil-polietoxi-etanolt tartalmazott. Az oldat egy aliquot részét vízzel hígítottuk, ily módon 1250 ppm aktív hatóanyag tartalmú oldatot állítva elő. A vizsgált rovarok és az 35 eljárás a következő volt: a mexikói babbogár (Epilachna varivestis Muls.) és az amerikai sereghajtó (Prodenia eridania [Cram.]) elleni mérgező hatást úgy vizsgáltuk, hogy a tarkabableveleket az elkészített próbaoldatokba merítettük, majd a lomb 40 száradása után a leveleket a rovarok megfelelő éretlen állapotú egyedeivel lépettük el. A borsó levéltetű (Macrosiphum pisi [Harris]) elleni hatást széles borsón vizsgáltuk, amelyek leveleit atkákkal való ellepetés után merítettük az oldatba. A napra- 45 forgó bogárra (Oncopeltus fascinatus [Dallas]) és a Conotrachelus nenupharra [Herbst]) gyakorolt mérgező hatást úgy vizsgáltuk, hogy az oldatot fejlett rovarokat tartalmazó üvegtálakra permeteztük. A magtári zsizsik (Sitophilus granarius [L.] és a liszt- 50 bogár (Tribolium confusum [duVal] elleni hatást oly módon vizsgáltuk, hogy a rovarokat olyan tálszerű üvegedényekbe vittük be, amelyeket előzőleg a mintaoldatokkal fecskendeztünk be, majd száradni hagytunk. A próbák során a rovarokat 55 26 C°-os 50%-os relatív nedvességtartalmú szobában tartottuk 48 óra hosszat. Ennek leteltével megszámoltuk az élő és döglött rovarokat (vagy atkákat) és kiszámoltuk a százalékos pusztulást. Ezeknek a próbáknak az eredményeit a 2. táblázatban foglal- 60 tuk össze, amely azt mutatja, hogy ezek a vegyületek hatásosak atkák és egy sor rovar ellen. Maradék kontakt aktivitás: a vegyületek maradék kontakt aktivitását ugyanazokon az élőlényeken és ugyanolyan módszenei vizsgáltuk, mint 65 előbb, a kivétel az, hogy a vegyülettel kezelt felületeket száradni hagytuk, majd normális fénynek tettük ki hét napig az atkákkal, illetve rovarokkal való fertőzés előtt. Ezen próbák eredményeit is a 2. táblázat mutatja. A vegyületek nagyfokú maradék aktivitást mutatnak a próbában alkalmazott rovarokkal szemben. 2. táblázat Az 1. és 2. vegyületek mérgező hatása terménykártevő rovarokra (% pusztulás 1250 ppm-nél) Rovar Kezdeti Maradék (7 nap) 1. 2. 1. 2. BB 100 100 95 100 AW 100 100 80 83 PA 100 100 95 100 SM 100 97 3 4 MWB 100 100 100 100 PC 100 100 5 100 GC 100 100 63 100 FB 100 100 0 0 BB: mexikói babbogár AW: amerikai sereghajtó PA: borsó levéltetű SM: kétpettyes pók atka MWB:napraforgó bogár PC: szüvabogár GW: magtári zsizsik FB: lintbogár 3
