170391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiocianopiridinek előállítására
170391 3 4 vagy elágazó láncú 1—14 szénatomos alkilcsoport, amely rövidszénláncú alkoxicsoporttal lehet helyettesítve, valamely 3—7 szénatomos cikloalkilcsoport, vagy valamely (d) általános képletű csoport, amelyben q, R3 R4 és R s jelentése a fenti, az m és n jelek egyikének jelentése 1, a másiké pedig 0-a) egy Hal — C — Hal általános képletű tioszénsav-S származékkal, ahol Hal jelentése klór- vagy brómatom, vagy b) ammóniumrodaniddal gáz alakú klórhidrogén jelenlétében reagáltatunk, vagy c) olyan (I) általános képletű izotiocianopiridinek előállítására, ahol R! jelentése (a) általános képletű csoport — melyben R3, R4, R s és q jelentése a fenti és n jelentése 1 -, R2 és X jelentése a fenti és m jelentése 0, valamely (II) általános képletű vegyületet, ahol Rí jelentése (d) általános képletű csoport — melyben R3, R4, R s és q jelentése a fenti és n jelentése 1 -, R2 és X jelentése a fenti és m jelentése 0 — Ci) egy Hal — C — Hal általános képletű tioszénsav-S származékkal, ahol Hal jelentése klór- vagy brómatom, vagy c2 ) ammóniumrodaniddal gáz alakú klórhidrogén jelenlétében reagáltatunk. Az eljárást a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben közömbös oldó- vagy hígítószerek jelenlétében hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárásban például a következő oldó- és hígítószerek alkalmazhatók: alifás és aromás szénhidrogének, alifás és aromás halogénezett szénhidrogének, éterek'és éterszerű vegyületek, így dioxán vagy tetrahidrofurán, továbbá ketonok, amidok, így dimetilformamid, stb., víz vagy ilyen oldószerek keverékei vízzel. Az (I) általános képletű izotiociano-vegyületeknek az a) és b) alatt említett módszerek szerinti előállításánál -20 C° és +100 C°, előnyösen -10 C° és +30 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. Az izotiocianocsoport kialakítását önmagában ismert módszerek segítségével végezzük. Aminők tiofoszgénnel való reakcióit (a változat) a Houben-Weyl, 4. kiadás, 9. kötet 876. oldalán (1955) írják le, savmegkötő szerek alkalmazását O.E. Schultz az Arch. Pharm. 295, 146-151 (1962) folyóiratban ismerteti és aminoknak ammóniumrodaniddal gáz alakú klórhidrogén jelenlétében való reakcióját (b, változat), az 1 099 768 sz. brit szabadalmi leírás ismerteti. A 6 614 808 sz. holland szabadalmi leírás helyettesítetlen 3-izotiocianopiridinek tiofoszgén alkalmazásával történő előállítását ismerteti. 2- és 3-izotiocianopiridineket említ a 2 839 403 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, a Chem. Abstr. 61 p 18 654 h (1964) és a J. Chem. Soc. (1956), 1644 helye is. Az említett nyomtatványok azonban nem is utalnak a vegyületek féregellenes tulajdonságára, méllyel a találmányunk szerinti I általános képletű vegyületek rendelkeznek, azonkívül előbbiek abban is eltérnek, hogy az —NCS-csoporton kívül a piridin-5 gyÖrű további szubsztituenssel nem rendelkezik. Áz (I) általános képletű izotiocianopiridineket például úgy állíthatjuk elő, hogy-aminopiridineket alkalmas szerves oldószerekben, vízben és ásványi savakban, előnyösen klórhidrogénben tiofoszgénnel 10 reagáltatunk az(A) reakcióvázlat szerint. A tiofoszgénnel való reakciót egyszerűen lefolytathaljuk valamely savmegkötő szer, így valamely szerves bális, például trietilamin, piridin, N,N-dimetilanilin, vaay egy gyenge szervetlen bázis, így kalciumkarbo-15 nátj báriumkarbonát, nátrium-acetát, nátrium-hidrogénkarbonát vagy káliumdihidrogénfoszfát jelenlétében is. Az említett savmegkötő szerekkel való utólagos kezelés akkor is számításba jön, ha tiofoszgénnel val<$ reakciónál szerves oldószerekben, vízben vagy hí-20 gftott ásványi savakban először a hatásos só keletkezik. Az (I) általános képletű izotiocianopiridinek erős savakkal sót képeznek. Gyenge vagy híg savakkal képezett sók is előállíthatók akkor, ha az Rí és R2 szubsztituensek egyike vagy mindkettő bázisos cso-25 porttal rendelkezik, vagy akkor, ha X jelentése -N—Ré általános képletű csoport. Ez utóbbi említett alcsoport hidrokloridjai (II) általános képletű aminovegyületekből kiindulva közvetlenül is előállíthatók, 30' abban az esetben, ha a tiofoszgénnel való reakció szerves oldószerekben, vízben vagy hígított klórhidrogénben megy végbe. A (II) általános képletű aminopiridinek és az aminopiridinek előállításához szükséges nitropiridinek 35 részben ismert vegyületek, vagy ismert módszerek segítségével előállíthatók. Ennek során a (II) általános képletű aminopiridinek előállítására, függetlenül attól, hogy ezek a vegyületek ismertek, vagy újak, a következő ismert 40 reakciók alkalmazhatók: 1. a megfelelő nitropiridinek reduktív kezelése; 2. a klórral szubsztituált piridineknek a (B) séma szerinti reagáltatása, ahol a képletekben RÍ, R2 és X jelentése a fenti. 45 A kiindulóanyagok előállítását például a következő közlemények ismertetik: Gifu Yakka Daikagu 13, 34-37 (1963); Rocz. Chem. 42,795-801 (1968); Yakugaku Zasshi 78,1447-1448 (1958); 50 J. Chem. Soc. 1948 (1939-1945); J. Pharm. Soc. Japan, 62,140-143 (1942); ! J. Pharm. Soc. Japan, 64, N. 7A, 10-11 (1944); J. Pharm. Soc. Japan, 72,1017 -1020 (1952); 870 027 számú brit szabadalmi leírás; 55 Chem. Listy, 49,731-736: Collection Czechoslov. Chem. Communs. 20, 1221-6(1955);, J. Pharm. Soc. Japan, JL 786-789 (1951); J. Pharm. Soc. Japan, 72,1141-1144 (1952); 60 J. Sei. Ind. Res. (India) 21. B, 483-486 (1962); Seifen-Oele-Fette-Wachse 91 (12), 593-595 (1965); Ricerca sci._8 1,427-429 (1937); Gazz. Chim. ital. 69,86-96 (1939). 65 1—14 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú 2
