170328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammóniával kezelt protein-aldehid-komplexet tartalmazó takarmányadalék előállítására kérődzők számára
170328 3 ..... 4 abban állt, hogy a lipideket is különálló részecskékre, vagy gömböcskékre aprították és ezekből akisméretű lipidszemcsékből és proteintartalmú anyagokból készítettek vizes emulziót. Az így előállított vizes emulzió reagáltatható volt aldehiddel oly módon, hogy a finoman eloszlatott részecskéket bevonta a proteinaldehid-komplex. Az emulziót az aldehides reakció előtt vagy után porlasztva lehetett szárítani, vagy más módon volt kezelhető, és így bevont szilárd részecskék keletkeztek. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy drága és időigényes. Különösen előnytelen, hogy a lipidtartalmú anyagot a vizes emulzió készítése előtt finomra kell őrölni. Az emulziót, amint az a legtöbb esetben kívánatos, meg kell szárítani, hogy szilárd takarmányt nyerjenek. Az ilyen eljárás drága őrlő berendezéseket igényel, és ugyancsak költséges emulgeáló és szárító berendezéseket, és ehhez járul még az emulzió dehidratálásához szükséges energia is. A talámány tárgya eljárás - mint említettük - új takarmányadalék előállítására, mely szarvasmarháknál alkalmazható. Az egész hántolt, vagy aprított olajos magot, mely a lipideket proteintartalmú anyagokban természetes alakban diszpergálva tartalmazza, ammóniával kezelve aktiváljuk és utána reagáltatjuk valamely aldehiddel, és így olyan ammonizált proteinaldehid komplexet kapunk, mely oldhatatlan 5 pH érték felett és oldható 4 pH érték alatt. Ez a takarmányadalék, ha a kérődzők elfogyasztják, nem bomlik le a bendőben, hanem csak az oltóban és az alsó bélrendszerben és így a tejben és a levágott állat testében a telítetlen zsírok mennyisége lényegesen megnövekszik. A talámány szerinti eljárás egy másik foganatosítási módja értelmében egy berendezést alkalmazunk, mely megkönnyíti és meggyorsítja a fentiekben leírt eljárást. A találmány szerinti eljáráshoz minden olyan általánosságban olajos magvaknak nevezett magot alkalmazhatunk, mely lipideket, előnyösen telítetlen lipideket, célszerűen többszörösen telítetlen lipideket tartalmaz. Ilyen olajos magvak például a napraforgó, az olajözön, a földimogyoró, szója, gyapot, kukorica, vagy repce és az ehhez hasonlók. A magokat előnyösen az ammóniás kezelés előtt legalább két darabra törjük, de előnyösen a magvakat 1/32"—5/32" és legelőnyösebben 3/32" nagyságú részecskékre őröljük, azért, hogy minél nagyobb mennyiségű proteintartalmú anyagot tegyünk ki a reakciónak. Az aprította olajos mag minden eddig ismeretes módon hasznosítható. Az egész olajos mag is felhasználható, de előnyösen előzőleg meghántoljuk. Ha az egész olajos magot használjuk fel előzetes hántolás nélkül, úgy előnyösen szójababot és repcemagot alkalmazunk. A természetes alakban diszpergált, többszörösen telítetlen lipid típusa a felhasználásra kerülő olajos magvakban a mag fajtájától függ. Azonban az olajos magvakban linol és linolénsav van túlnyomórészt. Ezek a savak az arachinsawal együtt képezik az úgynevezett esszenciális zsírsavakat. Az esszenciális zsírsavakról azt tudjuk, hogy elengedhetetlenül szükségesek az emberi szervezetben az emberi anyagcseréhez és a koleszterin lebontásához. A linolsav egyenes szénláncú molekula d7 H 3 i -COOH képlettel és két kettős kötéssel a 9-10 és 12—13 szénatomok között. A linolénsav ugyancsak egyenes szénláncú zsírsav, melynek a képlete C17H29-COOH, három kettős kötéssel, melyek a 9-10, a 12-13, és 15-16 szén-5 atomok között helyezkednek el. Ezenkívül az olajos magvakban még lehetnek egyszeresen telítetlen, telített és egyéb többszörösen telítetlen lipidek is a proteintartalmú anyagokban természetes alakban diszpergálva. Ezeket a lipideket is védi az oltóban 10 történő lebomlástól az ammonizált protein-aldehidkomplex. A felhasználásra kerülő olajos magvakat, melyeket a találmány szerinti megoldásnál alkalmazunk, a bennük jelenlevő egy vagy több természetes lipid 15 százalékos aránya szerint választjuk ki. De ezek keverékeit is alkalmazhatjuk. Az olajos magvak természetes víztartalma 5 és 30% között változhat. A nedvességszázalék ilyen mértéke kívánatos. Előnyösen a magvakat az ammóniás keze-20 lés előtt nedves, például mintegy 90% nedvességet tartalmazó és célszerűen telített levegővel hozzuk érintkezésbe, azért, hogy a magok további nedvességet kapjanak. Az ilyen további nedvességadagolás különösen akkor kívánatos, amikor egész magvakat 25 használunk fel, vagy olyan magvakat, melyeknek a nedvességtartalma mintegy 9 súly% körül van, vagy olyan magvakat, amelyek ugyan eredetileg 9 súly%nál több nedvességet tartalmaztak, de ezt az aprítás közben elvesztették. 30 Az ammóniás kezelést célszerűen vízmentes ammóniával végezzük 113-907 g ammóniát használva 18 144g olajos magra számítva, előnyösen 454 g vízmentes ammóniát használunk 18 144 g olajos maghoz. Az ammóniás kezelést előnyösen emelt 35 hőmérsékleten végezzük, szobahőmérséklettől mintegy 66—80 °C-ig. Az ilyen magasabb hőmérsékleten az ammóniás kezelés viszonylag rövid idő alatt befejezhető, például mintegy 1 óra alatt. Az ammóniával kezelt proteintartalmú anyag reak-40 ciója az aldehiddel, ammonizált protein-aldehidkomplexet eredményez és ezt a reakciót szobahőmérséklettől mintegy 66—80 °C-ig végezhetjük. Azt találtuk, hogy az ilyen magasabb hőmérsékleteken az ammóniával kezelt protein az aldehiddel mintegy 45 0,5— 1,5 óra leforgása alatt teljes mértékben reagál. Az aldehid, amelyet a protein-aldehid-komplex képzéséhez használunk lehet bármilyen, legalább egy aldehidcsoportot tartalmazó szénhidrogénlánc, melynek hossza még nem befolyásolja az aldehid csoport és 50 a fehérje aminocsoportja közötti reakciót. Az aldehid továbbá lehet szilárd, folyékony, vagy gáz alakú egyaránt. A beszerzése szempontjából a legmegfelelőbb a formaldehid, a glutáraldehid, a glioxál és az ezekhez hasonló aldehidek. A legelőnyösebb aldehid a 55 formaldehid. A találmány szerint felhasználásra kerülő aldehid mennyisége attól függ, hogy az olajos magban eredetileg mennyi a protein mennyisége. A magok általában mintegy 10—40 súly% proteint tartalmaznak. 60 Általában annyi aldehiddel kell az ammóniával kezelt proteintartalmú anyagot reagáltatnunk, hogy mindjárt olyan ammonizált protein-aldehid-komplex keletkezzék, mely oldhatatlan pH 5 érték felett és oldható pH 4 érték alatt. Az oldhatósági jellemzőkkel kell 65 biztosítanunk, hogy az ammonizált protein-aldehid-2
