170231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szubsztituált 3-piperazino-izokinolinok előállítására

170231 alakíthatjuk át, amelynek képletében Rj hidrogénatomot jelent. A kapott I általános képletű vegyületeket kívánt esetben szervetlen vagy szerves savakkal átalakíthatjuk fiziológiailag elviselhető savaddíciós sókká. Előnyös savak például a sósav, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, tejsav, citromsav, borkősav vagy maleinsav. A II és IV általános képletű kiindulási vegyületek előállítását a példákban ismertetjük. Az új I általános képletű vegyületeknek értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, a vérkeringésre való csekély hatás mellett főképp erősen gátolják a trombocitaaggregációt és -tapadást, és meghosszabbítják a vérzési időt. Például a következő vegyületek biológiai hatását vizsgáltuk: A = l-tiomorfolino-3-piperazino-izokinolin, = 1 -( 1 -oxi do -tiomorfolino)-3-piperazino-izokinolin, = 1 -morfolino-3-(4-metil-piperazino)-izokinolin, = 1 -(l-oxido-tiomorfolino)-3-piperazino-5-metil-izokinolin, 1 -( 1 -oxido-tiomorfolino)-3-piperazino-5-klór-izokinolin és F = l-(l-oxido-tiomorfolino)-3-piperazino-5-metoxi-izokinolin. 1. A trombocitaaggregáció gátlásának meghatározása Morris szerint A vizsgálandó vegyület trombocitaaggregációt gátló hatásának megállapítására kis kémcsövekbe pipettázunk 1—1 ml emberi citrát-vért és a vizsgálandó vegyületet különböző végső koncentrációkban, majd a kémcsöveket 10 percig 37 C°-on inkubáljuk. Ezután a kémcsövek felébe l-l g üveggyöngyöt (a BDH, Poole, Nagy-Britannia gyártmánya gázkromatográfiai célra) adunk, és a lezárt kémcsöveket egy vízszintes tengely körül forgó tárcsán rögzítve 1 percig mozgatjuk, ezzel a vér és az üveggyöngyök között kellő érintkezés jön létre. A vérmintákat ezután ugyanazokban a kémcsövekben szobahőmérsékleten egy óra hosszat állni hagyjuk; ez alatt a vörösvérsejtek kellően leülepszenek. A felül úszó plazmából 0,01 ml-t kiveszünk, celloszkóp-oldattal 1 :8000 arányban hígítjuk, és a lemezkéket a celloszkópban megszámoljuk. B C D E = Vegyület Koncentráció, mól/liter A B C D E F 3X10~5 3X10~5 5X10~S 10~4 10~4 ío-4 18 33 50 86 92 70 2. A trombocitaaggregáció meghatározása Born és Cross szerint (J. Physiol. 170, 397(1964)): A trombocitaaggregációt egészséges kísérleti egyének lemezkedús plazmájában mérjük. a) Az összetapadás kiváltása adenozindi-foszfáttal (ADP) Az optikai sűrűség csökkenését az ADP hozzáadása után fotometriai úton mérjük és regisztráljuk. A sűrűségi görbe hajlásszögéből következtetni lehet az 10 15 20 25 aggregációs sebességre (Vmax

). A görbe legnagyobb fényátbocsátásnak megfelelő pontja szolgál az optikai sűrűség (O.D.) kiszámítására. Az ADP-adagok lehetőleg kicsinyek, de mégis akkorák, hogy irreverzibilis aggregálódás következik be. Az ADP-hozzáadás előtt a plazmát minden esetben 10 percig különböző mennyiségű vizsgálandó anyaggal inkubáljuk 37 C°-on. Meghatározzuk azt az anyagmennyiséget (EDS0

), amely a lemezkedús plazmában az ADP hozzáadása után 50%-kal csökkenti a maximáis fényátbocsátó képességet: Vegyület EDS0 B 3X10-5 mól/liter b) Az aggregáció kiváltása kollagénnel Az a) módszer szerint járunk el. Az aggregáció kiváltásához kereskedelmi forgalomban levő kollagént (a Hormonchemie München cég gyártmánya) használunk; ez milliliterenként 1 mg kollagénfíbrillumot tartalmaz. A maximális aggregálódás eléréséhez ebből a kollagénoldatból kb. 0,01 ml-t adunk 1 ml lemezkében dús plazmához. Hozzáadás előtt a plazmamintákat 10—10 percig különböző mennyiségű vizsgálandó anyaggal 37 C°-on inkubáljuk: Koncentráció Gátlás, % Vegyület mól/liter 45 Gátlás, % 50 55 O.D. A 10~4 100 100 10~5 51 62 B 3X10-5 96 96 10~s 75 80 D 3X10-5 100 100 E 10~s 100 100 F 10~5 100 100 30 3. A vérzési idő meghosszabbodásának meghatározása 35 A vérzési idő meghosszabbodásának meghatározására a vizsgálandó vegyületeket 10 mg/kg perorális adagban éber egereknek adjuk be. 1—3 óra elteltével mindegyik állat farkának hegyéből kb. 0,5 mm-t levágunk, és a vért 30 másodpercenként szűrőpapírral 40 óvatosan feÜtatjuk. Az így kapott vérfoltok száma (egy kísérletet öt állattal végeztünk) szolgál a vérzési idő mértékéül. A számok a vérzési idő %-os meghosszabbodását jelentik a kontrollcsoporthoz képest. Mérési idő A vérzési idő meghosszabbodása %-ban A B C D E F 90 83 16 85 78 146 117 1 óra 2 óra 4. Akut toxicitás A vizsgálandó anyagok akut toxicitását fehér egereken figyeltük meg (megfigyelési idő: 14 nap) intravénás,ill. perorálís beadás után. AzLD50

értékét a különböző adagok hatására a megfigyelési időn belül elhullt állatok százalékos arányából számítottuk ki (lásd Finney és munkatársai, Probit Analysis, 3. kiadás, Cambridge, 1971). Anyag Toxicitás A B 60 c D E 65 LDS0

940,0 mg/kg perorálisan, LD5

o 123,0 mg/kg intravénásán, ,, >250 mg/kg perorálisan: 5 állatból 2 elhullt, „ >250 mg/kg perorálisan: 5 állatból egy sem hullt el, „ >250 mg/kg perorálisan: 5 állatból egy sem hullt el. 2