169966. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid és akaricid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható 2-ciánofenil-ditiofoszforsavészterek előállítására

3 169966 4 A kiindulási anyagként alkalmazható (III) álta­lános képletű ciánofenil-származékok az irodalom­ból ismertek, és ismert eljárásokkal állíthatók elő [lásd: Berichte der deutschen Chemischen Gesell­schaft 26, 2623 (1893), 31, 3042 (1898)]. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó- és hígítószerek jelenlétében foganatosítjuk. Oldó- illetve hígítószerként gyakorlatilag bármely közömbös szerves oldószert használhatjuk, így ali­fás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogé­neket, például benzolt, toluolt, xilolt, benzint, me­tilénkloridot, kloroformot, széntetrakloridot, klór­benzolt, továbbá étereket, így dietil- és dibutilétert, dioxánt, továbbá ketonokat, például acetont, metil­etil-, metilizopropü- és metilizobutilketont, végül nitrileket, így aceto- és propionitrilt. Savmegkötőszerként bármely szokásos savmeg­kötoszert alkalmazhatjuk. Különösen alkalmasak az alkálifémkarbonátok és -alkoholátok, így nátrium-és káliumkarbonát, -metilát, illetve -etilát, továbbá alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, például trietilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piri­din. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk. Általában 0 és 100 C , előnyösen 15 és 60 C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg a reakciót. Általában légköri nyomáson végezzük a reagál­tatást. A találmány szerinti eljárásban a kiindulási anyagokat előnyösen ekvimoláris mennyiségben al­kalmazzuk, mert az egyik vagy másik komponens feleslegben váló alkalmazása nem jár lényeges előnnyel. A reagáltatást általában valamilyen alkal­mas oldószerben, valamilyen savmegkötőszer jelen­létében' egy vagy többórás keveréssel, emelt hőmér­sékleten végezzük. Ezután az elegyet lehűtjük és valamilyen szerves oldószerbe, például toluolba önt­jük, a szerves fázist telített nátriumkarbonát-oldat­tal, majd vízzel mossuk, végül az oldószert csök­kentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot tisztítjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható ve­gyületek többnyire bomlás nélkül nem desztillál­ható olajok alakjában képződnek. Tisztításukat úgy végezzük, hogy az olajokat huzamosabb időn ke­resztül csökkentett nyomáson mérsékelten melegít­jük, arrwcor is az utolsó illékony szennyeződések is eltűnnek. A terméket a törésmutató segítségével jellemezhetjük. Mint már többször említettük, a találmány sze­rinti (I) általános képletű 2-ciánofenil-ditiofoszfor­savészterek nagyon jó inszekticid és akaricid ha­tással rendelkeznek, melegvérűekre kifejtett toxici­tásuk alacsony. Jó hatást,mutatnak mind szívó, mind maró rovarokkal, mind pedig atkákkal szem­ben. Fentiek alapján a találmány szerinti vegyüle­tek eredményesen alkalmazhatók rovarirtószerként a növényvédelemben, az egészségvédelem területén, a raktározott készletek védelmében és/vagy az állat­gyógyászat területén. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a le­véltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa-levél­tetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Dora­lis fabae), a zab levéltetű (Rhopalosiphum padi), a borsólevél-tetű (Macrosiphum pisi) és a burgonya­levéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ri­bizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), a lisztes almalevéltetű (Sappaphis mali), a lisztes szilvalevél-5 tetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznye­levéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a Lecanium hesperidum, valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak 10 (Thysanoptera), így a Hercinothrips jemoralis és a poloskák, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi po­loska (Cimex lectularius), a rablópoloska (Cimex lectularius), a rablópoloska (Rhodnius prolixus) és 15 a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és a Nephotettix bipunctatus. A maró rovarokhoz tartoznak a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella macu­lipennis), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az 20 aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea) és a gyű­rűs szövőpille (Malacosma neustria), továbbá a ká­posztabagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposzta­lepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheima-25 tobia brumata), a tölgyszövő (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia lit ura), továbbá a pókhálós almamoly (Hyponömeuta padella), a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria 30 mellonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a boga­rak (Coleaptera) például a gabonazsizsik (Sitophilus granarius = Calandra granaria), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), a sóskabogár (Gast-35 rophysa viridula), a tormalevélbogár (Phaedon conchleariae), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), a málnalevélbogár (Byturus tomentosus), a bablevélbogár (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), a szalonnabogár (Dermetes Frischi), a 40 Trogoderma granarium a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium sactaneum), a kukoricabogár (Calandra vagy Sitophilus zeamais), a kenyérbogár (Stego­bium paniceum), a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surina-45 mensis), valamint a talajban élő fajták, például a drótférgek (Agroites spec.) és a cserebogárpajorok (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blattella germanica), az amerikai csótány (Periplaneta americana), a madeirái csótány 50 (Laucophaea vagy Rhyparobia maderae), a konyhai csótány (Blattá orientális), az óriáscsótány (Bla­berus giganteus) és a fekete óriáscsótány (Blaberus fuscus), valamint a Henschoutedenia flexivitta, to­vábbá az egyenesszárnyúak (Orthoptera), például a 55 házitücsök (Gryllus domesticus), a termeszek, így a földitermesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyás­szárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lénye-60 gében a legyek, így a harmatlégy (Drosophila me­lanogaster), a földközitengeri gyümölcslégy (Cera­. titis capitata), a házilégy (Musca domestica), a kis házilégy (Fannia canikularis), a Phormia aegina és a dongólégy (Calliphora erythrocephala), továbbá a 65 szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), vala-2

Next

/
Thumbnails
Contents