169867. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a hőrméséklet szabályozására járművek, különösen sínhez kötött járművek utasterében

16986? lönböző mértékű átlevegőztetés (szellőztetés). Ez különösen a teljesen elfoglalt szakaszoknál - ahol tehát a friss levegőszükséglet a legnagyobb, a frisslevegő-hozzávezetés azonban viszonylag alacsony -jelentős hátrány. Ugyancsak ismeretes az 1 045 440 számú NSZK szabadalomból egy olyan eljárás, ill. berendezés, ahol a fűtőlevegőt központilag hevítik és állandó, azaz a fűtendő helyiségekben uralkodó hőmérséklettől független mennyiségben vezetik a helyiségekbe. Itt a fűtési energiát a fűtőberendezésbe a vezérlőkészülék hatására időszakosan, de azonos erősséggel vezetik be. Vezérlőkészülékként a helyiségekben, a fűtőlevegőáramba és a frisslevegőáramba helyezett, egymással együttműködő hőérzékelők szolgálnak. A fűtési energia ki- és bekapcsolása elsődlegesen a helyiségekben elhelyezett hőfokérzékelők útján történik. A fűtőenergia hozzávezetést járulékosan a meleglevegő hőfokérzékelője útján szabályozzák abból a célból, hogy a meleglevegő túlfűtését vagy erős lehűlését megakadályozzák. Ezen rendszernél csak a fűtési levegő hőfokát szabályozzák, a mennyiségét azonban nem. Ennek hátránya, hogy a hőmérsékletszabályozás bonyolult és nem hajtható végre olyan gyorsan, mint a levegő mennyiségének szabályozása. Ezen rendszer nem veszi figyelembe a kocsiszakaszok foglaltsági mértékét, és így nem eléggé gazdaságos. Ismert továbbá az 1 197 112 sz. NSZK leírásból olyan fűtőrendszer, ahol két csatornát, úgy mint alap- és második csatornát alkalmaznak és az alapcsatornában egy külső termosztáttal szabályozott levegőáram, a második csatornában pedig egy az ún. helyiség-termosztáttal leválasztott és elosztható meleglevegő áramlás van. Az alaprész a külső termosztát segítségével vezérelhető és a második rész a külső hőmérséklettől függetlenített. Ismeretes ezen kívül az 1 344 598 sz. francia szabadalmi leírásban szereplő megoldás, amely lényegében megegyezik az 1 197 112 NSZK leírásban szereplő megoldással. Az említett francia szabadalom szerint a meleglevegő azonos szinten maradó menynyiségben, azaz a helyiségben uralkodó hőmérséklettől függetlenül kerül bevezetésre. Itt szintén két csatorna található, melyek közül az elsőben külső termosztát útján szabályozott levegőáram és konstans jellegű alaprész található, a másodikban pedig levegőáram a variálható pótrészekhez. Mindkét említett csatorna kilépőnyílásokkal és közös beszívórésszel rendelkezik. A fűtő- és hűtőaggregát közös szívócsatornában foglal helyet, és bekapcsolásukra hőmérsékletérzékelő szolgál. Az érzékelő arra reagál, hogy időjárási jellemzők milyen befolyással bírnak az utastér hőmérsékletére, ugyanakkor annak hőmérsékletétől függetlenül, a pótcsatornában függetlenített fűtőaggregát található. Az előzőekben ismertetett megoldások is azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy a hőmérséklet szabályozása bonyolult, és a légállapot finom mértékű szabályozása nem érhető el, és ugyanakkor az utastérben végbemenő hőmérsékletváltozásokra közvetlenül reagálnak. Találmányunk szerinti megldással fenti hátrányok kiküszöbölhetők, mert az ismert megoldásokhoz képest olyan szabályozóberendezés létrehozását tűzte ki célul, amely az utazási kényelemre, gazdaságosságra és kedvező beépítési viszonyokra vonatkozó állandóan növekvő igényeket messzemenően 5 kielégíti. Ebből a célból a találmány értelmében azt vettük tervbe, hogy a hozzá- és/vagy elvezetendő melegszükséglet nagyobbik részét egy külső termosztáttal vezéreljük, amely a fellépő külső behatásokat az 10 utasterekben levő hőmérsékletekre felfogja, továbbá minden egyes utastérben elhelyeztünk egy belső termosztátot, amely a hő hozzá- vagy elvezetését egy járulékos csatorna útján vezérli. Ezen berendezés minden előforduló időjárásviszony mellett magas 15 gazdaságosságával és szabályozási pontosságával tűnik ki, a kocsi bármely lehetséges foglaltsága esetében. Az alapteljesítményt, tehát a teljes fűtő- és hűtőlevegő mennyiséget a teljes elfoglaltságú kocsi vi-20 szonylatában egy hőmérséklet-érzékelő szabályozza. Az érzékelő - kivitelét tekintve - egy, a kocsitetőn elhelyezkedő összehasonlító tartály, amely a kocsiszekrénnyel egyenértékű tulajdonságokkal rendelkezik és hőmérsékletre érzékeny termisztorokkal (cél-25 szerűen negatív karakterisztikájú termisztorokkal) van felszerelve, így az minden külső behatást fel tud fogni és ezeket a fűtés, vagy hűtés bekapcsolásával kompenzálja. Az ellenállások egy előre meghatározott értéké-30 nek el nem érése esetén a berendezés fűt, túllépése esetén pedig hűt. A fűtési és hűtési üzemelés közt hőmérsékletkülönbség áll fenn. Ez azért szükséges, hogy a hűtés és fűtés közötti - rövid ideig tartó - ingadozás elkerülhető legyen. 35 A berendezés különösen alkalmas légfűtéses és léghűtéses vasúti járművekhez, aholis a melegszükséglet nagyobb részét a jármű belsejébe tartósan, a szellőzéshez elegendő, lényegében állandó levegőmennyiség formájában vezetjük be, amely levegő 40 hőmérsékletét központilag, a külső hőmérséklet, valamint az egyéb időjárási behatások függvényében az utasterek hőmérsékletére szabályozzuk be. Ez tehát azt jelenti, hogy már maga ezen ún. alaplevegőrész is elegendő ahhoz, hogy állandó kocsifoglaltság 45 esetén, de változó külső viszonyok - mint napsütés, csapadék, a kocsi futása következtébeni légáramlás stb. - mellett a kocsi belső hőmérsékletét állandóan a kívánt értéken képes tartani. Az alaplevegő-rész emellett a teljes melegmennyiség lehető legnagyobb 50 hányadát képviseli, amelyet még egyáltalán központilag szabályozni lehet. A központi szabályozás jelentős előnyeit tehát a teljes hő hozzá-, ill. elvezetés legnagyobb részénél kihasználhatjuk. A járulékos rész ezzel szemben lényegileg azokat 55 a befolyásokat egyenlíti ki, amelyek az egyes szakaszok foglaltságának megváltoztatásából adódnak. Ezért ez melegmennyiség szempontjából egy abszolút minimumot képvisel, amelyet szabályozástechnikailag könnyen kézbe lehet tartani, ami mellett min-60 denek előtt a foglaltság változásából adódó hőmérsékletváltozások igen gyors kiegyenlítését van hivatva biztosítani. Ezen alapgondolatnak tulajdonítható a szabályozás pontosságának a találmány szerinti berendezéssel elérhető jelentős növekedése. 65 Az előzőekben elmondottakból kitűnik, hogy a ta-2