169854. lajstromszámú szabadalom • Beíró illetve leszedőfej mágneses anyagokból

3 169854 4 réteg szerkezete közé egy közbülső, elválasztó réteg van helyezve, melynek legalább egy része díelektromos anyagból áll. Ennek a jellemzőnek egyik gyakorlati kiviteli példája szerint ez a közbülső réteg nem-mágneses, dielektromos anyagú réteg. Egy másik kiviteli példának megfelelően a közbülső elválasztó réteg egy olyan rétegszerkezet, melyben a közbülső réteget közrefogó másik két réteg anyagából alkotó», egymást váltó lemezek foglalnak helyet. További jellemzője a találmány szerinti megoldásnak az, hogy a közbülső lemezt közrefogó két másik réteg mágnesesen egymáshoz kapcsolt vékony mágneslemezekből van felépítve, de elektromosan egymástól el vannak szigetelve. Mindezen jellemzők, valamint a találmány szerinti megoldás további részletei a leírás további részéből és a leíráshoz mellékelt rajzokból tűnnek ki, melyek révén a találmányt részletesen is megmagyarázzuk. A rajzok csupán kiviteli példát szemléltetnek, de semmiképpen sincs korlátozó jellegük: A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti mágnesréteges szerkezetet szétszedett állapotban mutatja be, a 2. ábra a mágnesréteges szerkezetet felülnézetben szemlélteti, a ?? •' •/' 3. ábra és a 4. ábra a 2. ábrán látható a) és b) nyilak által jelölt metszésvonal szerinti metszetrajzok, végül az 5. ábra kinagyított léptékű rajz, mely a találmány szerinti mágneses átalakítóban alkalmazható rétegelrendezést szemlélteti. A rajzokon a méretek természetesen nem arányosak. Ezzel csupán a találmány szerinti szerkezet felépítését szeretnénk világosan szemléltetni. Ugyanezen okból a szerkezet egyes elemeinek az 1 hordozórétegre önmagában ismert módon, felgőzölögtetés útján felvitt mégnesrétegek kialakítását és azoknak ebből eredő görbültségét sem tüntettük fel. Az 1 hordozórétegre vákuumban történő gőzölés útján van felhordva a 2 mágneses réteg. A 2 mágneses rétegnek nagy értékű telítési mágneses indukciója és mágneses tere van. Remanens indukciója gyakorlatilag nulla, mágneses permeabilitása viszont 50-nél nagyobb. Ilyen tulajdonságú anyag a kobalt, vagy a vas-kobalt ötvözet, előnyösen azonban lehet a réteg kialakítására vasat is alkalmazni, melynek mágnesezhetősége a kobaltnál vagy a kobaltötvözeteknél nagyobb, könnyen elgőzölögtethető az önmagában ismert elgőzölögtetéses módszerrel, remanens mágnesessége azonban gyenge, és ezért a találmány szerinti átalakító szempontjából elhanyagolható. Az elgőeölögtetéssel felvitt vasrétegnek példánkban 20 000 Gauss a telítettsége, szemben a kobalt 18 000 Gauss telítettségével. A vékonyréteges felgőíölögtetési technológiával olyan vasréteget gazölünk fel, melynél a substratum hőmérséklete 300 °C. Ennek eredményeképpen néhány mikron vastagságú réteget kapunk, amelynek mágneses telítettsége az anizotropikus térerősséghez hasonlóan - azonos tengely mentén fekvő rétegek esetében - a találmány szerinti megoldásnak megfelelően a 25 Oersted érté-5 ket meghaladja. A 2 mágnesréteget, melynek mintegy 20 mikron vastagsága van, egy további közbülső 3 elválasztó réteg fedi, amelynek fizikai tulajdonságairól még 10 később szó lesz. A 3 elválasztó rétegre kerül egy további 4 mágnesréteg, melynek a 2 mágnesréteghez viszonyítva kisebb a mágneses telítettsége, mágneses permeabilitása azonban lényegesen nagyobb, anizotropikus tere azonban jelentősen kisebb, mint a 2 15 mágnesrétegé. Ehhez vas-nikkel ötvözetet választottunk, melynek mágneses telítettsége 10 000 Gauss nagyságrendű, mágneses permeabilitása megközelítően 5000 és 10 000 között van, vastagsága pedig pontosan egyezik a 2 mágnesréteg vastagságával. 20 Az 5 tekercset felül egy olyan rétegszerkezet zárja le, mely a mágneses leszedőfej réteges szerkezetét képezi. Maga a tekercs önmagában ismert módon van kiképezve. Alakja lapos szolenoid, menetei 25 szigetelve vannak és a 2-4 mágnesrétegekre csupán az 1 hordozóréteg előtt és a hordozórétegre a hátulsó és oldalsó részeivel fekszik fel. A kész tekercset a 9 szigetelőréteg vonja be (lásd a 4. ábrát), kivéve a légrés előtti tekercsfelületet, ahol a tekercs olda-30 laí szabadok és össze vannak kapcsolva a 10 vezetékekkel. A 2, 4 mágnesrétegekből és 3 közbülső elválasztó rétegből alkotott rétegszerkezetnek és az 5 tekercsnek a légrés felé néző oldalai egy vonalban helyezkednek el az 1 hordozóréteg megfelelő oldalá-35 val. Ez annyit jelent, hogy a tekercs szélességi L3 mérete megegyezik a mágnesrétegek Ll méretével, mely utóbbiak vastagsága azonban helyenként eltér a lapos tekercs „e" vastagsági méretétől. A 4 mágnesréteg L2 mérete előnyösen kisebbre van választ-40 va, mint az Ll mérete. (Mind itt, mind a későbbiek folyamán a mágnesrétegek és elválasztó, szigetelő lemezek vastagsági mérete alatt mikronokban kifejezhető vastagságot értünk.) A 2, 4 mágnesrétegek és közbülső 3 elválasztó 45 réteg együttesen a mágneses leszedőfej egyik mágneses részét alkotják. A másik mágneses részt az ezen rétegszerkezet felett elhelyezkedő 5 tekercs és a tekercs felett levő, a tekercs alatti rétegszerkezettel szimmetrikusan elhelyezkedő rétegszerkezet 50 képezi, melynek vastagsága az „e" mérettel egyezik. Ez a második rétegszerkezet egy, a 4 mágnesréteggel azonos mágneses tulajdonságú és vastagságú 6 mágnesréteggel kezdődik, ezen helyezkedik el a 7 közbülső réteg, majd erre a 8 mágnesréteg van fel-55 hordva, mely utóbbinak a 2 mágnesréteggel azonos tulajdonságai és méretei vannak. A rajzon azt is látjuk - ez azonban csupán példakénti kivitel, de nem kikötés a találmány szerinti megoldás megvalósításához - hogy a 6 mágnesréteg kialakítása előtt 60 két darab 11 szigetelőtuskót helyezünk el, melyek a mágnesréteggel azonos vastagságúak, és ezek a szigetelőtuskók a mágnesréteg két oldalán, közvetlenül a lapos tekercs mellett helyezkednek el. A 6 mágnesrétegekből és a 11 szigetelőtuskókból álló réteg-65 szerkezet egy olyan felületet alkot, melynek L3 szé-2