169854. lajstromszámú szabadalom • Beíró illetve leszedőfej mágneses anyagokból

169854 5 6 lességi mérete van, s így erre a rétegszerkezetre lehet félvinni a 7 közbülső réteget és 8 mágnesrétegeket. A 11 szigetelőtuskókat el is lehet hagyni, s ebben az esetben a 7 közbülső réteg és a 8 mágnesrétegek a 6 mágnesréteg oldalfelületével azonos méretűek és azt pontosan fedik. A 3, 7 közbülső rétegek azt a célt szolgálják, hogy biztosítsák a mágneses lágy és kemény rétegek közötti elválasztást. A 2 és 8 mágnesrétegek a mágnesesen kemény rétegek, míg a 4 és 6 mágnesrétegek a lágy-mágnes rétegek. Annak érdekében, hogy a mágneses fej mindkét funkcióját, vagyis a beirási és kiolvasási funkciót egyaránt be tudja tölteni, arra van szükség, hogy a mágneses lágy rétegek állapotát ne zavarják a nekik megfelelő mágnesesen kemény rétegek, továbbá hogy a lágy-mágneses rétegek mágnesezésének iránya párhuzamos legyen a légrés vastagsági méretét jelölő iránnyal. A közbülső 3 és 7 rétegek kialakítására kétféle megoldás is van. Az egyik az, hogy ezeket a rétegeket dielektromos anyagból, például SiCVből készítjük, és vastagságukat úgy választjuk meg, hogy az elválasztást biztosítani lehessen. A másik megoldás abban áll, hogy a közbülső 3, 7 rétegeket felgőzöléssel alakítjuk ki, olyan rétegvastagságú, egymással szemben elhelyezkedő szigetelő lemezek alakjában, melyeknek mérete az általuk elválasztott mágneses rétegekével azonos. Az így kialakított, közbülső rétegszerkezetben a mágnesesen kemény anyagú lemezek megakadályozzák a mágnesesen lágy anyagú lemezek mágnesezését, ennek a rétegkonstrukciónak azonban nincs sem szórt erővonalas mágneses tere, sem demagnetizáló erőtere, melyek egyaránt alkalmasak lennének arra, hogy a velük szomszédos mágnesrétegeket befolyásolják, és így az ezen rétegek közötti elválasztást létre lehet hozni. A közbülső rétegszerkezet megoldását látjuk az 5. ábrán, melyben a 14 és 15 lemezek egymásra vannak helyzeve, és számuk tetszőlegesre van megválasztva. Az 5. ábrán azt is láthatjuk, hogy a 2 és 4 mágneses rétegek - melyeknek a másik mágneses rétegszerkezetben a 8 és 6 mágneses rétegek felelnek meg - igen vékony (néhány mikron vastagságú) lemezek egymásrahelyezése révén vannak kialakítva, melyeket egymástól egy rendkívül vékony (szintén csak mikronokban mérhető), hártyaszerű szigetelőréteg szigetel el egymástól. Ez utóbbinak a lemezekkel azonos a vastagsága. Ezt a rétegszerkezetet csak lágy-mágneses rétegek esetében alkalmazzuk és alkalmas arra, hogy meg lehessen akadályozni a másik mágneses tér demagnetizáló hatását, ami az egyformán kialakított rétegekre befolyást gyakorolna és így a lágy-mágneses íétegek a levegőben haladó erővonalak hatása alatt feltétlenül deformálódnának a mágnesesen kemény anyagú rétegek között, s ennek következtében megváltozna a mágnesesen lágy és kemény rétegek közötti szétválasztás, lehetetlenné válna a közbülső rétegek szerepe - hacsak nem alakítanánk ki a közbülső rétegeket túlságosan vastagra. A találmány szerinti kialakítási mód azonban a találmány szerinti leszedőfej méretezésének optimalizálását biztosítja. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő mágneses átalakító struktúrája mágnesesen lágy és mágnesesen kemény anyagú - egymástól elválasztott rétegekből áll. A 4 és 6 mágnesrétegeknek a beírás esetén elhanyagolható szerepük van, míg a 2 és 8 mágnesrétegeknek a szerepe döntő és meghatározza a beíráshoz szükséges e2 rétégvastagságot (lásd a 4. ábrát). Ezáltal biztosítható a jeleknek kellő mélységben történő beírása, miközben az S nyíl által jelzett irányban halad el a mágnesszalag a mágnesfej légrése előtt. A kiolvasásnál ennek ellenkezőjére van szükség. Ekkor a 2 és 8 mágnesrétegek maradnak hatástalanok és csupán a 4 és 6 mágnesrétegek szabják meg azt az el rétegvastagságot, amely pontosan egyenlő az ezen művelethez szükséges e geometriai mérettel. A mágnesesen lágy és kemény rétegeket különböző rétegvastagsággal ábrázoltuk. Előnyösebbnek látszott ugyanis, ha a kiolvasás e jelrögzítőszerkezet mágneses tulajdonságú szakasza mentén zajlik le -mely lehet keskenyebb is, mint annak a sávnak a szélessége, amelyen a jelek vannak - ez a követelmény azonban nem szigorú kikötés. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a találmány szerinti mágnesfej kettős funkcióját, tehát mind a beírást, mind a kiolvasást megbízhatóan tölti be, mert a lágy mágneses rétegek egymással össze vannak kötve, nincs számbavehető szórt mágneses terük, el vannak választva a kemény mágneses anyagú rétegektől, és nem érzékenyek az utóbbiaknak szórt mágneses erővonalú terére. Szabadalmi igénypontok 1. Vékony mágnesrétegekből álló mágneses fej, melyben két mágnesréteg szerkezet között tekercs van elhelyezve, mely tekercs a mágnesréteg szerkezetek közötti légrést határozza meg, s a mágnesrétegekből álló mágneses fej a légrés előtt folyamatosan elhaladó mágnes szalagon levő jelek kiolvasására, vagy a mágnes szalagra történő jelek beírására alkalmas, azzal jellemezve, hogy az egyes rétegszerkezeteket a légrés mellett elhelyezkedő mágnesesen lágy mágnesrétegek (4, 6) és e mágnesesen lágy mágnesrétegeken kívül fekvő mágnesesen kemény mágnesrétegek (2, 8) képezik, az így kialakított rétegszerkezetek lapos tekercset (5) fognak közre, továbbá, hogy e rétegszerkezeteket alkotó kemény és lágy mágnesrétegek egymástól közbülső, legalább részben dielektromos anyagú réteggel (3, 7) vannak elválasztva. 2. Az 1. igénypont szerinti mágneses átalakító kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a közbülső elválasztó rétegek (3, 7) nem mágneses, dielektromos tulajdonságú anyagból állnak. 3. Az 1. igénypont szerinti mágneses átalakító kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a közbülső réteg egymással váltakozó, mágnesesen lágy réteget és mágnesesen kemény réteget képező anyagból álló, de azoktól szigetelőlemezekkel elválasztott lemezekből van kialakítva. 4. Az 1. igénypont szerinti mágneses fej kiviteli 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3