169854. lajstromszámú szabadalom • Beíró illetve leszedőfej mágneses anyagokból
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI IE ÍRÁS Bejelentés napja: 1973. X. 23. Franciaországi elsőbbsége: 1972. XI. 7. (72 39 317) Közzététel napja: 1976. IX. 28. Megjelent: 1978. II. 28. (IE—592) 169854 Nemzetközi osztályozás: G 11 B 5/16 < :V -^ Feltaláló: LAZZARI Jean-Pierre mérnök, Villiers Saint Frederic, Franciaország Tulajdonos: Compagnie Internationale pour rinformatique, Louveciennes, Franciaország Beíró, ill. leszedőfej mágneses anyagokból A találmány tárgya vékony mágnesrétegekből álló mágneses beíró és leszedőfej, melyben két mágnesrétegszerkezet között a mágnesrétegek közötti légrésben egy lapos tekercs helyezkedik el, melynek olyan mágneses indukciója van, hogy annak segítségével egy mágneses hordozórétegre bináris információt - jeleket - lehet felvinni, mely mágneses hordozóréteg a légrés előtt elhaladó szalagra van felhordva. A mágnesfluxus változtatása révén a mágnesszalagon levő binér információk kiolvasására is van lehetőség. A mágnesfejnek kiolvasásra való alkalmassá tétele úgy történik, hogy a tekercs a légrés mágneses terének erővonalait metszi. Ebből a szempontból a mágneses anyag reluktanciájának a lehető legkisebbnek kell lennie a tekercs és légrés között, s hogy ezt egész pontosan be tudjuk állítani, a légrés hosszát a lehető legkisebbre kell méretezni. A jelek kiolvasásához a mágneses térerősség és az előtte elhaladó jel-folyam sebessége, valamint a légrés mérete a döntő. Ebből a szempontból az alkalmazott mágneses anyagnak gyakorlatilag nulla remanenciával kell rendelkeznie, de ezzel ellentétben maximális értékű mágneses indukciót, valamint a lehető legnagyobb adott irányú anizotropikus teret kell létrehoznia, miáltal a permeabilitás értéke 50-nél nagyobb lehet. E két feltétel teljesülése fizikailag ellentmondó, de legalábbis csak nehezen teljesíthető. Éppen ezért olyan szerkezeti kialakításban kell a 10 15 20 25 30 találmány tárgyát képező mágneses leszedőfejet megszerkeszteni, hogy az mind a beírást, mind a kiolvasást lehetővé tegye. Hogy ennek a kikötésnek eleget lehessen tenni, korábban már javasolták azt, hogy a mágnesrétegek úgy legyenek kialakítva, hogy két egymásra helyezett réteg fogja körül a légrést, s az egymással szomszédos rétegek, valamint az ezekkel átellenben levő rétegek a megfelelő permeabilitással rendelkezzenek, de ugyanakkor a telítési fluxus sűrűsége lényegesen kisebb legyen. Elvileg tehát a mágneses teret magában foglaló légrést - a kiolvasás szempontjából - mágneses „lágy" rétegeknek kell geometriailag lehatárolni, míg a beíráshoz a mágneses „lágy" rétegekre helyezett mágneses „kemény" rétegek a meghatározók. Ez az elv azonban önmagában nem vezet el a megkívánt eredmény eléréséhez, vagyis hogy egy mágnesesen lágy rétegen egy mágnesesen kemény réteg helyezkedjék el, mert ebben az esetben a „lágy" réteg mágnesezése nem megy végbe, mert ez a réteg elveszíti a jó peremabilitási tulajdonságait. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő szerkezettel egy olyan mágneses beíró és leszedőfejet kívánunk kialakítani, amely hatásos és ugyanakkor egyszerű megoldását jelenti a kétfajta mágneses rétegből felépített beíró- és kiolvasó funkciókat ellátó szerkezetnek. A találmány egyik jellemző vonása abban áll, hogy á mágneses leszedő és beírófej két mágneses 169854 1
