169852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acilamino-cef-3-em-4-karbonsav-származékok előállítására

87 169852 88 22. példa A 11. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy a 0 °C-on végzett egyórás reakció után 6 n sósav oldat segítségével a terméket hidroklorid alakjában választjuk el. A terméket leszívatjuk, hideg vízzel, acetonnal és éterrel mossuk, és így kapunk enyhén világos sárga kristályok alakjában 2,5 g 3-[(5-metil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-tiometil]-7-[4-(l,4,5,6-tetrahidropirimid-2-il)-fenilacetamido]-cef-3-em-4-karbonsav-hidrokloridot. Op: körülbelül 175 °C (bomlás). 23. példa 0,62 g 4-amidino-fenilacetilklorid-hidrokloridot (lásd az 1. a) példát) 10 perc leforgása alatt hozzáadjuk 0,78 g 3-[(5-metil-1,2,4-triazol-3-il)-tiometil]-7-amino-cef-3--em-4-karbonsav és 0,60 g nátriumhidrogénkarbonát 25 ml vízzel és 2,5 ml acetonnal készült 0 °C-ra hűtött oldatához. Felhabzás közben csaknem tiszta oldat keletkezik. Az oldatot 0 °C-on egy óra hosszat állni hagyjuk, majd szűrjük, a szűrlet pH-ját híg sósavval 3,8-ra állítjuk be, leszűrjük az el nem reagált amino-cef-3-em-4-karbonsav-származékot, a szűrletet liofilizáljuk, a maradékot feloldjuk meleg metanolban, szűrjük és a szűrletből a terméket éterrel leválasztjuk. 0,65 g 3-[(5-metil-1,2,4-triazol-3-il)-tiometil]-7-(4-amidino-fenilacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat kapunk. Op.: körülbelül 215 °C (bomlás). 24. példa A 23. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,75 g 4-amidino-fenilacetilkIorid-hidrokloridból indulunk ki és 0,91 g 3-[(l,2,4-triazol-3-il)-tiometil]-7-(4-amidino-fenilacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat kapunk. Op.: >300 °C (bomlás). 25. példa A 23. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,90 g 4-(l,4,5,6-tetrahidropirimid-2-il)-fenilacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 11. a) példát) és 0,99 g 3-[(l,3,4-tiadiazol-2-il)-tiometil]-7-amino-cef-3-em-4--karbonsavból indulunk ki és így kapunk 0,95 g 3-[(l,3,4--tiadiazol-2-il)-tiometil]-7-[4-(l,4,5,6-tetrahidropirimid-2-il)-fenilacetamido]-cef-3-em-4-karbonsavat, amely azonos a 19. példa szerint előállított termékkel. 26. példa Az 1. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,24 g 3-[(5-metil-l,3,4-tiazol-2-il)-tiometil]-7--amino-cef-3-em-4-karbonsavból és 0,18 g 4-amidino-fenilacetilklorid-hidrokloridból (lásd az 1. a) példát) indulunk ki, és így kapunk 0,28 g 3-[(5-metil-l,3,4--tiadiazol-2-il)-tiometil]-7-(4-amidino-fenilacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 220—222 °C (bomlás). 27. példa a) 9,7 g 4-amidino-fenoxiecetsavat (op: 324—326 °C) 50 ml vízmentes benzolban szuszpendálunk, a szuszpenzióhoz 29,7 g tionilkloridot adunk és a reakcióelegyet visszafolyatás közben gőzfürdőn egy órán keresztül forraljuk. A reakcióelegy lehűlése után leszívatjuk a szilárd terméket. 11,4 g 4-amidino-fenoxiacetilklorid-hidrokloridot kapunk: op.: 142—143 °C (bomlás). b)0,61 g 3-[(4-fenil-l,3-tiazol-2-il)-tiometil]-7-amino-cef-3-em-4-karbonsav és 0,50 g nátriumkarbonát 10 ml vízzel és 2 ml acetonnal készült oldatát — 5 °C-ra hűtjük, és részletekben hozzáadjuk 0,50 g 4-amidino-fenoxiacetilklorid-hidroklorid 5 ml acetonos szuszpenzióját. A reakcióelegyet 2 órán keresztül 0 °C-on tartjuk, majd leszívatjuk a csapadékot, acetonnal és éterrel mossuk, és vákuumban szárítjuk. 0,48 g 3--[(4-fenil-1,3-tiazol-2-il)-tiometil]-7-(4-amidino-fenoxiacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat kapunk. Op.: 235— 240 °C (bomlás). 28. példa Az 1. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,78 g 3-[(5-fenil-l,3,4-oxadiazol-2-il)-tiometil]-7--amino-cef-3-em-4-karbonsavból és 0,50 g 4-amidinofenoxiacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 27. a) példát) indulunk ki, és így kapunk 0,65 g 3-[(5-fenil-l,3,4--oxadiazol-2-il)-tiometiI]-7-(4-amidino-fenoxiacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 230—235 °C (bomlás). 29. példa Az 1. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 1,28 g 3-[(pirid-2-il)-tiometil]-7-amino-cef-3-ern-4--karbonsavból és 0,99 g 4-amidino-fenoxiacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 27. a) példát) indulunk ki, és így kapunk 1,2 g 3-[(pirid-2-ii)-tiometil]-7-(4-amidinoíenoxiacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 270— 273 °C (bomlás). 30. példa Az 1. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 1,00 g 3-[(A2-tiazolidin-2-il)-tiometil]-7-amino-cef-3-em-4-karbonsavból és 0,75 g 4-amidino-fenoxiacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 27. a) példát) indulunk ki és így kapunk 0,80 g 3-[(A2-tiazolidin-2-il)-tiometil]-7-(4-amidino-fenoxiacetamido)-cef-3-ern-4-karbonsavat. Op: 250—255 °C (bomlás). 31. példa Az 1. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,80 g 3-[(l-fenil-lH-tetrazol-5-il)-tiometil]-7--amino-cef-3-em-4-karbonsavból és 0,50 g 4-amidino-fenoxiacetilklorid-hidrokloridból indulunk ki, és így kapunk 0,85 g 3-[(l-fenil-lH-tetrazol-5-il)-tiometiI]-7-(4-amidino-fenoxiacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat. Op: 220—225 °C (bomlás). 32. példa a) 5,56 g 4-(N-n-hexilamidino)-fenoxiecetsavat (op: 156 °C, bomlás) 25 ml vízmentes benzolban szuszpendálunk, a szuszpenzióhoz 10 ml tionilkloridot és 0,2 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 44