169827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-amino-cef-3-em-4-karbonsav-származékok előállítására
5 169827 6 lyuknagyságú szitán keresztül törik, utána alaposan kimossák, majd szárítják. A polimerizált dikarbonsavat 2 órás melegítéssel (180 °C) dikarbonsav-anhidriddá alakítják. 1 g enzimre számítva előnyösen legalább 10 g keverékpolimert alkalmaznak, mégpedig 3—4 g-ot az enzim 250 ml 0,5 m, 5,5 pH-jú foszfátpufferrel készített oldatához adnak, majd 2 órán át folytatott erélyes keverés után kisebb adagokban a fennmaradóit részt is hozzáadják. A pH-t a reakció során híg nátriumhidroxid-oldattal állandó értéken tartják. Ha a vizes felülúszó rész 5 óra elteltével még reakcióba nem lépett enzimet tartalmaz, további keverékpolimert kell adagolni (1 rész enzimre számított 15—20 rész keverékpolimer általában elég a teljes reakcióhoz). A hordozóhoz kapcsolt penicillin-acilázt végül leszűrik és vízzel, majd 1 m nátriumklorid-oldattal alaposan mossák., A találmány szerinti eljárásban alkalmazható enzimgyanták közül különösen előnyösek a 2 215 539 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban leírtak, ahol a penicillin-aciláz térhálósított kopolimerizátumhoz kapcsolódik. A kopolimeregységek az alábbi összetételűek: A) 0,1—50, előnyösen 2—20 súly% a.ß-telitetlen, 4—9, előnyösen 4—5 szénatomos dikarbonsavanhidrid, így maleinsav-, itakonsav- és/vagy citrakonsavanhidrid, főleg maleinsav-anhidrid; B) 99,9—50, előnyösen 80—98 súly% di- és/vagy poliolok di és/vagy poli(met)akrilátjai; előnyösen 2—4 szénatomos diolok és/vagy 1 mól 2—4 szénatomos diol és 1—20 mól 2—4 szénatomos alkilénoxid reakciójából származó termékek diakrilátjai, illetve dimetakrilátjai, illetve trimetolilpropán-trimetakrilát; főleg etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol vagy legfeljebb 1000 molekulasúlyú polialkilénglikolok dimetakrilátjai vagy azok keveréke. A fenti komponenseket kicsapásos vagy gyöngypolimerizációs eljárással anhidridcsoportokkal szemben közömbös oldószerekben, például benzolban 20—200 °C-on,-például 60—70 °C-on gyökképző vegyületek, így azoizovajsavdinitril jelenlétében polimerizálják. Enzimgyanta előállítása céljából a kapott kopolimert pH -5,7—6,8, például pH 4 mellett mintegy 30 °C-on a penicillin-aciláz vizes oldatához adják (például 4—10 súlyrész polimer hordozót 1 súlyrész enzimre számítva). Két óra elteltével az elegyet szűrik vagy centrifugálják, és a szilárd részt nagy ionerősségű sóoldattal, például 1 m vizes nátriumklorid-oldattal mossák. Ugyancsak különösen előnyösnek bizonyultak a 2 215 687 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban leírt enzimgyanták, amelyeknél a penicillin-aciláz az alábbi kopolimerizált egységekből álló kopolimerizátumhoz kapcsolódik: A) 0,1—30, előnyösen 2—20 súly% oc,ß-telitetlen, 4—9, előnyösen 4—5 szénatomos dikarbonsavanhidrid, így maleinsav-, itakonsav- és/vagy citrakonsavanhidrid, előnyösen azonban maleinsavanhidrid, B) 35—90, előnyösen 50—85 súly % di- és/vagy poliolok di- és/vagy poli(met)akrilátjai; előnyösen 2—4 szénatomos diolok és/vagy 1 mól 2—4 szénatomos diol és 1—10 mól 2—4 szénatomos alkilénoxid reakciójából származó termékek diakrilátjai vagy dimetakrilátjai, illetve trimetilolpropán-trimetakrilát, például etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol vagy legfeljebb 500 molekulasúlyú polialkilglikolok vagy azok keverékének trimetilakrilátjai; C) 5—60, előnyösen 10—50 súly% valamilyen A) és B) alatt nem felsorolt hidrofil monomer, előnyösen legalább egy karboxil-, aminokarbonil-, szulfo- vagy szulfamoilcsoportot tartalmazó, egyszeresen telítet-5 len hidrofil monomer, mely aminokarbonil- vagy szulfamoilcsoportja az aminocsoportban adott esetben 1—4 szénatomos alkil- vagy az alkilrészben 1—4 szénatomot tartalmazó alkoximetilcsoporttal szubsztituálva is lehet. 10 Példaként az akrilsavat, metakrilsavat, a maleinsav 1—8 szénatomos alkoholokkal alkotott félésztereit, N-vinillaktámokat, így N-vinil-pirrolidont, metakrilamidot, N-szubsztituált (met)-akrilamidokat, így az N-metil- és N-metoximetil-(met)akrilamidot és az N-akriloil-dime-15 til-taurint nevezzük meg. Az A), B) és C) komponensek összege 100%. A térhálósított kopolimerek fajlagos térfogata ömlesztett állapotban 2—20 ml/g, fajlagos felületük 1—400 m2 /g. Savtartalmuk az anhidridcsoportok elszapparíosítása 20 után 0,02—11 milliegyenérték/g. A polimerizálást a kicsapásos vagy a gyöngypolimerizáció módszere szerint anhidridcsoportokkal szemben közömbös oldószerben vagy oldószerelegyben, például benzolban 20 és 200 °C, előnyösen 50—100 °C, például 25 60 és 70 °C közötti hőmérsékleten gyökképző vegyületek, például azoizovajsavdinitril jelenlétében végzik. Enzimgyanta előállítása céljából a polimerizátumot 1 súlyrész enzimre számítva előnyösen 4—10 súlyrész mennyiségben 0 és 30 °C közötti, például 4 és 20 °C 30 közötti hőmérsékleten a penicillin-aciláz vizes oldatához adják, amikoris a pH értéket valamilyen bázist, például nátriumhidroxid-oldatot adagolva 5,7 és 6,8 közötti értéken tartják. A reakció befejezése után az enzimgyantát kiszűrik, majd pufferoldattal vagy sóoldattal, 35 például 1 mólos nátriumklorid-oldattal mossák. Különösen előnyösnek az olyan enzimgyanta bizonyult, amelyben a penicillin-acilázt kovalens kötésben tartalmazó hordozó polimer tetraetilénglikol-dimetakrilátból, maleinsavanhidridből és adott esetben metakril-40 savból áll. A találmány szerinti eljárásban oldószerként vizet vagy legfeljebb 10% szerves oldószert, előnyösen metanolt, etanolt, acetont vagy dimetilformamidot tartalmazó vizet alkalmazunk. 45 A reagáltatást (a II általános képletű vegyület bontását I általános képletű vegyületté) 20 és 45 °C közötti, előnyösen 35 és 40 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárásban a (II) általános képletű vegyületeket a fent említett oldószerekben, előnyö-50 sen vízben oldjuk, mégpedig úgy, hogy az oldat előnyösen 2—40, főleg 4—6 súlyrész (II) általános képletű vegyületet tartalmazzon. Az oldatot tetszőleges módon érintkeztethetjük az enzimgyantával, például úgy, hogy az enzimet az oldatban szuszpendáljuk. 55 A reakció során lehasadó acilcsoport semlegesítésére a pH érték állandó ellenőrzése és betartása célszerű. A pH értéket előnyösen 6—9, főleg 7,5—8,5 közötti értéken tartjuk. Ezt alkalmas bázis adagolásával érjük el. Bázisként szerves vagy szervetlen bázist alkalmaz-60 hatunk, így például trinátriumfoszfátot, alkálifémhidroxidot, -karbonátokat és hidrogénkarbonátokat, ammóniát primer, szekunder és tercier alifás és aromás aminokat, valamint heterociklusos bázisokat. Példaként a nátrium-, káliumhidroxidot, -karbonátot, etilamint, 65 metiletilamint, trietilamint, mono-, di- és trihidroxi-3
