169644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finom, lebegő anyagok, például emulzióban lévő, kolloid állapotú adszorbeált anyagok, főként olaj és/vagy zsír kiválasztására vízből, főként szennyvízből
169644 13 14 m2 magassági mérete. A már említett 63 elvezetőcső a 69 nyíláshoz kívül csatlakozik, és a 68 kivezetőcsonk benyúlik a 63 elvezetőcső belsejébe. A 66 úszótest egy centrális helyzetű, üreges 70 vezetőtengelyen van rögzítve, például sugárirányban húzódó felső 71 rudak és alsó 72 rudak segítségével, amelyek a hengergyűrű-alakú, zárt 67 légszekrénytől indulnak ki. A 70 tengely 73 felső persellyel és 74 alsó persellyel van megvezetve. A 73 felső persely a 3 hengeres medencerész 5 fedlapjaban van rögzítve, míg a 74 alsó persely megtartására az ugyancsak sugárirányú, a 3 medencerész alsó tartományához rögzített 75 rudak szolgálnak. Az úszótest fel-le mozgása természetesen alul és felül is határolva van. Mozgáshatároló eszközökként a 73, 74 perselyek szolgálhatnak. A 66 úszótest alatti „vizes teret" az úszó körüli, a 3 felső hengeres tér belsejében levő vízmentes tértől a 76 zárólemez választja, illetve szigeteli el — más szóval a kivált anyagot az úszótest belsejébe tereli — és ugyanakkor lehetővé teszi a 66 úszótest víznívó változásnak megfelelő függőleges helyzetváltoztatást. A vízszintváltozásokat egyrészt vízhozamingadozások, másrészt az expanzió során esetleg következő kisebb vízlökések okozzák. A 76 zárólemez vékony, rugalmas anyagból, előnyösen lágygumiból készült, enyhén kúpos, alul-felül nyitott varratnélküli tömlő, amely behajlított szűkebb végével a 66 úszótest alsó végéhez van a 77 helyen, majd bővebb végével kívül a 3a falazat alsó részéhez a 78 helyen rögzítve. Rugalmassága mellett enyhe kúpossága és visszahajlított beépítése teszi alkalmassá a 76 lemezt arra, hogy az úszótest függőleges helyzetváltoztatásait viszonylag ellenállásmentesen követni tudja. Ehhez természetesen a 76 lemez hosszúságát is megfelelően kell megválasztani. Ügyelni kell arra, hogy a visszahajtás T2 tetőpontja az úszó felső véghelyzetében se kerüljön magasabbra, mint a Tj gát, azaz a habelvezetéshez előirányzott 68 csonk alsó éle. A 66 úszótestet határozott mozgásának biztosítása, valamint a mozgása során jelentkező ellenállások minél hatékonyabb legyőzése érdekében a 67 légszekrény viszonylag nagyra van méretezve, azaz nagy felhajtóerő lép fel, tehát a szükséges méretű lemerülés biztosítása céljából az úszótestet le kell terhelni. A terhelősúlyt 79 sörétek formájában a centrális üreges 70 vezetőGsőbe helyezzük el. Ez a megoldás a berendezés szétszerelése nélkül egyszerű módon lehetőséget ad a terhelés kívülről történő szükség szerinti változtatására. A berendezés Vmin minimális működési vízszintje a Tj gát szintje alatt van / távolságra (néhány cm nagyságrendű érték). Ez esetben az úszó alsó véghelyzetét foglalja el. Minimális víznívónál tehát a / magasságot valamivel meghaladó vastagságú habos zsír- és/vagy olajrétegnek kell kialakulnia ahhoz, hogy annak elvezetése meginduljon. Gyakorlati esetben például t =20 mm, a zsírréteg vastagsága 25 mm lehet. Célszerű az úszótest súlyterhelését kísérletileg úgy meghatározni, hogy felúszása csak a Vmin minimális vízszintnél magasabb, pl. 40 mm-rel magasabb vízszint esetén következzék be. így az elvezetés megindulásához már 15 mm vastag habréteg kialakulása elegendő. Amennyiben a tartályban a víznívó felúszási szint fölé emelkedik, a 66 úszótest — és természetesen annak 68 kivezetőcsonkja is — mindaddig emelkedik, amíg az úszótest felső véghelyzetét el nem éri, ahol mozgása határolva van. A lehetséges úszóemelkedés mértéke például 100 mm-re állítható be. Az úszótest felső véghelyzetének eléréséig mindig elegendő a zsírleválasztás megindulásához 15 mm vastagságú réteg kialakulása. A 66 úszótest felső ütközése után a víznívónak legfel-5 jebb még 15 mm-t szabad emelkednie, különben a szennyvíz a Tj gáton átbukik, ami nem megengedhető. Ezt a veszélyt úgy küszöböljük ki, hogy a zsírtalanított szennyvíznek a 2 hengeres térből való eltávolítására szolgáló 61 vezetéket előbb ferdén felfelé vezetjük, majd 10 egy 61a' vízszintes szakaszt alakítunk ki. Ennek belső csőfala, nevezetesen annak legalsó és legfelső pontja szabhatja meg az említett Vmin és V max víznívókat (1. a 10. ábrát). A 8—10. ábrák szerinti berendezés túlnyomásos flotá-15 lássál működik. Ismeretes, hogy a Henry—Dalton törvény alapján túlnyomással (az atmoszferikust meghaladó nyomással) nagymennyiségű levegő vihető oldatba, így a szennyvíz telítettségig feldúsítható levegővel. A szennyvízbe ily módon levegőbuborékok nyomás alatt 20 könnyen érintkezésbe tudnak lépni az olaj- és/vagy zsírrészecskékkel, azok felületéhez kötődnek, adszorbeálódnak. A túlnyomás megszűnése után a levegő egészen finom buborékok (mikrobuborékok) formájában expandálódik, és a szuszpendált olaj- és/vagy zsírrészecskék 25 nagy része is, amelyekhez a levegőbuborékok nyomás alatt kötődtek, kihabosodnak és a felszínre törnek. A felúszási sebesség az expanzió és a habképződés következtében meglehetősen nagy lesz, így a tisztítás hatékonysága mellett időtartama is csökken, következésképpen 30 a berendezés méretei is csökkenthetők. A habképződésre azonban csak ilyen rövid időtartamon át lehet számítani, ugyanis nem stabil habanyag kialakulásáról van szó. A habképződés csak addig tart, amíg az olaj- és/vagy zsír, esetleg más lebegő anyaggal 35 (festékkel) burkolt buborékok szét nem pattannak. Ezért a habot kialakulása után azonnal kell dekantálni a berendezésből. Ennek előfeltétele az előbbi kiviteli példákban már említett, lehető legkisebb felületű dekantálási hely, ahol a habvastagság rövid idő alatt megnö-40 vekszik, emellett az ismertetett dekantálószerkezet már egész kis rétegvastagságú habanyagot is el tud távolítani a berendezésből. A felületcsökkentés, a kúpos középső medencerész jelenléte ezenkívül a felszálló és habbá öszszeálló buborékok sebességét is megnöveli, és mivel a 45 flotálásból felszabaduló levegő is csak a habelvezetés irányában tud távozni a berendezésből — a levegőkibocsátó nyílás a kivezetőcsőrben, a felső hengeres részen kívül van kiképezve —, az összegyűlt habanyagot az áramló levegő is a dekantáló vezeték felé tereli. 50 Ezek előrebocsátása után rátérünk a 8—10. ábrák szerinti berendezés működésének részletes ismertetésére. Amikor a 29 nyomótartályban a szennyvíz a Vt min szintre süllyed, a 43 érzékelő működésbe hozza a 33 és 55 50 mágnesszelepeket. Az előbbi egymás után nyitja a 31 és 32 tolózárakat, az utóbbi egyidejűleg zárja a 48, majd 49 tolózárat. Ekkor a c nyíl irányából érkező szennyvíz a 29 tartályba hatolhat, és abban a szennyvízszint emelkedni kezd, egyidejűleg növekszik a 29 tar-60 tályban a nyomás az emelkedő szennyvízszint felett. Meghatározott nyomásérték elérésekor a 39 nyomáskapcsoló bekapcsol, működteti a 36 mágnesszelepet, amely nyitja a 38, majd a 37 tolózárakat, így a 34 vezetéken át érkező p = 4 att nyomású sűrített levegő a 35 visszacsa-65 pószelepen át a 29 tartályban levő szennyvízbe hatolhat. 7
