169644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finom, lebegő anyagok, például emulzióban lévő, kolloid állapotú adszorbeált anyagok, főként olaj és/vagy zsír kiválasztására vízből, főként szennyvízből
169644 11 12 jába eső álló ellipszis-alakú, radiális pályaelemét itt is S hivatkozási számmal tüntettük fel, berajzolva az áramlásirányokat jelző nyilakat is. E térbeli spirális, körbenhaladó áramlása során a szennyvíz többször is áthalad a 23, 24 dróthálók által alkotott anód és katód között, ahol az elektromos erőtér az emulzióban levő, illetve az adszorbensről leszakításuk után az adszorbeált olajés/vagy zsírrészecskéket az egyik pólushoz vonzza, ott azok összefolynak, és az ily módon képződött nagyobb cseppek már könnyen a felszínre tudnak emelkedni, ahol kiválnak, és kisebb fajsúlyuk miatt a felszínen is maradnak, és ahol dekantálásuk az 1—3. ábrákkal kapcsolatban már leírt módon hajtható végre. A leírt spirális-turbulens áramlás még erőteljesebbé tehető, ha a 23, 24 hálókat az 1—3. ábrák szerinti kiviteli példákban leírt alattuk húzódó 11 levegőbetápláló csővel kombinálva használjuk, mert így a feláramlást előidéző és az olaj- és/vagy zsírrészecskéket lekötő, a szennyvízbe bevitt lég (gáz) buborékok mennyisége megsokszorozható. Az elektroforézises fiotálási módszer azzal a járulékos előnnyel jár, hogy elektrolízis eredményeként a szennyvízbe oxigén is kerül, ami természetesen az egész tisztítási folyamatot kedvezően befolyásolja. A 6. és 7. ábrán a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példáját tüntettük fel. Az eltérés az első kiviteli példához képest itt abban jelentkezik, hogy a sík 4 fenéklemez elmarad, és a medence alsó része egészében 25 hivatkozási számmal jelölt kúpos ülepítőtérré van kiképezve, egyébként a berendezés felépítése az 1—3. ábra szerintivel lényegében azonos, ezéit az azonos berendezésrészeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A 25 kúpos ülepítőtér 25a falának ß hajlásszöge 45°-nál nagyobb, amire azért van szükség, hogy egyrészt az ülepített anyag lefelé csússzék, másrészt hogy sűrítődjék is. A 24 ülepítőkúp alsó csúcspontjának a tartományába torkollik a 26 iszapelvezető cső, amelybe (nem ábrázolt) tolózár van beépítve, és amely gyűjtőaknába torkollik. Ez utóbbiban kiemelhető gyűjtőedények tárolhatók és az üledék ezekbe bevezethető, vagy közvetlenül az aknába üríthető, ahonnan időnként szivattyúval kell eltávolítani. Az üledék eltávolítása természetesen szívócső és közvetlen szivattyúzás segítségével is történhet. A 25 ülepítőtérben vázlatosan jelölt 27 úszós vezérlőszerkezetet helyeztünk el, amely (nem ábrázolt) automatikával van összekapcsolva. Az úszó jelzi a leülepedett anyag mennyiségét, tehát meghatározott szint elérésekor az automatika nyithatja a tolózárat. Az üledék e módszerrel a berendezésből annak üzeme leállítása nélkül eltávolítható. Az előzőleg ismertetett kiviteli példákban szereplő terelőlap a 6. és 7. ábrák szerinti megoldásnál is szerepel, itt azonban nem a 14 fenéklemezen (1—5. ábrák), hanem a 28 tartókon nyugszik, amelyek között az üledék akadálytalanul a 25 ülepítőtérbe kerülhet. Itt a 13a kúp szerepe nemcsak az, hogy a szennyvíz áramlását az 1 hengeres medencerészben a korábban már részletezett módon irányítsa — természetesen itt is a már leírt térbeli spirális —, turbulens áramlás alakul ki, amelynek két 5 rész-áramát a 6. ábra is tartalmazza — hanem az üledéket is védi. Megakadályozza ugyanis, hogy felette kavargó szennyvíz a leülepedett hordalékot felkavarja és elragadja. A 8. és 9. ábrákon a találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli példáját tüntettük fel. E berendezéshez az egészében 29 hivatkozási számmal jelölt nyomótartály tartozik. Maga a kiválasztómedence — amely a 8. ábra jobb oldali részén látható — alapvető felépítését tekintve a korábbi kiviteli példákban már ismertetett típusú, azaz 1 alsó hengeres medencerészből, 2 közbenső kúpos részből és 3 felső hengeres részből áll. A 29. nyomótartályba alul a 30 szennyvízvezeték torkollik, amelybe a betorkollási hely előtt a 33 mágnesszeleppel működtethető a 31, 32 tolózárak vannak beépítve. A 29 tartályba 34 sűrítettlevegő-vezeték van bevezetve, ebbe közvetlenül a betorkollási hely előtt biztonsági 35 visszacsapószelep, az előtt pedig 36 mágnesszeleppel működtetett 37, 38 tolózárak vannak beépítve. A tartály 39 nyomáskapcsolóval van felszerelve, amelyet a 40 elektromos vezeték kapcsol össze a 36 mágneskapcsolóval. A 29 tartály 41 folyadékszint szabályozóval is el van látva, amely a tartály belsejében a Vt max maximális és Vt min minimális vízszintnek megfelelő 42, illetve 43 érzékelőkhöz van kapcsolva a 44, illetve 45 elektromos vezetékek, valamint a 33 mágnesszelephez a 46 elektromos vezetékek útján. Ez utóbbiról leágazó 46a elektromos vezeték az 50 mágnesszelephez van kapcsolva, amely a 48, 49 tolózárakhoz tartozik. Ez utóbbiak a 29 tartályt az 1, 2 és 3 medencerészekkel rendelkező kiválasztóberendezéssel összekötő 47 szennyvízvezetékbe vannak beépítve. A 29 tartály tartozéka még az 50a nyomásmérő és az 51 hőmérő is. A 29 tartálynak üzemközben tömítetten zárt 52 bebúvócsonkja van, és 53 lábakon áll, a 30 és 47 szennyvízcsöveket az 54 bak támasztja alá. A 47 szennyvízvezeték a 2 kúpos medencerészbe felülről lefelé betorkolló 56 csőcsonkhoz az 55 karimás kapcsolattal csatlakozik. A medence belsejében az 56 csőcsonkhoz a 8. ábrán szaggatott vonallal bejelölt 57 cső csatlakozik, amely a medencefenék felett, attól csekély/távközzel húzódó, a 2 medencerész 2a oldalfalával lényegében párhuzamosan húzódó íves 58 perforált csőszakaszban végződik; a perforációkat 59 hivatkozási számmal jelöltük. Ezek a szerkezetrészek főként a 9. ábrán láthatók, ahol bejelöltük az íves 60 terelőfalat is, amely lényegében a 2 medencerész magasságával azonos magasságú. A zsírtalanított és/vagy olajtalanított víz a 61a csövön át távozik. Minthogy a 8. és 9. ábra szerinti berendezésnél az olajok és/vagy zsírok leválasztása intenzív habképződés mellett megy végbe, a 3 felső hengeres medencerészben egészében 61 hivatkozási számmal jelölt és csak vázlatosan feltüntetett habdekantáló szerkezetet építettünk be, és azzal leválasztott habanyag elvezetésére a 62 vezetéket irányoztuk elő. Ez a 3 felső hengeres medencerészből kinyúló derékszögű négyszög-keresztmetszetű, lejtéssel elrendezett 63 elvezetőcsőhöz csatlakozik, amelyre a nyomás alatt bevitt levegőnek a berendezésből eltávozását lehetővé tevő 64 kibocsátócsonk van ráépítve. A 63 cső a 63a peremmel oldhatóan van a 3 medencerészhez rögzítve. Amint a 10. ábrán jól látható, a 3 felső hengeres medencerészben elhelyezkedő 61 habdekantáló szerkezetnek nyitott 65 belső terű 66 úszója van, amely hengeralakú test, és palástja mentén körben 67 légszekrénnyel rendelkezik. A 66 úszótest 65 belső teréből az úszótesttel egy tagban kiképzett, előnyösen derékszögű négyszögalakú, fekvő téglalap-alakú keresztmetszettel bíró 68 kivezetőcsonk torkollik ki, amely a 3 medencerész 3a falazatában kiképzett 69 nyíláson van kivezetve, amelynek «i magassága nagyobb, mint a 68 kivezetőcsonk külső 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
