169644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finom, lebegő anyagok, például emulzióban lévő, kolloid állapotú adszorbeált anyagok, főként olaj és/vagy zsír kiválasztására vízből, főként szennyvízből

169644 10 egyéb fűtőközeggel táplálhatjuk, és így a 15 medenceszáj tartományában a zsírokat és/vagy olajokat, előnyösen mintegy 30—40 C° hőmérséklet biztosításával folyós állapotban tarthatjuk. Amennyiben valamilyen melegforrás korlátlanul ren- 5 delkezésünkre áll, célszerű a melegítést a felső rétegen kívül a teljes medencetérfogatra kiterjeszteni. Az 1—3. ábrák szerinti berendezéssel az olaj és/vagy zsír eltávolítása a szennyvízből a következőképpen történik : 10 a szennyvizet a 7 csövön át a c nyíllal jelzett irányban tangenciálisan vezetjük a hengeres 1 alsó medencerészbe, amely — a 10 terelőfalnak köszönhetően is — az la fal mentén köralakú áramlásra kényszerül. A kompreszszor vagy ventillátor működésbe hozásával a perforált 15 11 betáplálóvezetéken át levegőt juttatunk a medencébe. A betáplált levegő funkciója kettős: egyrészt a felszálló, a szennyvíznél és olajnál (zsírnál) sokkal kisebb fajsúlyú levegőbuborékok az ugyancsak buborékok formájában a szennyvízben levő — akár cseppes, akár 20 emulgeált állapotú — olaj- és/vagy zsírrészecskéket a felszín felé hajtják, másrészt a szennyvíznek vertikális mozgáskomponenst adnak. A tangenciális bevezetéssel és a 10 terelőfallal biztosított vízszintes köráramlás és e vertikális mozgáskomponens eredőjeként a vízrészecs- 25 kék a beömlőnyílástól a kiömlőnyílás felé körbehaladó térbeli spirális alakú pályán történő mozgásra kényszerülnek, mimellett az e pályán áramló víz egyidejűleg turbulens mozgásban van. A spirál „menetei" álló- ellipszis-alakú pályák, amelyek felszálló ága a medencefal 30 közelében, leszálló ága pedig a medence középső tartományában húzódik. Ezek az S spirál „menetek" radiális síkokban helyezkednek el — a 2. és 3. ábrán két-két, a rajz síkjában fekvő ilyen S elliptikus pályát szemléltettünk — és egymásba folyamatosan átmenve létrehozzák 35 az említett térbeli spirális pályát, amelyen a folyadékrészecskék turbulens mozgás közben a 7a belépési helytől a 8a kilépési helyig többször felemelkedve, majd újra lesüllyedve végighaladnak. E spirális pálya kialakulását segíti elő egyébként a 13 terelőkúp és a 14 lemez is. Meg- 40 jegyezzük, hogy e fejtegetésekkel elméletileg igyekeztünk megközelíteni a medencében kialakuló áramképet; valójában az S „spirálmenetek" nem síkokban helyezkednek el, csak megközelítőleg radiális irányúak, hiszen a szomszédos spirálmenetek mintegy átmennek egymásba, ve- 45 tületük azonban jó közelítéssel álló ellipszisalak. E spirálalakú áramlás eredményeként természetesen — igen előnyös módon — egy-egy elemi szennyvízrészecske a berendezésben tartózkodása során viszonylag igen hosszú utat tesz meg a bevezetés helyétől a ki- 50 lépés helyéig, tehát az olaj- és/vagy zsírbuborékok kiválasztásának hatékonysága igen nagy, illetve a hosszú út miatt a medenceméretek csökkenthetők, ami beruházási megtakarítást eredményez. Ki kell emelnünk, hogy a találmány értelmében létrehozott turbulens-spirális 55 áramlás és levegőztetés (flotálás) együttes hatása nagymértékben elősegíti az adszorbeálódott olajszemcsék elválását is az adszorbenstől, tehát az eljárás hatékonysága minden jelenleg ismert módszer hatékonyságát lényegesen meghaladja. 60 A fentiekben leírt módon turbulens, térbeli spirális áramlásra kényszerített szennyvízzel együtt emelkednek tehát az olaj- és/vagy zsírrészecskék is az S „spirálmenetek" felszálló ágában. A 45°-os lejtésű kúpos 2a falazat elősegíti a felszálló zsírok összegyűjtését és kellő réteg- 65 vastagságra való felhalmozódását. A 15 medencetorok tartományában a szennyvíznél kisebb fajsúiyú olajés/vagy zsírrészecskék összegyűlnek, a víz felszínén maradnak, lévén a fajsúlyuk kisebb, a szennyvíz pedig innen már lefelé fog áramlani a medence középső tartományába (1. az S áramképek lefelé menő ágait), mivel a fiotáció hatása már megszűnik. A d<D átmérő-viszony eredményeként a felszínre felúszó olaj a 15 medencetorokban kis felületen gyűlik össze, így aránylag kis mennyiségű kivált olaj is könnyen és összegyűlése után azonnal dekantálható, tehát a bűzös bomlás megindulásának lehetőségét eleve kizárjuk. Könnyen belátható, hogy a leírt áramkép kialakulásában nagy szerepet játszik a centrális 13 terelőkúp és a saroklevágó 14 terelőlap. Megjegyezzük, hogy a részletezett 10 terelőfal helyett egyszerűbb kialakítású szerkezet is alkalmazható. Egy íves, az la medencefaltól a 7a, 8a betorkollási helyek között kiinduló, a hengeres 1 medencerész magasságával lényegében azonos magasságú 10b terelőfal építhető be (az 5. ábrán szaggatott vonallal jelölve), amely a 6a bevezetési hely felől nézve domború, a 8a kivezetési hely felől nézve pedig homorú. A felszálló olajcseppek — amint már említettük — a 15 medencetorok tartományában gyűlnek össze. A kialakult olajréteg V szintje (2. és b. ábra) a lényeges fajsúlykülönbség miatt a medencében levő szennyvíz v szintjénél magasabban helyezkedik el, tehát a 16 tölcsér, illetve 17 gégecső segítségével könnyen dekantálható. Az 1—3. ábra szerinti berendezés alkalmazására akkor kerül sor, ha a szennyvízben előforduló olaj- és/vagy zsírszennyeződés túlnyomórészt cseppes állapotban van jelen. Amennyiben az olaj és/vagy zsír a szennyvízben túlnyomórészt emulgeált és/vagy adszorbeált állapotú, elektroforézises eljárást, és ennek megfelelően a találmánynak a 3. és 4. ábra szerinti kiviteli alakját alkalmazzuk, amelynek segítségével 90—95%-os leválasztási hatásfokot tudunk elérni. A 4. és 5. ábra szerinti berendezés alapvető felépítését tekintve azonos az 1—3. ábra szerinti berendezéssel, ezért az azonos szerkezetrészek jelölésére az ott már alkalmazott hivatkozási számokat használtuk. Eltérés csak a flotálás módjában, illetve az e művelethez alkalmazott eszközökben van. Ez esetben az la medencefal közelében e fallal lényegében azonos magasságú, azonban alul a 4 fenéklemez felett távközzel végződő, egymással és az la fallal lényegében párhuzamos, előnyösen rozsdamentes acélból készült 23, 24 fémhálókat építettünk be, amelyek áramforráshoz vannak kapcsolva, és az egyik háló anódként, a másik pedig katódként funkcionál. A 23, 24 hálók közötti X távolság 20—30 cm lehet. A hálók felülnézetben az 1—3. ábra szerinti berendezés 11 levegőbetápláló csövének a nyomvonalában húzódhatnak. A 4. és 5. ábra szerinti berendezés az 1—3. ábrák szerintihez hasonlóan működik, amennyiben a szennyvízbevezetés a 7 csövön át tangenciálisan történik, ami biztosítja a vízszintes mozgáskomponenst, az erre szuperponált vertikális mozgáskomponenst és a turbulenciát pedig a 23, 24 hálók között feláramló, a szennyvíz elektrolízise eredményeként képződő, illetve felszabaduló gázbuborékok szolgáltatják, azaz, itt a fiotáció az elektroforézis eredményeként jön létre. A leírt módon az 1— 3. ábrákkal kapcsolatban már részletezett térbeli spirális áramlási pálya jön létre, amelynek egy-egy, a rajz sík-5