169596. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kálium-, rubídium-, cézium-,ezüst- és tallium-ionok, valamint az ammónium-ion meghatározására
7 169596 8 B) Cérium mérőoldat (0,0051148 N) Analitikai mérlegen pontosan lemérünk 10,3393 g a. lt. minőségű eérium(IV)-szulfát-tetrahidrátot [Ce(S04 ) 2 • 4 H2 0]. 600 ml-es főzőpohárban 200 ml desztillált vizet adunk hozzá, majd kis részletekben, kevergetés közben 60 ml a. lt. minőségű tömény kénsavat. A cériumsó teljes feloldódása után 5000 ml-es mérőlombikba desztillált vízzel gondosan belemossuk a főzőpohár tartalmát és jelig töltjük a mérőlombikot. 0,1 ml mérőoldat fogyáskülönbség 1 mg/l K+ koncentrációnak felel meg. A mérőoldat faktorának ellenőrzését K+-törzsoldat segítségével végezzük. C) Variaminkék indikátor oldat 1 g variaminkéket 100 ml-re oldunk desztillált vízzel. A titráláshoz a kapott indikátoroldat 5—10 cseppjét használjuk. D) Nátriumjodát mérőoldat (0,0051148/N) KV +6H+ =1" +3H 20-6e^ 0,1687 g a. lt. minőségű NaI03 -t feloldunk 1000 ml-re desztillált vízzel mérőlombikban. D/I. Nátriumtioszulfát kiegészítő mérőoldat (0,0051148 N) 1,27 g a. lt. minőségű nátriumtioszulfát-pentahidrátot és konzerválás céljából 0,1 g vízmentes nátriumkarbonátot és 10 ml izobutanolt feloldunk 1000 ml-re mérőlombikban desztillált vízzel. Az oldat faktorát az előző D. nátriumjodát mérőoldattal határozzuk meg C. variaminkék indikátoroldat jelenlétében. A D. és D/I. mérőoldatok együttes faktorát A. lecsapószer és K+-törzsoldat segítségével ellenőrizzük. E) Nátriumbikromát mérőoldat (0,0051148 N) 0,2540 g a. lt. minőségű nátriumbikromát-dihidrátot 35 ml 65%-os a. lt. minőségű salétromsavoldatban feloldunk, majd desztillált vízzel 1000 ml-re töltjük mérőlombikban. Faktorát A. lecsapószer és K+-törzsoldat segítségével ellenőrizzük. F) 65%-os töménységű salétromsavoldat Kereskedésbeli a. lt. minőségű. Megjegyezzük, hogy az ismeretlen K.+ , Rb+ , Cs + , Ag+, T1+ és NH^ ionos oldat pH-ja nem lehet 6-nál kisebb, mert az előidézi a csapadék leválás ideje alatt a zavaró savas hidrolízis okozta kalignoszt-bomlást. Az esetlegesen savas kémhatású ismeretlen oldat pH-ját nátrium-hidroxid-oldattal állítjuk be. 1. példa A K+ + NHj együttes meghatározása a) Lecsapószer határértékének meghatározása 250 ml-es Erlenmeyer-lombikba kétjelű pipettával nagyon pontosan kimérünk 10 ml lecsapószert. (Az A. lecsapószer mintegy négyszer töményebb, mint a mérőoldat. A lecsapószer kalignoszt-koncentrációja úgy van beállítva, hogy 40 ml-nél valamivel több mérőoldat fogyjon 10 ml-ére.) Az 50 ml-es hiteles bürettát feltöltjük mérőoldattal, majd 10 ml desztillált vizet vagy felszíni ivóvizet adunk a lombik tartalmához. Ezután hozzáadunk 7 csepp C. indikátoroldatot, és azonnal elkezdjük a mérőoldat adagolását. A büretta csapjának elzárása nélkül hozzáadhatunk mintegy 40 ml B. mérőoldatot — a lombik enyhe rázogatása közben —, majd gyorsan kis részletekben továbbtitrálunk az átcsapási szín eléréséig. Az átcsapás az opálos fehéres oldatból ibolyába történik. (Az átcsapási szín erősségét változtathatjuk az indikátor cseppszámával. De az alkalmas cseppszám kiválasztása után mindig ugyanazt az indikátormennyiséget alkalmazzuk.) Célszerű a lecsapószer hatóértékének megállapítását többször elvégezni oly módon, hogy az egyszerre hozzáadott mérőoldat mennyisége fokozatosan megközelítse az átcsapáshoz szükséges mennyiséget, így a savas bomlás zavaró hatását kizárjuk és a reprodukálhatóság néhány századmilliliteren belül sikerülni fog. Több jól reprodukált fogyásérték átlagát fogadjuk el a lecsapószer hatóértékének. A lecsapószer hatóértékének 10-szerese megadja azt a mérési tartományt kálium mg/l-ben, amellyel a lecsapószer 10 ml-e rendelkezik. b) K+ + NH| együttes meghatározása 250 ml-es Erlenmeyer-lombikba 10 ml lecsapószert pontosan kimérünk az előző pontnál alkalmazott kétjelű pipettával. Hozzápipettázunk szintén kétjelű, de másik pipettával 10 ml vizsgálandó vizet. A lombik oldalfalára tapadt cseppeket a lombik saját tartalmával egyesítjük. (Nem szabad plusz desztillált vizet adni a lombik tartalmához, mert az az oldékonysági viszonyokat megváltoztatja.) Ezután félretesszük 2—3 percig a lombikot, hogy a csapadék biztosan leváljon, majd az állásidő letelte után az előzőekben meghatározott indikátor cseppszámot hozzáadjuk a csapadékos oldathoz. Ezt követően azonnal elkezdjük 50 ml-es bürettából hozzáengedni a mérőoldatot. Míg a becseppenés helyén a kékes-ibolya szín gyorsan eltűnik, akkor, nagy, 2—3 ml-es kvantumokban adhatjuk a mérőoldatot a becseppenést követő szín eltűnésének pillanatában. Mikor az ibolya szín egyre nehezebben tűnik el, lassítjuk a mérőoldat adagolását, majd a végpont közelében már csak cseppenként adjuk a mérőoldatot. Ez a kvázititrálás egy pontatlan fogyásértéket ad. Ezután újra bemérünk a leírtak szerint, de a titrálást már úgy végezzük el, hogy az előbb leírt kvázititrálás fogyásértékét egyszerre — a büretta csapjának elzárása nélkül — adjuk a lombik tartalmához, majd továbbtitrálunk az átcsapási szín eléréséig. Ez egy néhány tizedmilliliter továbbtitrálást jelent. Majd az újabb bemérésnél vagy beméréseknél a fokozatos közelítés elvével a legpontosabb fogyásértéket megállapítjuk. Könnyen belátható, hogy a lecsapószer hatóértéke és a csapadékos oldatra ily módon kapott fogyás-különbség érték mentes lesz a savas bomlás, az indikátor- és egyéb hibáktól. (A meghatározásnál fontos az, hogy a vizsgálandó víz K.+ +NH/ koncentrációja kálium mg/l-ben kifejezve ne haladja meg a lecsapószer hatóértékének, illetve mérési tartományának 90%-át. Tehát 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
