169592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lipofilanyagok keményítőhöz vagy keményítő-sdzármazékokhoz vagy keményítőt vagy keményítő-származékot tartalmazó anyagokhoz való kapcsolásához

5 169592 6 Ha a (2) és (3) komponens egymással keveredik, akkor ezeket előnyösen előzetesen elkeverjük pl. akként, hogy összeolvasztjuk őket vagy a komponenseket folyékony állapotban az (1) komponens szuszpenziójához adjuk. Abból a célból, hogy a (2) és (3) komponenseknek az (1) komponenssel való kötődése minél gyorsabban végbemenjen, az (1) komponens szuszpenzióját a (2) és (3) komponens hozzáadása után bizonyos ideig megemelt hőmérsékleten tartjuk az (1) komponensként alkalmazott vagy ilyent tartalmazó keményítő vagy keményítőszármazék gélesedési hőmérséklete alatt. A megemelt hőmérsékleten a keményítő vagy keményítőszármazék gyengén duzzad és könnyebben hozzáférhető az abszorbeálandó anyagok szempontjából. Általában 10-20 C° közötti hőmérsékleten kb. 1 órán belüli hőntartás a keményítő vagy keményítőszármazék gélesedési hőmérséklete alatt elegendő az abszorbeátum képzéséhez. Az így kapott szuszpenziónak száraztermékké történő feldolgozása többféle úton történhet. Először is a szilárdanyagot a szuszpenzióból kiszűrjük és szárítjuk. Ezenkívül a szuszpenziót porlasztószárítóval is megszáríthatjuk. Lehetséges olyan eljárásmód is, hogy a szuszpenziót olyan mennyiségű (1) komponenssel elkeverjük, hogy még nedves, porszerű és látszólag száraz készítményhez jussunk, amely az (1) komponens és az (1), (2) és (3) komponensek abszorbeátumából áll. Abból a célból, hogy a végtermékben a (2) és (3) komponensekből kívánt mennyiség legyen jelen, a fenti eljárásváltozat szerint eljárva az szükséges, hogy a (2) és (3) komponensek nagyobb arányban legyenek az (1) komponenshez képest jelen az abszorbeátum szuszpenziójának készítése közben. Az (1) komponens vizes szuszpenziójának előállítása céljából lehetséges az is, hogy ehhez hozzáadjuk a (2) és (3) komponenseket, és a szuszpenziót a készítményben levő keményítő vagy keményítőszármazék gélesedési hőmérséklete fölé melegítjük, majd a szuszpenziót ezzel egyidejűleg megszárítjuk. A szárítást rendszerint fűtött forgódobban végezzük. A forgódobban történő szárítás következtében a keményítő vagy keményítőszármazék molekulái rövid ideig forrpont hőmérsékleten vízben vannak diszpergálva és így a három komponens komplexe képezhető. Az így kapott termék hideg vízben duzzad vagy feloldódik. Lehetséges a (2) és (3) komponensek keverékét előkészíteni és tárolni az (1) komponenssel történő elkeverés előtt a találmány szerinti eljárással az abszorbeátum vagy komplex előállítása céljából. A (2) és (3) komponensek keverékének előállítása - amely hatékonyan megtörténhet a két komponens összeolvasztásával is - szintén a találmány oltalmi körébe tartozik, hasonlóképpen a (2) és (3) komponensek vizes emulzióinak elkészítéséhez. Az (1) komponenst vagy ennek egy részét képező keményítő vagy a keményítőkomponens tetszés szerinti eredetű lehet feltételezve azt, hogy a fentebb elmondottak értelmében legalább részben amilózból áll. Az (1^ komponenst képező keményítőszármazék, illetve ilyen keményítőszármazék egyik komopnense szintén amilózból kell hogy származzon vagy amilózt kell tartalmaznia. Megfelelő keményítők közé tartoznak a kukorica-, burgonya-, tápióka-, rizs-, búza-, cirok-, szágókeményítő és más természetes eredetű keményítők. A megfelelő keményítőszármazékokra pl. oldósze-5 rek, savak vagy enzimek behatása alatt részben lebontott vagy forrásponton nem besűrűsödő keményítőket említünk, továbbá dextrineket, amennyiben jóddal nem adnak ibolya-reakciót, továbbá a ter- / mészetes keményítők észter és éter-származékait és 10 a felsorolt keményítőszármazékokat. Előgélesített keményítőszármazékok is megfelelnek, amelyeket egy keményítőnek vagy keményítőszármazéknak vízben való szuszpendálása útján állítunk elő, a szuszpenziót melegítjük és szárítjuk pl. fűthető for-15 gódobban. Az ilyen előgélesített keményítőszármazékok természetesen száraz állapotban keverendők a (2) és (3) komponensekkel, mivel a vízben való elkeverésre nem érzékenyek az (1) komponensek vízben való duzzadása következtében. A komplexet ez-20 után melegítés közben képezzük vízzel való lekeverés után a gélesedési hőmérséklet alatti hőmérsékleten. Az (1) komponerisként felhasználható és találmány szerint alkalmazható keményítőtartalmú anyagokra a gabonalisztet, mint a kukorica-, búza-25 és rizslisztet, burgonyaport (őrölt szárított burgonya) borsó- és bablisztet, szójabablisztet és a lucernalisztet soroljuk fel. Ezeket az anyagokat olyan kezelésnek vethetjük alá, amelynek eredményeképpen a bennük levő keményítő keményítőszármazékká 30 alakul át. Nagy hidrofób csoportot tartalmazó poláros anyagként, amely a találmány szerinti eljárásban (2) komponensként alkalmazható elsősorban alifás zsírsavak és többértékü alifás alkoholok parciális ész-35 tereit említjük. A parciális észterek alapjait képező zsírsavak a molekulában előnyösen 6-18 szénatomot tartalmaznak. A 6 szénatomnál rövidebb szénláncú zsírsavak észterei nem eléggé hatékonyak, míg a több mint 18 szénatomot tartalmazó zsírsavak ész-40 terei műszaki szempontból nem jönnek számításba. A parciális észterek közül a mirisztinsav parciális észterei adják a legstabilabb komplexet. A parciális észterek képzésére alkalmas többértékű alkoholokra példaként a következőket soroljuk fel: etilénglikol, 45 glicerin, tetritolok, mint a pentaeritrit, pentitolok, hexitolok, mint a mannit és a szorbit, végül a szorbitán. A parciális észterek leszármaztathatok a felsorolt legalább két alkoholos funkciós csoportot tartalmazó többértékű alkoholok poliétereiből is. A po-50 Héterekre példaként a következőket említjük: dietilénglikol, trietilénglikol, az etilénglikol hosszabb szénláncú éterei, diglicerin, triglicerin és a glicerin hosszabb szénláncú éterei, végül a különböző többértékű alkoholokból leszármaztatható poliéterek. 55 Figyelembe vehetők a hosszabb szénláncú zsírsavak polioxietilén-észterei, ugyanúgy, mint a hoszszabb szénláncú zsírsavak nátriumsói. A glicerinmonosztearát (GMS) igen megfelelő és könnyen hozzáférhető parciális észter. Felhasználhatók pél-60 dául a GMS és a nátrium-sztearát keverékei is. Jelentősebb mennyiségben glicerin-monosztearátot tartalmazó technikai minőségű észter-keverékek szintén igen hasznosak. A (2) komponensként az előbb elmondottakon kí-65 vül figyelembe vehetők a foszfatidok, főként a le-3