169570. lajstromszámú szabadalom • Orsófékszerkezet vízszintes koaxiális gyorssodrógépekhez
3 169570 4 rás folyamán végig állandó nagyságú Mf fékezőnyomaték, ill. az ezekből származó fentebb említett káros hatás egyik következménye, hogy sodrógépeknél a viszonylag kisszilárdságú huzaloknál, a termelékenység szempontjából nagyon előnyös nagyméretű — nagytömegű — orsók esetén, leszűkül a megnyúlás veszélye nélkül sodorható huzalméret-tartomány, tehát csak viszonylag nagyátmérőjű huzalok sodorhatók, vagy kisebb átmérőjű huzalok esetén — tömegcsökkentés miatt —, csak részben töltött orsókat lehet alkalmazni. A probléma mérséklésének ma egyetlen lehetősége az, hogy a sodrás folyamatát egyszer, vagy többször — igény szerint — megszakítják, a sodrógépet leállítják, és valamennyi orsónál külön-külön visszaengednek az Mf fékező nyomatékokból. Ezzel az eljárással tovább növekszik az állásidő, tovább romlik a sodrógép kapacitásának kihasználtsága. Különösen súlyosan jelentkezik a fenti, az orsófékek időről időre történő, csupán leállított állapotban végezhető utánállításából eredő állásidők hátrányos hatása a 167 139 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás szerinti ún. huzalorsóval kombinált, vízszintes elrendezésű koaxiális gyorssodrógépnél, melynél a periodikusan ismétlődő orsózás következtében adódó állásidők minimumra csökkenthetők és így a sodrógép kihasználtsága rendkívül előnyösen növelhető. A fékezőerő üzem közben történő fokozatmentes állítására dolgozták ki a 147 723 számú magyar szabadalmi leírásból ismert megoldást, melynél az orsótengelyen egymással érintkeztetve elrendezett, szabadonfutó orsókat egy közös, axiális irányban működő fékkel fékezik. A fenti, ismert megoldás hátránya abban van, hogy csak úgy működik, ha az egymással szomszédos orsók egymással ellentett értelemben forognak, így a bemutatott, kizárólag azonos forgásértelemben menesztett orsókkal dolgozó gyorssodrógépbe ez a szerkezet nem szerelhető fel. A találmány célja a fenti koaxiális gyorssodrógépek továbbfejlesztése olyan orsófékmegoldás kialakításával, amely a fékezőnyomaték üzemközbeni, tehát leállítás nélkül végezhető folyamatos vagy szakaszos utánállítását teszi lehetővé, s ily módon az állásidők további csökkenését eredményezi. A kitűzött célt a tárgyi jellegű vízszintes koaxiális gyorssodrógépekhez alkalmazható, folyamatos vagy szakaszos féknyomatékutánállítást eredményező orsószerkezet kialakításával érjük el, amely a találmány értelmében huzalorsóként az orsómag és a csőtengely közötti térben elrendezett egy-egy súrlódó fékelempárból áll, aholis a fékelempárok egyik fékeleme az orsómaggal mereven össze van kötve, míg másik fékeleme az átmenő csőtengelyen helytállóan rögzített elemhez képest elmozdulásmentesen van megvezetve és ezen elemre tengelyirányban rugóerő ellenben van feltámasztva. A fenti találmány szerinti megoldás révén a csőtengely tengelyirányú eltolásával a csőtengelyhez kapcsolt fékelem az eltolás mértékével arányos rugóerővel támasztható fel a huzalorsó orsómagjában rögzített fékelemre, így a nulla értéktől a konstrukciós kialakítással, ill. méretezéssel meghatározott maximális féknyomatékhatárig bármely nyomatékérték üzemközben, a gyorssodrógép leállításának szüksége nélkül állítható be. A találmány szerinti orsófékszerkezet célszerű kiviteli alakjainál a huzalorsóval mereven összekötött súrlódó fékelem a huzalorsó orsómagjának csapágytárcsájára van felerősítve, vagy azt közvetlenül az említett csapágytárcsa körgyűrűalakú homlokfelülete is képezheti. Előnyösnek bizonyult a találmány szerinti orsófékszerkezet azon kiviteli alakja, amelynek a csőtengelyhez 5 képest elfordulásmentesen megvezetett fékeleme több, egymástól különálló és független fékbetétből áll. Ezen utóbbi esetben célszerű, ha az egyes fékbetétek a csőtengelyre helytállóan felerősített gyűrűben meghatározott sugarú kör kerületű mentén rögzített vezetőcsapokon 10 megvezetett, a gyűrű ellenében rugóval előfeszített hüvelyek homlokfelületein vannak elrendezve. A korábban hivatkozott vízszintes koaxiális gyorssodrógépnél a huzalorsók lefogyás utáni feltöltése nem a huzalorsók egyedenként történő cseréjével, hanem beorsó-15 zással történik oly módon, hogy az átmenő csőtengely tengelyirányú elmozgatásának egyik végállásában a huzalorsók és csőtengely között — előnyösen belső és külső fogazású fogaskerekek kapcsolásával — merev kinematikai kapcsolatot hoznak létre, majd a csőtengelyt, 20 s ezzel a huzalorsókat meghajtva külső orsóállványról huzalt csévélnek fel a megüresedett huzalorsókra. Ilyenkor természetszerűleg előnyös, sőt szükséges, hogy az orsófékek oldott állapotban legyenek. Az utóbbi követelményt a találmány szerinti orsófékszerkezet maradék -25 talanul kielégíti, minthogy a beorsózáskor szükséges tengelyeimozgatás egyidejűleg az orsófékszerkezet teljes oldását is eredményezi. A fenti szempontból előnyös a találmány szerinti orsófékszerkezet azon kiviteli alakja, amelynél a csőtengellyel elfordulásmentesen kapcsolt 30 gyűrű tengelyirányban a fékbetétekkel ellentétes oldali peremtartománya az orsómagban rögzített agytárcsa belső fogazásával illeszkedő külső fogazással van ellátva, s így egyben a beorsózási üzemmódban a merev kinematikai kapcsolatot létrehozó tengelykapcsolót képezi. 35 A találmány lényegét és részleteit az alábbiakban a 2. ábrán hosszmetszetben vázlatosan feltüntetett példaképpeni kiviteli alak kapcsán részletesen is ismertetjük. Peremkerületük mentén egymással rudakkal összekötött kalitkás jellegű, lényegében hengeres 7 sodrórész 40 belsejében, a 7 sodrórész forgástengelyével egyközepűen tengelyirányban 11 vezérlőkészülékkel eltolható módon 1 csőtengely van forgathatóan ágyazva. A 7 sodrórész korongjai között rendre 2 orsómagokra felerősített peremekkel ellátott huzalorsók vannak az 1 csőtengely 45 körül forgathatóan ágyazva. A huzalorsók ágyazása a 2 orsómagokban rögzített 4 csapágytárcsával és 8 agytárcsával van megoldva. Az 1 csőtengelyre az egyes 2 orsómagok belső terében huzalorsónként egy-egy 3 gyűrű van helytállóan felrögzítve, melynek a 2. ábra szerinti 50 jobboldali peremkerületén a 8 agy tárcsába bemunkált belső fogazással illeszkedő külső fogszám van kiképezve. A gyűrűben továbbá meghatározott sugarú körkerület mentén 13 hüvelyek tengelyirányú megvezetésére alkalmas 15 vezetőcsapok vannak rögzítve, aholis minden 55 egyes 12 hüvely a 3 gyűrűre a megfelelő 15 vezetőcsap körül elhelyezett 13 rugóval van feltámasztva. A 12 hüvelyek homlokfelületei 14 fékbetétekkel vannak ellátva. A 2 orsómag belső terében a fékelemként szolgáló 4 60 csapágytárcsa úgy van elrendezve, hogy az 1 csőtengely 2. ábra szerint balra történő eltolásakor a 14 fékbetétek a 13 rugók összenyomódásával arányosan növekvő erővel támaszkodnak fel belső, körgyűrűalakú felületére. Ily módon az 1 csőtengely és a huzalorsók között a két 65 elem viszonylagos tengelyirányú helyzetével befolyásol-2
