169477. lajstromszámú szabadalom • Fűtőcsővázas épület, főként növényház
3 169477 4 a 9. ábra az üvegtartó bordák hosszának megfelelő oldható és szabályozható rögzítő bilincs kialakítását szemlélteti, a 10. ábra pedig egy osztott keretes megoldást mutat. Az 1. ábra jól érzékelteti a szokványos különálló vázszerkezet és az ettől függetlenített és külön felszerelt fűtőtestek együtteséből származó kettőzött árnyékhatást, az abból logikusan következő vassúly többletet, ami az alapozástól kezdve, a szerkezet statikai méretezésében - végső fokon kiviteli költségekben - arányosan jelentkezik. A legkorszerűbbnek tekinthető import növényházak 10-15 kg/m2 a szerkezeti súlya. Ez azonban a fűtőtestek, - mint többletsúly — következtében összegezve 30—36 kg/m2 fajlagos súlyt eredményez a növényháza m2 alapterületéré vetítve a termálvizes, vagy ipari melegvizes fűtésű növényházaknál. A fűtőcsövek általában hesszanti elrendezése miatt nagyobb egységeken belül a hőmérséklet elosztás sem egyenletes. A 2. ábra szerinti klasszikus, jelenleg is alkalmazott fűtőcsővázas megoldás árnyékhatás és összsúly vonatkozásában az 1. ábra szerinti megoldással szemben 20-30%-os fajlagos súly - és ugyanígy árnyékhatás - csökkentést eredményez. Ennél a problémát azonban a pókhálószerűen egy egységet alkotó fűtőcső vázszerkezetben a hőtágulásból keletkező alakváltozások és az ebből származó feszültségek jelentik. (Pl. egy 100 m hosszú hajónál 90 C° fűtővíz esetében kerekítve 80 mm megnyúlás következik be.) A 20-40 C -al alacsonyabb hőmérsékletű visszatérő vezetéken a megnyúlás arányosan kisebb. Ezek miatt - valamint a szerkezeti terhelés eltérő hatásából - összegezetten jelentős deformációk, feszültségek és ezek következtében maradandó alakváltozások, később megfolyósodások keletkeznek. Ennek a következménye, hogy a szerkezet idő előtt tönkremegy. A találmány olyan fűtőcső vázas épületre különösen kertészeti növényházra vonatkozik, amelynek egymás mögött elhelyezett, keresztirányú keretállásokból mint főtartókból és ezeket vízszintes hosszanti irányban összekötő szelemenekből kialakított vázszerkezete van, amelyet héjazat borít. Lényege, hogy főtartóként és egyben fűtőtestként kialakított, az épület hosszirányában -egymás mögött sort alkotva - egymáshoz fűtőelemekként függetlenítetten csatlakozó keretállásai vannak és az épület két szélső hosszanti oldalán a fűtőközeget a keretállásokba bevezető és azokból elvezető legalább egy-egy csőpár húzódik a be- és elvezető csövek a keretállásokhoz, illetve keresztirányban a keretállások ül. keretállás elemek egymáshoz - fűtéstechnikailag tágulást megengedő - kötésekkel csatlakoznak. A hosszanti oldalakon elhelyezett csőpár egyik tagja betápláló csőként a másik tagja pedig elvezető csőként van kialakítva. Az épületen belüli ellentétes irányú fűtőközeg áramlás biztosítására a be- és elvezetési pontok felváltva úgy vannak megválasztva, hogy amíg valamely hosszoldalon a keresztirányú keretállás sor vagy sorpár egyike a betápláló csőhöz, addig a másik sör vagy sorpár az elvezető csőhöz váltakozva van csatlakoztatva. A keretállásokat hosszirányban oldható kötések' kel összefogó szelemenekkel van ellátva. A szellőztetéshez vezető sínként kialakított keretállásokra és üvegtartó bordákra görgőkkel támaszkodó és -egy vagy több egységben a rögzített héjazatra rácsúsztatható ablakai vannak. Mozgató szerkezete a csúszó ablakokhoz tengelyre csavarodó és terelőcsigákon átvetett sodrony kötéllánc vagy menetorsós vontatókból áll, amely az ablakkerethez van kapcsolva, s nyitásra, illetve zárásra kézi vagy gépi hajtó szervvel van ellátva. A héjazat alsó és felső hosszanti szelemenjei közötti távolság oldható bilincs állításával szabályozható annyira, hogy a tartó bordák külön rögzítő kötés nélkül is szorosan illeszkednek. Előnyös, hogy az ablakgörgőket tartó bordák kivételével az üveglapok összeillesztésére gumi, műanyag, stb. csíkja van, az üvegleszorító lemezt a tartóbordákba behelyezett műanyag dugókba facsavarral rögzíti. A találmány szerint tehát alapjában megváltoztatva „részekre szabdaljuk" a fűtőcsővázas házat azzal, hogy kiküszöböljük azokat az osztócsöveket (a 2. ábrán „0" jelölve), amelyek eddig a fűtővizet vezették be- illetve, szállították el — a fűtővázba, s amely osztókon jelentkezett - és összegeződött - a szerkezet megnyúlása. Ezzel gyakorlatilag megszünteti az osztók nyúlásából származó és a keretekre, tartó váz szerkezetre átadódó deformációkat, feszültségeket. Az osztók kiküszöbölése következtében azonban megszűnik a vázszerkezet fűtési melegvíz ellátása, a lehűlt víz elvezetése. A találmány ill. az alábbi kiviteli példája révén ezt úgy oldjuk meg, hogy a növényház két szélső hosszanti oldalánál egy-egy pár 1 betápláló, illetve 2 elvezető 1-2 csöveket helyezünk el, melyekre 3 flekszibilis illetve rugalmas kötésekkel csatlakoztatjuk az egysíkban levő pl. 4a, 5a, 6a keretállásokat - kígyósor -. Az egyes pl. 4a, 5a, 6a, 4b, 5b, 6b, 4c, 5c, 6c keresztirányú keretállás sorok 7 betáplálási és 8 elvezetési pontjai egymáshoz képest felváltva cserélődnek és így a növényházon belül keretállás soronként - mint a nyilak a 3. ábrán mutatják -felváltva ellenkező irányú áramlás alakul ki. Tekintettel arra, hogy a fűtővíz betáplálás is a ház két végén ellentétes áramlási iránnyal történik, így az egész épületen belül egy teljesen kiegyenlített hőmérséklet alakul ki. Az egyes pl. 4a, 5a, 6a keretállások egymás közötti fűtési összekapcsolása ugyancsak flekszibilis 3 kötéssel történik, amely kapcsolási pontok természetesen a keretállás-sor bármely alkalmas pontján elhelyezhetők a statikai igényeknek megfelelő számban és elrendezésben. Pl. a 10. ábra szerinti osztott keretállásnál a kötések anyaga lehet gumi, műanyag, fém vagy acélcső stb. Miután a találmány alkalmazásával az 50-100 m hosszú osztók elhagyhatók, a fűtőcsőváz tágulása egy-egy pl. 5a vagy 5b vagy 5c keretállásra limitálódik. Ez a tágulás már csak néhány mm nagyságrendű és az ív (kompenzátor) formájú keretálláson alakváltozás (feszültség keletkezés gyakorlatilag nullának tekinthető és így minden a
