169477. lajstromszámú szabadalom • Fűtőcsővázas épület, főként növényház

5 169477 6 - a fűtőcsőváz ebből származó - regi problémát teljes egészében kiküszöböl. A találmány szerinti megoldás egyúttal lényegesen megkönnyíti, az „0" osztók nem akadályozzák a gépi művelést, mert nemcsak hosszanti, hanem keresztirányban is mind gépi, mind személyi közlekedést biztosít 'és ugyanakkor az osztók által eddig elfoglalt terület felszabadul, ami termőterület többletet jelent a növényházban. Mindenkor megkívánt mértékű szellőztetés biztosítására a találmány szerint olyan nyílászáró szerkezetrendszert alakítunk ki, amely szélső esetben az össz-tetőfelület 40%-át teljesen szabad keresztmetszetre nyithatóvá teszi. Az általában alkalmazott csuklós rendszerű ablaksorokkal szemben a találmány szerint „csúsztató rendszerű" ablakmegoldást alkalmazunk (6. ábra). Ilyen jellegű kísérletek már történtek, de komplikáltságuk miatt a gyakorlatban nem váltak be. A találmány szerinti vázszerkezet megoldás lehetőséget nyújt ezen ablakrendszer rendkívül egyszerű és biztonságos kialakítására, azzal, hogy a pl. 4a, 4b, 4c keretállásokat és az üvegtartó 9 bordákat egyúttal vezető sínnek használjuk fel, amelyre felfeküsznek az ablakszárnyra erősített 10, 11 görgők. Ezen görgők elmozdulása a „síneken" a hozzájuk kapcsolt ablakszárny nyitását, illetve ellenkező irányú mozgatásnál a zárását teszik lehetővé. A mozgatás végrehajtására bármilyen szokványos (acélsodrony, fogaskerék, lánc stb.) megoldás alkalmazható. Az egyik ilyen megoldás az alábbi: Az ablakszárnyak mozgatása az ablaksor alatt végigfutó 12 tengelyre csavart 13 sodronykötés útján történik, amely a szükség szerinti számú és elhelyezésű 11, 14 terelőcsigákon egy zárt kört alkot, mely kör egyik pontja rögzítve van a 15 görgők tengelyéhez, így a 13 sodronykötél ezen pontjának elmozdulása a görgőt - 11 a ablakszárnyat - magával vonja és ezzel az ablak nyitását, illetve csukását hozza létre. A 12 tengelyek összekapcsolása központi — automatizálható — működtetési lehetőséget biztosít. Amennyiben a tolóablakokat több egységben egymás tetejére futtatva - tolólétra szerűen - alakítjuk ki, úgy elvileg a tetőfelület 30-40%-a teljesen szabaddá tehető. A 7., 8. és 9. ábrák az üvegtartó 16 bordák elhelyezésének és rögzítésének egy célszerű megoldását mutatják, mely szerint a 4a; 4b, 4c, 5a, 5b, 5c, 6a, 6b, 6c keretállásokat hosszanti irányban egymással összekötő (vagy más célszerű profilú) szelvényű összekötő 17 szelemeneket rögzítő tartók közül a felső 18 bilincs jellegű kialakításánál fogva a keretálláson elcsúsztatható olyan irányban és mértékben, ahogy az üvegtartó 16 bordák hosszúsága és jó rögzíthetősége megkívánja. (Ugyanez a megoldás kerül alkalmazásra a hosszanti oldalon is.) Ezen állíthatóság feleslegessé teszi az üvegtartó 16 bordáknak a 17 szelemenekhez való szokásos fix rögzítését, hegesztését. A 18 bilinccsel beállítható felső szelemen elmozdíthatósága következtében az üvegtáblák behelyezéséhez is egy újszerű megoldás alkalmazását teszi lehetővé. Ezen találmány szerinti megoldás lényege, hogy az "eddigi gyakorlat szerint -az üveggel való lefedésnél- az üvegtáblákat tartó bordákra fektették, a szélességüknek megfelelően 60-80 cm térközökkel. Ez - pl. egy 10 000 m2

nagyságú növényháznál - 12-13 ezerfm acélborda és megfelelő tömítő anyag felhasználását jelenti. A találmány szerint csak a keretállások felett (tehát 3-5 méterenként) alkalmazunk 16 acélbordát a közbenső (60-80 cm térközönként) csak a 19 H. vagy egyéb a célnak megfelelő szelvényű gumi vagy egyéb anyagbóf készült csíkot használja fel az üveglapok csatlakoztatására. A statikai terheléseket a hosszanti 17, 18 szelemenek veszik át, nagyobb fesztávolság esetén a szükségszerűen közbenső szelemenek kerülnek elhelyezésre. Ezen megoldás az eddigiekkel szemben 30-35% acél megtakarítást jelent. A tartóbordás üvegelhelyezésnél is új megoldást vezet be a találmány. A 11. ábra szerint a 23 tartóbordába fúrt kör vagy négyzetes lyukba műanyag vagy gumizó dugó kerül elhelyezésre, melynek belsejében végig haladó furatba becsavart 21 facsavar rögzíti a 22 üvegleszorító lemezt. Ez a megoldás az eddigi anyáscsavarok megoldásokkal szemben egy igen gyorsan és könnyen össze- és szétszerelhető rögzítést eredményez. A találmány ismertetett értékén túlmenőleg még rögzíthető, hogy minden szerkezeti része szokványos kereskedelmi forgalomban kapható anyagokból készíthető, az összes alkotó elemek tömeggyártás keretében előállíthatók, helyszíni felépítés során minden alakítás és különleges szakipari munka nélkül összeszerelhető. A találmány szerinti szerkezet és részmegoldások növényházon kívül alkalmazásával - megfelelő héjazattál lefedve - bármilyen célú épület részére, amennyiben az az adott esetben megkívánt használati igényeknek megfelel. Szabadalmi igénypontok: 1. Fűtőcsővázas épület, különösen kertészeti 45 növényház, amelynek egymás mögött elhelyezett, keresztirányú keretállásokból mint főtartókból és ezeket vízszintes hosszanti irányban összekötő szelemenekből kialakított vázszerkezete van, amelyet héjazat borít, azzal jellemezve, hogy főtartóként és egyben fűtőtestként kialakított az épület hosszirányában - egymás mögött sort alkotva - egymáshoz fűtőelemekként függetlenítetten csatlakozó keretállásai (4a, 4b, 4c, 5a, 5b, 5c, 6a, 6b) vannak, az épület két szélső hosszanti oldalán a fűtőközeget a keretállásokba bevezető és azokból elvezető legalább egy-egy csőpár (1, 2) húzódik, a be- és elvezető csövek (1, 2) a keretállásokhoz (4a, 4b, 4c) illetve keresztirányban a keretállások, illetve keretállás elemek (4a, 5a, 6a, 4b, 5b, 6b, 4c, 5c) w egymáshoz - fűtéstechnikailag tágulást megengedő - kötésekkel (3) csatlakoznak. 2. Az 1. igénypont szerinti épület kiviteli alakja, azzal jelemezve, hogy a hosszanti oldalakon elhelyezett csőpár egyik tagja betápláló csőként (1), a 65 másik tagja pedig elvezető csőként (2) van kialakítva. 3