169454. lajstromszámú szabadalom • Épületalapozás

3 169454 4 kell végezni, majd a cölöpök tetejét gerendaráccsal kell összefogni, és arra lehet csak elhelyezni (pl. panelokból) azt az indítószintet, amely már házgyári elemek fogadására alkalmas. Egyszintes épületek alapozásához szolgáló előregyártott szerkezet ismerhető meg az 1 271 024 lajstromszámú angol szabadalmi leírásból. Eszerint valamilyen alaprétegre két vagy három padlólapot helyeznek el. A szélső padlólapok sarkain azokkal összeépített pillérek vannak. A pillérek közé ablakos, ajtós vagy tömör vázkitöltő panelelemeket lehet beiktatni. A pillérek tetején gerendák közbeiktatásával vagy anélkül tetőlapok helyezhetők el. Az összerakás után a szerkezetet utófeszítés segítségével teszik állékonnyá. A szerkezet sajátossága, hogy csak kötött szélességű lehet, továbbá, hogy csupán a külön gyártandó térkitöltő elemekkel összeszerelve válik stabillá és egységes egésszé. Kedvezőtlen, hogy a tetőlapok rögzítéséhez ideiglenes oszlopokra van szükség, a végleges összeépítéshez pedig részint hegesztési műveleteket, részint helyszíni utófeszítési munkákat kell végezni. Elvileg ugyan elképzelhető volna, hogy az angol szabadalmi leírásban szereplő előregyártott szerkezetet több-szintes létesítmény alépítményeként is föl lehessen használni, akkor azonban olyan lényegbevágó módosításokat kellene végrehajtani, hogy ezáltal eredeti szerkezeti ismérveit elvesztené. A padlóelemek alulbordásak és merev acélbetétekkel rendelkeznek, egy vagy két oldalon pillérekkel vannak ellátva, a szerkezetnek pedig ezenkívül tetőelemei, gerendái és vázkitöltő elemei vannak. Gyártási nehézséget jelent, hogy a pilléres tartóelemeket kedvezőtlen módon csak két lépcsőben lehet előállítani. Ennek során először a merev acélbetétes alulbordás alsó padlólemezt készítik el, majd ezt követően egy második gyártási ciklusban állítják elő a pilléreket. Kedvezőtlen az is, hogy a szerkezeti vasbeton réteget, hőszigetelést és padlóburkolatot tartalmazó vázkitöltő elemeket sem lehet egylépcsős gyártástechnológiával előállítani. Hátrány továbbá, hogy igen sokféle gyártósablonra van szükség, és ezek is bonyolultak. így pl. az egyik fajta padlóelemhez speciális fenék-, oldal- és pillérsablonok, a másik fajta padlóelemhez ugyancsak különleges fenék- és oldalsablon, míg a gerendákhoz és a térkitöltő elemekhez ugyancsak számos különböző sablonra van szükség. Mindezen technológiai adottságok miatt az 1 271 024 lajstromszámú angol szabadalmi leírás szerinti módszerrel reálisan és gazdaságosan csak egyetlen szinttel rendelkező épület számára lehet alaptestet előállítani. A kapcsolatkialakításnál nem csupán hegesztésre és utófeszítésre van szükség, hanem még ún. „nedves" kapcsolatok készítésére is, mivel az elemek egy részét habarcsba kell helyezni. A találmány célja olyan épületalapozás kifejlesztése, amely az alapozási szintre egy vagy több sorban elhelyezett előregyártott elemek segítségével az épületek számára alapozást, a házgyári panelok fogadására pedig indítószintet képez, és ugyanakkor lehetőséget biztosít gépészeti és/vagy egyéb kiszolgálószint pl. garázssor kialakítására is. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a házgyári technológiával épülő szerkezetek építési termelékenységét csak azáltal lehet fokozni, ha az alapozási munka is szerelő-jellegűvé tehető, s 5 ennek érdekében az alapozási munkákat oly módon lehet megosztani, hogy az zömében előregyártással és csupán elenyészően kis részében helyszíni munkával legyen megvalósítható. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze-10 rinti épületalapozás, pl. házgyári technológiával előállított földszintes épületekhez - ahol az alapozást célszerűen helyszíni kapcsolatokkal együttműködésre késztetett előregyártott vasbetonelemek szolgáltatják, — oly módon van kialakítva, hogy egy 15 vagy több térelemsort tartalmaz, melyek több térelemsor esetén egymás fölé vannak helyezve, és közébük az alapozási síkra kerülő első térelemsort egymás mellé helyezett, fölül nyitott teknőelemek vagy dobozelemek, a második és további térelem-20 sort az első térelemsort képező teknőelemek vagy dobozelemek fölé kerülő, ugyancsak egymás mellé helyezett, az előbbiekhez hasonló teknőelemek vagy dobozelemek alkotják, mind a teknőelemek, mind a dobozelemek egymásfelé néző függőleges 25 szomszédos oldalfalai között a térelemsorokat véglegesen összekapcsoló, a teknőelemek és a dobozelemek oldalfalait zsaluzatként és/vagy saját dolgozó keresztmetszetükként magukbafoglaló, célszerűen monolit vasbetonból készülő gerendarácsok 30 vannak, a dobozelemek vagy ezek hiányában a teknőelemek fölső síkja a ráépítendő épületszerkezet számára szerelő-, illetve fogadószintként van kialakítva. 35 A találmány szerinti épületalapozás további ismérve lehet, hogy az első térelemsort alkotó teknőelemek alaplemezből és oldalfalakból vannak összeállítva, az alaplemezek az alapozási sík mentén közvetlenül a talajra vagy adott esetben kiegyenlítő 40 rétegre vannak helyezve, a szomszédos teknőelemek oldalfalai között pedig az őket összekapcsoló, célszerűen monolit gerendarács számára szolgáló térköz van szabadonhagyva. Az első térelemsort alkotó teknőelemeknek az 45 épület alaprajzi határoló kontúrjai mentén elhelyezkedő szélső soraik mellett a gerendarács szegélybordáinak elkészíthetősége érdekében zsaluzó elemek vannak elhelyezve. A zsaluzó elemek függőleges metszetben előnyösen L-alakúak, oldalfalaik 50 magassága pedig nagyobb vagy megegyező a teknőelemek oldalfalainak magasságával. A második térelemsort alkotó teknőelemek az első térelemsort alkotó teknőelemek tetejére van-55 nak helyezve, oldalfalaik között célszerűen monolit gerendarács számára szolgáló térköz van szabadon hagyva, a második térelemsort alkotó teknőelemeknek az épület alaprajzát határoló kontúrjai mentén elhelyezkedő szélső sorai mellett pedig a 60 gerendarács szegélybordáinak elkészíthetősége érdekében zsaluzóelemek vannak elhelyezve. Az utóbbi esetben a második térelemsorban levő zsaluzóelemek oldalfalainak magassága nagyobb vagy megegyező az ugyanazon térelemsorban elhe-65 lyezkedő teknőelemek oldalfalainak magasságával. 2