169337. lajstromszámú szabadalom • Mágnesfej
3 169337 4 A találmány szerinti megoldással az a további cél, hogy a mágnesfejet olyan szerelvényhez csatlakoztassuk, amely nem csupán a mágnesfejnek a szerelvénnyel történő összeszerelését könnyíti meg, de ugyanakkor a mágnesfejek igen pontos pozicio- 5 nálását is biztosítja. Ha a tipikus, mágneses réteggel bevont tárcsákat tekintjük, - amelyeken a sávok mérete 0,5 mm, -akkor nyilvánvaló hogy a csatlakozó szerelvény csúszása nem lehet 2 mm. A szokásos gyártás- 10 technológiával azonban abszolút pontosság nem biztosítható. A konstruktőrök arra kényszerültek, hogy a mágnesszalag és a leszedőfej egymáshoz viszonyított helyzetét szabályozzák oly módon, hogy a mágnesfejeket több hordozólapra például 15 négy hordozólapra erősítsék fel, a végből hogy például a mágnestárcsa teljes felületét le lehessen pásztázni. Mindegyik hordozólapon például kilenc fej van, így ezek harminchat sávhoz elégségesek. Ennek eredn<íiiye azonban az, hogy minden egyes 20 mágnesfej előállítási költsége részarányosán növekedik, például az eredeti költség kilenced részével, amelyet a mágnesfejek felerősítéséhez, több hordozólap elhelyezéséhez, s a hordozólapok szabályozásához szükséges további szerkezeti elemek elő- 25 állítására kell fordítani. Egy mágnesfej előállítási költsége tehát az eredeti, egy mágnes előállításához szükséges költség többszörösére is emelkedhet. Hasonló a probléma a több sávos mágnesszalagok esetében is. Hagyományos módon itt karokat 30 vagy tuskókat alkalmaznak, melyek egymással szemben vannak elhelyezve s ezeken a mágnesfejek a szalagon levő sávoknak megfelelően vannak beállítva. Ez természetesen szintén a gyártási költségek növekedésével jár együtt. 35 A találmány szerinti megoldás révén a mágnesfejeket kellő védelemben lehet részesíteni, mivel a mágnesfejeket rögzítő szerelvények úgy vannak kialakítva, hogy a mágnesfejek nem csúsznak le a 40 sávról, s így legalább 50%-os költségmegtakarítást lehet elérni. A találmányi megoldás szerint fontos, hogy a mágnesfejeket - különösen azokat, amelyek írást rögzítő mágnesszalaghoz alkalmaznak— különböző 45 típusban alakítsuk ki, s ezek a mágnesfejek a jeleket a mágnesszalagról le is törlik. (Ebből a típusból meghatározott elrendezésben három mágnesfejet alkalmazunk egy sávhoz.) Az olyan berendezésekben, ahol sok mágnesfejet kell alkalmazni, 50 ez az optimalizálási tendencia az előállítási költségeken hiúsult meg - de ugyanígy a mágnestárcsás berendezések esetében is ez a helyzet, ezekben a berendezésekben sávonként egy mágnesfejet alkalmaznak, s ezzel egyezően egy sávot alakítanak 55 ki. Ez természetesen az információ mennyiségét korlátozza le, nem beszélve arról, hogy ez a műszaki intézkedés, mint kompromisszum csökkenti a mágnesfej hatékony működését. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően 60 kialakított mágnesfejek és azok rögzítő szelvényének, továbbá a felerősítésnek megoldása, -mely szerint a mágnesfej ezekkel egységes blokkot alkot, - lényegesen olcsóbbá teszi a különálló mágnesfejekkel kialakított berendezések árát, 65 ugyanakkor a mágneses információt hordozó sávoktól sem csúszik el, és működése kifogástalan. A találmányt részletesen a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével ismertetjük. A rajzokon az 1. ábrán a találmány szerinti megoldásnak megfelelő mágnesfejet látjuk hosszmetszetben, a 2. és 3. ábrán az 1. ábrához hasonló, hosszmetszetben ábrázolt, két mágnesfejet látjuk, a találmány szerinti védelemmel, a 4. ábra az 1—3. ábrákon hosszmetszetben bemutatott mágnesfejet keresztmetszetben, valamint több mágnesfej elrendezését mutatja, melyek egy hordozórétegen helyezkednek el, az 5. ábrán két, egymás fölött elrendezett mágnesfejet metszetben, összeszerelve látunk, a 6. ábra három, egymás fölötti elrendezett mágnesfej metszetrajza, a 7. ábra a 6. ábra szerinti kiviteli példát hosszmetszetben mutatja be, a 8. és 9. ábrákon a mágnesfejeknek kétféle, egymás feletti elrendezés szerint összeszerelt, metszetben ábrázolt rajzát, a 10. és 11. ábrákon pedig több mágnesfej összeszerelése útján előállított mágnesfej-rendszert látunk. A dielektromos 1 hordozórétegen - ez lehet például üveg — van felrakva a vékony 2 mágneses réteg (ez önmagában ismert összetételű, ezért részletesen nem ismertetjük.) Ez a mágneses réteg tulajdonképpen két rétegből áll, mégpedig a 8 és 9 mágneses rétegekből, melyeket egymástól egy 10 szigetelőréteg választ el. Ezen rétegek között van egy több menetű tekercs, melynek 3 kivezetése 4 hegesztéssel, vagy forrasztással van az 5 vezetőréteghez rögzítve. A 2 mágneses réteg nincs burkolva, ezért annak a korrózió és mechanikus igénybevételekkel szemben védve kell lennie. Ezt a találmány szerint egy 6 elsődleges védőrétegként szolgáló szigetelőanyaggal biztosítjuk, amelynek hőtágulási együtt- , hatója pontosan megegyezik a dielektromos 1 hordozórétegével. Ez utóbbit már eleve úgy választottuk meg, hogy a mágnesréteghez viszonyítva megfelelően táguljon a hő hatására, ugyanakkor azonban az 5 vezetőréteg és 10 szigetelőréteg hőtágulásához képest is a megfelelő tágulóképességgel rendelkezzék. A 6 elsődleges védőrétegnek különösen jól kell ellenállnia a korróziós hatásoknak és mechanikai igénybevételeknek. Olyan anyagból kell ezenkívül állnia, amely mind a dielektromos réteghez, mind a mágneses réteghez jól tapad. Példaképpen említjük, hogyha korundot alkalmazunk hordozó rétegként, akkor ennek elsődleges védelmét alumínium anyagú réteg, a hordozó rétegként szolgáló üveg anyagát pedig SiO és Si02 keverék képezheti, melynek keverési aránya úgy van megválasztva, hogy hőtágulási együtthatója az üvegével azonos. Ezt a keveréket a következőképpen lehet elkészíteni: a mágnesfejtől elkülönített anyagot olyan zárt környezetben helyezzük el, mint amelyben a mágnesfej mágneses rétegét alakítjuk ki. Az SiO-t oxi-2
