169328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és bernedezés formázott húsárú kezelésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 169328 IÊI Bejelentés napja: 1972. IV. 11. (HÖ-1561) Hollandiai elsőbbsége: 1972. IV. 13. (7204990) Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VII. 30. Nemzetközi osztályozás: A23B 1/00, BBB^. ,—i '''_^S111S1 Bejelentés napja: 1972. IV. 11. (HÖ-1561) Hollandiai elsőbbsége: 1972. IV. 13. (7204990) Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VII. 30. D 01 r 7/22 . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1972. IV. 11. (HÖ-1561) Hollandiai elsőbbsége: 1972. IV. 13. (7204990) Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VII. 30. , ' Feltalálók: Michels Paul Wilhelm dr. vegyész, Plasmolen-Mook, Langen Bernaidus Gertiuda gyáros, Oeffelt, Hollandia Tulajdonos: Homburg N. V., Cuyk, Hollandia EQárás és berendezés formázott húsárú kezelésére 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés formá­zott húsárú kezelésére. Húsáruk feldolgozásával kapcsolatban először a 3 076 713 sz. amerikai szabadalomban ismertettek olyan mechanikai eljárást, amellyel pácolt sonka 5 vagy egyéb húsáru kezelhető. A szabadalmi leírás szerint a mechanikai kezelésnek intenzívnek kell lenni, és erre különböző keverő és köpülő béren-. dezések alkalmasak. A berendezésekkel a szokásos módon sósvízzel előkészített húsdarabokat oly mó- 10 don kezelték, hogy tartályokban hagyták állni, és bizonyos időnként a tartályból kivéve köpülő be­rendezésekbe rakták át őket, ahol mintegy 20 per­cen át keverték a húst. Ezzel a megoldással a teljes kezelés több napon át tartott. Mindazonáltal a 15 mechanikai kezelés jelentős előrelépést biztosított, és további tökéletesedését jelentette a jelenlegi gya­korlat, amikor is a modern sósvíz befecskendező berendezéseket kezdték alkalmazni. Ezek a beren­dezések több tűvel fecskendezik be a sósvizet a 20 kicsontozott hús minden részébe. Alkalmazásukkal az eljárás időtartama egy napra vagy akár rövidebb időre csökkent, különösen, ha a keverést két alka­lommal, egyszer közvetlen a befecskendezés után, másodszor pedig a kezelés végén végezték. A kéve- 25 rést a legtöbb helyen ún. tumblerekben végezték. Jóllehet az ismertetett eljárás az addig alkal­mazott módszerekhez képest igen nagy lépést jelen­tett a technika fejlesztésében, néhány hátránya korlátozta hatékonyságát. Az egyik a hivatkozott 3 " hátrányok közül az, hogy a technológia alkalma­zása rendkívül helyigényes. A sósvíz befecsken­dezése után a keveréket célszerű először mechani­kusan átmozgatni, majd ezt követően külön tar­tályokban tárolni, végül pedig - amint azt koráb­ban modottuk- ismét keverni. Annak érdekében, hogy tökéletesen steril körülmények között dolgpz­hassunk, a keverőberendezést minden folyamat után tisztítani kell. Az állandó átrakodás is komoly problémákat okoz. Jelentős hátránya a megoldás­nak, hogy a hús tárolására külön tartályokat kell alkalmazni A keverőberendezések befogadóké­pessége általában korlátozott, és nagyon ritka a 300 kg-nál nagyobb mennyiségű húst befogadó be­rendezés. Az ilyen szerkezet rendkívül helyigényes és gondos alapozást kíván. Ugyanakkor a tartályok tetszőleges méretben készíthetők. Ebből követ­kezően vagy a keverőberendezésekkel azonos tér­fogatú tartályokat készítünk, és ez esetben a hely­kihasználás rendkívül gazdaságtalan, vagy nagy­méretű tartályokat alkalmazunk, és akkor egy tar­tály feldolgozásához több keverési művelet szük­séges. A fenti eljárásnak egy módosított változata ta­lálható a 295 302 sz. osztrák szabadalmi leírásban. A keverést itt is tumblerekben végzik, és egy vízszintes tengelyű, lapátokkal ellátott keverőszer­kezet mozgatja igen intenzíven a húskeveréket. A megoldás lényege, hogy a berendezés két részből, egy alsó és egy felső részből áll, ahol a keverő-169328

Next

/
Thumbnails
Contents