169252. lajstromszámú szabadalom • Hajtott görgőpálya

5 169252 6 pályaszélességek, azaz görgőhosszúságok esetén az A belógás méretét nem szükséges kb. 1,6 mm-nél nagyobbra választani, mert már a jelzett értékű belógással is biztosított a kitűzött cél elérése. Ezen belógás olyan csekély mértékű, hogy az ebből adódó, a görgők középtartományában mért ütés, azaz körhagyó mozgás szemmel alig érzékelhető úgy működés közben, mint a görgőpálya leállított állapotában. A 16 hajtóelem szélességét a görgők hosszúságánál lényegesen kisebbre választjuk meg. Előnyösnek bizonyult, ha a 16 hajtóelemet mintegy 10-15 cm szélesre méreteztük, aholis a görgőhosszúság növekedésekor a 16 hajtóelem szélességét is az említett felső határ felé növeltük. A 16 hajtóelemet a görgőpálya középtartományában vezetjük meg, így az csupán kis távolságokkal a pályahossztengelytől eltérő tartományban dolgozik együtt a 12 görgőkkel, aholis a 12 görgök találmány szerinti íveltségéből adódó hatás a legintenzívebb. A 12 görgők 15 csapjait azonos D-síkban rögzítjük a 11 vázszerkezethez. A 14 alátámasztógörgők csapjait ugyancsak közös E síkban rögzítjük a 11 vázszerkezetben, aholis ez utóbbi _E sík a korábban említett _D síkkal párhuzamos. A 14 alátámasztógörgők a 16 hajtóelemet, pontosabban ennek felső működő felületét olyan síkban vezetik meg, hogy azok egy teljes körülfordulásuk során meghatározott forgásfázis alatt súrlódó kapcsolatban vannak a 16 hajtóelem felső felületével, míg az utóbbi és a 12 görgők palástfelületei között a görgőkörülfordulás fennmaradó forgásfázisában meghatározott, változó szabad térközök vannak. Könnyen belátható, hogy a súrlódó kapcsolat, a 12 görgők felülről nézve homorú forgásfázisában, míg a szabad térköz, a görgők domború forgásfázisában biztosítottak. A 12 görgők palástfelülete és a 16 hajtóelem felső felülete közötti függőleges méretviszonyokat a 2. ábra érzékelteti. Ebből jól látható, hogy a 16 hajtóelem felső felülete azon G síkkal esik egybe, amely a görgők ívelés nélküli, tehát egyenes alkotójú hagyományos kialakítása esetén ez utóbbiak alkotóival meghatározott síkkal azonos lenne. A találmány szerinti görgőpálya rajzon feltüntetett példaképpeni kiviteli alakjánál azonban a 16 hajtóelem felső felülete és a 12 görgő palástfelülete közötti maximális hézag kb. 1,6 mm. Ez esetben a hézag biztosítja, hogy a 12 görgők körülfordulásuk során 180°-nál nagyobb elfordulási szög, azaz forgásfázis alatt hatékony rakománytovábbítást, tehát szállítást biztosító súrlódó hajtókapcsolatban állnak a hajtóelemmel. Ezen kialakítás lehetővé teszi a görgőpálya szállító üzemmódban történő jó hatásfokú üzemeltetését. A 3. ábrán jól látható, hogy a 14 alátámasztógörgők sohasem közvetlenül a 12 görgők alatt, vannak elrendezve, hanem mindig két-két 12 görgő közötti térközökben. E kialakítás lehetővé teszi a 16 hajtóelem enyhe függőleges irányú hullámzását, és ez utóbbi következtében azt, hogy a 16 hajtóelem megengedi az ívelt hossztengelyű 12 görgők forgását, mert említett szabadságfoka következtében rugalmasságánál fogva függőleges irányban kitérő mozgást végez. A fentiekben említett kb. 1,6 mm-es belógás 5 csupán példaképpeni és célszerűnek bizonyult érték. Természetszerűleg ettől felfelé és lefelé is különböző értékű excentricitással rendelkező 12 görgők is alkalmazhatók. A gyakorlatban szerzett tapasztalatok szerint azonban az említett excent-10 ricitás csökkentését nem támasztják alá, minthogy kisebb excentricitással, azaz belógással rendelkező 12 görgők előállítása olyan tűréstartomány betartását tennék szükségessé, amely a szállítógépek előállításánál általában szokásosnál nagyobb pon!S tosságot igényel. A belógás csökkentése továbbá a kitűzött cél szempontjából sem bizonyul előnyösnek. Ugyanakkor az excentricitás további növelése szükségtelennek bizonyult, és a görgőpálya felületét tagolttá lette, ami ugyancsak nem célszerű. 20 A találmány szerinti gorgdpálya működésmódját az alábbiakban részletesen ismertetjük: A 3. ábrán érzékeltetett _H rakományegység éppen haladó mozgást végez. A véletlen eloszlás törvényszerűsége alapján a H rakományegységgel 25 érintkező bizonyos 12 görgők éppen hajtókapcsolatban vannak a hajtóelemmel, míg a további 12 görgők és a hajtóelem között szabad térköz van. Bebizonyosodott hogy a 16 hajtóelemmel éppen súrlódó - azaz hajtókapcsolatban levő 12 görgők 30 által a H rakományegységre átvitt tolóerő is elegendő az utóbbi haladó, tehát szállítómozgásának biztosításához. Az említett állapot azonban természeténél fogva nem sztatikus, mert mielőtt ezen éppen hajtást közlő görgőknek a hajtóelemmel való 35 súrlódó kapcsolata megszűnne, már további, az előzőekben még térközzel bíró görgők kerülnek hajtókapcsolatba a hajtóelemmel. Végeredményben sohasem következik be olyan állapot, amikor a H rakományegységgel érintkező 12 görgők mindegyike 40 térközzel rendelkezne a Í6 hajtóelem felső felületéhez képest, így az adott H_ rakományegység továbbítása folyamatosan biztosított. Az említett folyamatos továbbítás érdekében jelentős azon körülmény, hogy a 12 görgők körülfordulásuk során 45 180°-ot meghaladó forgásfázisban állnak hajtókapcsolatban a 16 hajtóelem felső súrlódó felületével. Ha véletlenszerűen mégis bekövetkezne az, hogy az összes görgő és a hajtóelem között szabad térköz jönne létre, úgy ezen állapot csak pilla-50 natnyi helyzetet tükröz, amelyet a H rakományegység tömegéből eredő tehetetlenségi erő hidal át. Bebizonyosodott, hogy normál üzemi körülmények között az ugyanazon H_ rakományegységhez hozzárendelt görgők közül általában elégséges számú 55 görgő tartózkodik a hajtóelemtől eltávolodott, felülről nézve domború forgásfázisban, ez utóbbiak kellőképpen alátámasztják a _H rakományegységet, így annak haladási síkja is közel változatlan. Az ugyancsak a 3. ábrán érzékeltetett 2 rako-60 mányegység ugyanakkor a 20 ütköztetősorompóval haladásában feltartóztatott álló helyzetben tartózkodik. Ugyancsak a véletlen eloszlás törvényszerűségének megfelelően a J rakományegységet hordó 12 görgők néhánya már eleve a 20 ütköztetőso-65 rompóhoz érkezés pillanatában éppen szabad tér-3