169145. lajstromszámú szabadalom • Eljárás linkomicin előállítására

13 169145 14 (az 5. táblázat folytatása) Vizsgált jellemző, Ül. reagens S. pseudogriseolus chemovar. linmyceticus NRRL 3985 S. variabilis chemovar liniabilis NRRL 5618 Légmicélium szürke — fehér — vörös szürke — fehér Melanin negatív negatív Spóraláncok rövid — középhosszú, egyenes — - nyíltspirálos - spirális rövid - középhosszú, hajlékony -nyíltspirálos Spórák ovális - oblát. ovális — oblát Spórafelület kissé tüskés — sima sima — kissé bolyhos Kalcium-malát-agar a malátot nem szolubilizálja a malátot szolubilizálja Lefölözött tej-agar a kazeint a növekmény alatt szolubilizálja a kazeint szolubilizálja Tirozin szolubilizálja szolubilizálja Xantin szolubilizálja szolubilizálja Tápkeményítő hidrolizálja a növekmény környezetében A linkomicin előállítása során a fenti jellemzőkkel rendelkező új mikroorganizmust vizes tápta- 30 lajon szubmerz aerob körülmények között tenyésztjük. Kisebb mennyiségű antibiotikum előállítására felületi tenyésztést is alkalmazhatunk. A mikroorganizmust szénforrást (például valamely asszimilálható szénhidrátot) és nitrogénforrást (pél- 35 dául valamely asszimilálható nitrogénvegyületet vagy fehérje-anyagot) tartalmazó táptalajon tenyésztjük. Szénforrásként elsősorban glükózt, nyers (barna) cukrot, szacharózt, glicerint, keményítőt, kukoricakeményítőt, laktózt, dextrint, melaszt és 40 hasonlókat használhatunk fel. Nitrogénforrásként előnyösen kukoricalekvárt, élesztőt, sörélesztő-autolizátum és tej-szárazanyagok keverékét, szójabablisztet, gyapotmaglisztet, kukoricalisztet, tej-szárazanyagokat, pankreász-enzimmel lebontott ka- 45 zeint, cefre-szárazanyagokat, állati peptont, hallisztet, húslisztet, csontlisztet és hasonlókat alkalmaz-" hatunk. A felsorolt szén- és nitrogén-forrásokat keverékek formájában is felhasználhatjuk. Nyomelemeket, például cinket, magnéziumot, mangánt, 50 kobaltot, vasat és hasonlókat rendszerint nem kell a fermentációs közeghez adnunk, mert a fermentációs közeg előállításához általában csapvizet és tisztítatlan komponenseket használunk fel, amelyek már megfelelő mennyiségben tartalmazzák a szűk- 55 séges nyomelemeket. A találmány szerint a linkomicin-termelés során a mikroorganizmust körülbelül 18—45 C°-on, előnyösen körülbelül 20—45 C°-on tenyésztjük. Az 60 optimális linkomicin-hozamot általában 2-10 nap alatt érjük el. A fermentlé végső pH-értéke az adott esetben jelenlevő pufferanyag mennyiségétől és minőségétől, valamint a kezdeti pH-értéktől függően változik. 65 hidrolizálja Ha a tenyésztést nagy fermentorokban végezzük, a túlzott mértékű üledékképződés és az ezzel járó kapacitáscsökkenés elkerülése érdekében oltóanyagként a mikroorganizmus spórái helyett célszerűen a mikroorganizmus vegetatív formáit használjuk fel. Egy előnyös módszer szerint tehát először vegetatív inokulumot állítunk elő úgy, hogy az oltótenyészet táptalaját talajon vagy ferde tenyészetben tenyésztett mikroorganizmussal oltjuk be. Az így kapott friss, aktív vegetatív inokulumot aszeptikus úton visszük át a nagy fermentorokba. Az oltótenyészethez felhasznált táptalaj a linkomicin-termeléshez felhasználttal azonos vagy attól eltérő' lehet, alapvető követelmény azonban, hogy a táptalaj a mikroorganizmus növekedése szempontjából kedvező feltételeket biztosítson. A találmány szerinti eljárássá termelt linkomicint a 3 086 912 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett módon különítjük el. A linkomicint előnyösen a következőképpen különítjük el a fermentációs közegtől: Első lépésben a fermentációs közeg szilárd komponenseit, azaz a micéliumot és az oldhatatlan szilárd anyagokat szokásos módon, például szűréssel vagy centrifugálással eltávolítjuk. Az így kapott szűrt vagy centrifugált fermentlevet ezután valamely sztirol-divinilbenzol alapú nem-ionos makroporózus kopolimer gyantán bocsátjuk át. A felhasználható gyantatípusokat a 3 515 717 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás ismerteti. E típusba tartozik például az Amberlite XAD-2 kereskedelmi nevű gyanta. A fermentlé átbocsátása után a gyantát 95 : 5 térfogatarányú metanol-víz eleggyel eluáljuk, az eluátumot frakciókba gyűjtjük, és meghatározzuk az egyes frakciók biológiai aktivitását. A meghatározáshoz mikroorganizmusként Sarcina lutea-t 7