169132. lajstromszámú szabadalom • Szálfogó berendezés

3 169132 4 E tárgyalt műszaki megoldás több hátránnyal rendelkezik. Igen nagy mértékben van a szorítókapcsok nyitásánál a szabad mozgás gátolva és ezt az elasztikus betét okozza. Tekintve, hogy az említett betétek a rugózó karokkal állandó összeköttetésben állanak, és azok egy oszcilláláshoz hasonló mozgást végeznek. E mozgás következtében és magát a mozgást gátoló műanyag betét miatt nagyfokú kopás áll elő az érintkező felületek között és ez az élettartamot jelentősen megrövidíti. További hátránya ennek a megoldásnak, hogy nem rendelkezik olyan szerkezeti elemmel, amely az elasztikus betétek csillapító hatását kellő beállítással ill. utánállítási lehetőséggel megfelelő értéken tartaná. Ez pedig olyan helyzetet teremt, hogy a változó fonalminőségekhez illetve méretekhez más-más vetüléket kell alkalmazni az optimális üzemi viszonyok biztosítása érdekében. Annak érdekében, hogy a szálvégnek az adagoló fogótól a vetülékfogóra való biztos átadását elvégezhessék, az adagolónak a szálvéget igen pontosan kell bevezetnie a kinyitott vetélőszorítóba. Ehhez az ismert megoldások esetében a fogópofák helyzetét zárt adagolófogó mellett a horogvetélőfogóhóz képest egy különleges ütköző útján biztosították, amelyen az adagoló két fogószárának egyike — ez egy kissé erősebb rugóelőfeszítés hatása alatt áll, mint a másikerőzáróan támaszkodik. A másik, gyengébb fogószár nem rendelkezik ilyenfajta ütközővel, illetve behatárolással, úgy hogy az arra ható rugófeszítés teljes egészében fellép, mint a fogópofák közötti fogóerő és arra szolgál, hogy a fonalat megtartsa. Az adagolófogók felépítése, illetve elrendezése tehát ily módon a szálfutásra vonatkoztatva nem szimmetrikus. Az ilyen szálfogó helyes beállítása éppen ezért aránylag kényes dolog. Azt a megfogóerőt, amellyel a fogópofák egymáshoz szorítódnak, az adagolandó vetülékfonal minősége szerint, valamint az adagolási sebességnek megfelelően különféle értékűre választják, annak érdekében, hogy egyrészt a fonal biztos tartását lehetővé tegyék a fogóban (semmi, vagy a lehető legkisebb szálveszteség), anélkül azonban, hogy másrészt a pofák közé beszorított fonalat károsodás érje. Az egymás után következő vetülékbevezetések alatt és között alkalmazott, szálfékezéssel és szálfeszítgssel biztosított közel állandó értékű szálfeszültséget is a szálminőség, valamint az adagolási sebesség szerint különböző értékűre kell beállítani, annak érdekében, hogy a szálat ne vegyük szükségtelenül igénybe, azonban mégis a szövési folyamat mindegyik fázisa alatt egyenletesen nyújtsuk meg. A gyakorlat mármost azt mutatta, hogy az ismert szálfogó berendezések egyes alkatrészein, különösen a fogószárakon, a fogópofákon és a rugókon üzemelés közben rezgésjelenségek lépnek fel. Ezeket részint a fogók hirtelen, a fogónyitó által vezérelt nyitása és zárása, részint a tartótest (a fonaladagolókar, illetve a vetélőtest) mozgása, részint pedig a vetülékbevezetés során ható egyéb külső behatások (például a vetélővezetés a szádon át való futásakor) idézik elő. Az ilyenfajta rezgések befolyásolják a szálfogó üzembiztos működését, mivel azok a fogópofák egymásra csapását és súrlódását hozzák létre, vagy legalábbis elősegítik azt. Annak érdekében, hogy elegendő biztonságot 5 teremtsünk a fonalvezetéssel szemben, szükség van tehát arra, hogy azt a szorítóerőt, amellyel a pofák egymásra szorítódnak, viszonylag szigorúan állítsák be, éspedig közepes fonál és kb. 15—20 m/s bevezetési sebesség esetén például 2,2 kg nagyság-10 rendbe, illetve ennél nagyobb értékre. Ez több, mint amennyire a fonal fix tartásához szükség lenne, ha nem kellene figyelembe venni a fogó rezgéseit. A találmány célja a szálfogó működésének 15 tökéletesítése, úgy hogy az előbbiekben említett rezgések a fogószárnál és a fogópofáknál megszűnjenek, vagy legalábbis erősen csillapítottan jelentkezzenek csak. A találmány abban van, hogy a fogókészüléket 20 ellátjuk legalább egy ütközőfelületekkel bíró ütközőtesttel, amelyre összezárt fogó esetén mindkét fogókar felfekszik, éspedig a rugóerő egy részével. Az ütközőtest készíthető valamilyen önmagában 25 nem különösen hajlékony anyagból, esetleg fából vagy fémből, előnyös azonban, ha legalábbis részben egy elasztikus és csillapító módon utánengedő anyagból készíteni, mint amilyen a gumi vagy a műanyag. 30 A fogókaroknak az ütközőfelületeken való felfekvési nyomását célszerűen beállítva és az ütközőfelületek anyagát megfelelően megválasztva, valamint az ütközőtest, a fogószárak és a rugók alkalmas kialakítása révén, amint azt a tapasztala-35 tok mutatták, a fogószárak, rugók és fogópofák rezgésének fellépését messzemenően ki lehet küszöbölni. A fogópofákra ható rugóerőt ezen elrendezésnél a forialvesztéssel szembeni biztonság befolyásolása 40 nélkül, egyébként azonos körülmények mellett az ismert fogóberendezésekhez képest jelentős mértékben — bizonyos esetekben egyharmadával — csökkenteni lehet. Mivel a fogópofák kevésbé keményen csapnak egymásra és egymást még zárt 45 állapotban sem súrolják, a közéjük befogott fonalvég is kíméletes kezelést kap és a fogóberendezés élettartama is megfelelően növekszik. Megfordítva a kérdést, azt mondhatjuk, hogy a találmány szerinti szálfogó berendezés-megoldás 50 megadja azt a lehetőséget, hogy a pofákra ható ugyanolyan nagyságú erő mellett nagyobb üzembiztonságot érjünk el a vetülékbevezetésnél, mint az eddig ismert megoldások esetén elérhető volt, ami azt jelenti, hogy a fogóberendezés nagyobb 55 szövésszélességgel és/vagy nagyobb bevezetési sebességekkel, illetve gyorsulásokkal dolgozó szövőgépeknél is alkalmazható, mint a rezgéscsillapítás nélküli ütközőkkel. A találmány különféle, önmagában ismert 60 kiviteli alakú fogószár, ütközőtest és rugók esetén megvalósítható. így a fonaladagolóhoz előnyös olyan kiviteli álak alkalmazása, amelynél a rugóterhelésű fogókarok merev kialakításúak és a fogópofákkal ellentétes végükön, csuklósan vannak 65 a tartótesttel összekötve. A szálfogó ezen alakja 2