169107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cef-3-em- 4-karbonsav-származékok előállítására a kiindulási anyagok epimerizálása útján

5 169107 4 rium, terc-butil-lítium, etil-kálium és hexií-nátrium, valamint az 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkil-csoportot tartalmazó fém-alkilamidok vagy -dialkilamidok, például a lítium-diizopro­pilamid. S A reakcióban a felsorolt bázisokon kívül lítium-, nátrium- vagy kálium-terc-butoxidot, di-terc-butil­-kálium-fenoxidot, lítium-, nátrium- vagy kálium­-izo propil-ciklohexilamidot, N-lítio-szukcinimidet vagy nátrium-, lítium- vagy kálium-hidridet is fel- 10 használhatunk. A reakcióban az erős bázis aktiválószerként hat. Az erős bázist alacsony hőmérsékleten, így —200 - +20C°-on, előnyösen -100 - +10C°-on, cél­szerűen körülbelül —100 C° és —60 C° közötti hő- 15 mérsékleten adjuk a (II) általános képletű vegyület oldatához. Az adagolást előnyösen közömbös gáz­-atmoszférában végezzük. A. reakcióelegyhez rend­szerint 1-3 ekvivalens erős bázist adunk, ekkor általában az oldatban éles színváltozás lép fel. A 20 színváltozás arra utal, hogy a (II) általános képletű vegyület aktivált állapotban van jelen az oldatban. Megjegyezzük, hogy a reakciót nem minden eset­ben kíséri látható színváltozás. Az erős bázist magában a reakcióelegyben is 25 előállíthatjuk. Ez az eljárásváltozat különösen ak­kor előnyös, ha bázisként fémamidokat használunk fel. Ebben az esetben az oldathoz például metil­-lítiumot adunk, majd az elegybe keverés közben pl. düzopropilamint adagolunk. 30 Az erős bázis beadagolása után a reakcióelegy­hez oldásközvetítőként dipoláros aprotikus oldó­szert adunk. A „dipoláros aprotikus oldószer" meg­jelölésen erősen dipoláros, savas protont nem tar­talmazó oldószert értünk, amely az erős bázis 35 kationjával komplexet képez. Szakember számára nyilvánvaló, hogy az „oldásközvetítő" megjelölés bizonyos értelemben oldószert is jelent. Sok eset­ben például magát a (II) általános képletű vegyü­letet is dipoláros aprotikus oldószerben oldjuk, 40 azaz reakcióközegként kizárólag oldásközvetítő anyagot használunk fel. Ha a (II) általános képletű vegyületet eleve dipoláros aprotikus oldószerben oldjuk, egyes esetekben további oldószerre nincs szükség, azonban adott esetben a reakcióelegyhez 45 más dipoláros aprotikus oldószert is adhatunk. Döntő jelentőségű, hogy az oldószer és az oldás­közvetítő anyag egyaránt aprotikus legyen. Oldásközvetítő anyagként például tetrametil- 50 -etilén-diamint, 1,2-dimetoxi-etánt, 2-metoxi-etanolt, termiális metoxi-csoportot tartalmazó polietüén­glikolokat (így etilénglikol-dimetilétert, dietilén­glikol-dimetiléter, trietilénglikol-dimetilétert, penta­etilénglikol-dimetilétert, hexaetilénglikol-dimetilétert 55 vagy gyűrűs etilénglikol-metilétereket), dimetilform­amidot, dimetilszulfoxidot, hexametilfoszfor­amidot, N-metil-pirrolidont vagy dimetilacetamidot alkalmazhatunk. Az oldásközvetítő anyagot előnyösen a bázis 60 beadagolása után adjuk a reakcióelegyhez. Az ada­golás sorrendje azonban nem döntő jelentőségű, és a 7a-imino-vegyületet tetszés szerinti sorrendben elegyíthetjük az oldószerrel, oldásközvetítő anyag­gal és erős bázissal. 65 Az oldószer, a bázis és az oldásközvetítő anyag beadagolása után a reakcióelegyhez a lehető leg­gyorsabb ütemben, egyetlen részletben 1—5 mólek­vivalens fölöslegnek megfelelő mennyiségű savat adunk. Ebben a lépésben tetszés szerinti savat felhasználhatunk, amely a cefem-gyűrűt nem ká­rosítja. Savként előnyösen 1-5 szénatomos karbon­savakat, célszerűen ecetsavat alkalmazunk. A savat vizes oldatban vagy vízzel együtt juttathatjuk az elegybe. A sav proton-forrásként szolgál. A pro­tonok a reakcióelegyben szolvatálódnak. A sav beadagolása után a reakcióelegyben (III) általános képletű 7/3-imino-vegyület képződik, ame­lyet ismert módszerekkel különíthetünk el. Ezután a (III) általános képletű 7/Mmino-vegyü­letet (IA) általános képletű 70-amino-vegyületté ala­kítjuk. E lépésben a (III) általános képletű vegyü­letet savas katalizátor jelenlétében aminnal reagál­tatjuk. Aminként például anilint, hidrazint vagy hidrazin-származékokat, így fenil-hidrazint, 2,4-di­nitro-fenilhidrazint vagy hasonló vegyületeket alkal­mazhatunk. Savas katalizátorként az általánosan használatos erős szervetlen vagy szerves savakat, például sósavat vagy p-íoluol-szulfonsavat alkal­mazzuk. Egy előnyös eljárásváltozat szerint reagens­ként anüin-hidrokloridot használunk, amely egy­szerre tölti be a sav és az amin szerepét. Reagens­ként előnyösen alkalmazhatunk 2,4-dinitro-fenilhidr­azint is p-toluolszulfonsawal együtt. A reakció­körülményeket úgy választjuk meg, hogy se a gyűrű, se a molekula egyéb részei ne károsodjanak. A reakciót célszerűen 1-5 szénatomos alkanolban, például metanolban, etanolban vagy hasonló vegyü­letekben hajtjuk végre, azonban egyéb oldósze­reket, például dimetoxietánt vagy dimetilform­amidot is felhasználhatunk. A reakciót rendszerint szobahőmérsékleten végezzük. A sav és az amin viszonylagos mennyisége az első lépésben felhasz­nált aldehid és az utolsó lépésben felhasznált amin anyagi jellemzőitől függ, ugyanis a reakció egyen­súlyhoz vezet. A megfelelő reagens-arányok meg­választása szakember számára nem jelent nehézsé­get. , A fenti reakciókörülmények elsősorban a nehe­zen hidrolizálódó Schiff-bázisok hasítására (például az erősen elektronegatív csoportok eltávolítására) alkalmasak. A könnyebben hidrolizálódó - például benzaldehiddel képezett - Schiff-bázisokat a követ­kező módszerrel is hasíthatjuk. A 7j3-imino-vegyületet éterben oldjuk, és az ol­datot lassú ütemben p-toluolszulfonsav éteres olda­tához adjuk. A reakcióban amin-reagensre nincs szükség. A végtermék sója kristályos alakban vagy olaj formájában kiválik az oldatból. Az étert de­kantálással vagy hasonló módon eltávolítjuk, a p-toluolszulfonsavas sót pH = 8 értékű vizes oldattal kezeljük, majd extraháljuk, és az extraktumból elkülönítjük a kívánt 7/3-amino-vegyületet. Egy további eljárásváltozat szerint a 7/J-imino-ve­gyületet 2-2,5 pH-értékű pufferoldattal elegyítjük, az elegyet 5-15 percig állni hagyjuk, a felszabadult aldehidet éteres extrakcióval eltávolítjuk, majd az oldatot pH = 8 értékre lúgosítjuk, ismét extraháljuk, és az extraktumból elkülönítjük a kívánt 7/3-amino­vegyületet. 3

Next

/
Thumbnails
Contents