169071. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a különféle gumiabroncs alkotórészek egyenletességének megjavítására

169071 3 4 kanizáció éppen a komponens felülete alatt következik be, a felületek kevésbé vulkanizáltak, amely biztosítja a megfelelő tapadást. Ennek megfelelően a találmány tárgya eljárás a vulkanizált abroncs különféle alkotórészei egyenletességének megjavítására. A találmány további tárgya eljárás az abroncs különféle komponenseinek megfelelően merevvé tételére, az alakítási és vulkanizálási művelet alatt az erősítő komponensek vagy a gumi nem kívánatos elmozdulásának vagy elfolyásának megelőzése céljából, anélkül, hogy ezt a különféle komponensek közti tapadás romlása vagy különféle komponensek túlvulkanizálása kísérné. A találmány szerinti eljárásban a gumi elfolyásának az alakítási művelet alatti csökkentésével lecsökkenthető a bizonyos abroncs alkotórészeken vulkanizálatlan állapotban szükséges gumivastagság is. A találmány tartalmazza a konstrukciós sajátságokat, az elemek kombinációit és a részek elrendezését, amelyeket a később bemutatott konstrukcióban láthatunk, továbbá tartalmazza az alkalmazás kiterjedési körét a mellékelt igénypontokban. A rajzok tartalma a következő: az 1. ábra a találmány szerinti eljárással konstruált abroncs keresztmetszeti képe, a 2. ábra az 1. ábrán látható abroncs vállrészének nagyított képe, a 3. ábra egy hagyományos módon készült abroncs vállrészének nagyított képe, a 4. ábra perspektikus rajz, amely elektronsugárzással kezelt abroncsalkotórészt ábrázol, az 5. ábra a találmány szerinti eljárás lépéseinek folyamatábrája, A 6. ábra a találmány szerinti eljárás gyakorlatában alkalmazott elektrondózisok kritikus tartományait ábrázolja grafikusan. Az 1. ábrát tekintve a 10 abroncs keresztmetszeti képe illusztrálja a különféle alkotórészeket. Az abroncs felépül a 12 furatból, a 14 és 16 oldalfal párból, amelyek az abroncs szélétől, vagyis a 18 és 20 vállrészektől terjednek sugárirányban befelé és a 22 és 24 peremrészekig tartanak, a 26 és 28 karkaszbetétekből, amelyek kerület irányban kiterjednek körül az egész abroncson, és a 22 peremrésztől a 24 peremrészig terjednek úgy, hogy a 30 és 32 belső végek vissza vannak hajtva a 34 és 36 nyújthatatlan peremmagok körül. A 10 abroncs tartalmazza ezeken kívül a 38 és 40 öv- vagy párnabetéteket, amelyek kerület irányban a 26 és 28 karkaszbetétek körül és a 12 futó alatt helyezkednek el. 42 és 44 vállszél szalagokat is tehetünk kerület irányban körül az abroncson, amelyek a 38 és 40 övbetétek tengelyirányban külső végei és a 26 és 28 karkaszbetétek között helyezkednek el. A 46, 48 zsinórszövet a 34, 36 peremmagok körül helyezkedik el, valamint a peremmagok sugárirányban kifelé eső részén, a 46, 48 zsinórszövetek végei közt van elhelyezve az 50, 52 töltőzsinór. A 22, 24 peremrészek körül az 54, 56 végszövet helyezkedik el a szokásos módon. További erősítésként 58, 60 gyűrű alakú peremerősítő csík helyezhető el, mely a 22, 24 peremrésztől a 14, 16 oldalfal részbe nyúlik bele. 5 A különféle erősítőbetétekben bármilyen megfelelő anyagból, így például nylonból, műselyemből, poliészterből, üvegszálból, vagy acélból való kordok lehetnek. A betétek állhatnak folyamatos párhuzamos kordszálakból, vagy négyzetrácsos szö-10 vetből. A 38 és 40 párnabetétek száma kettőnél több vagy kevesebb is lehet, és lehetnek hajtogatott konstrukciójúak, vagy a rajz szerinti egyszerű lapos betétek. A karkaszbetétek egyaránt lehetnek diagonal vagy radiál betétek, a diagonal 15 karkaszbetétes abroncsokban egyaránt lehet vagy szükségtelen 38 és 40 öv- vagy párnabetét. A találmány szerinti eljárásban az abroncs bizonyos komponenseit meghatározott mennyiségű 20 elektronsugárzással kezeljük az abroncs felépítése előtt. Hogy melyik meghatározott abroncsalkotórészt és annak melyik meghatározott részét kezeljük, az a szóban forgó speciális egyenetlenségtől vagy torzulástól függ. Például, a 3. ábrán egy szo-25 kásos módon készült abroncs látható, illusztrálva az alakítási és vulkanizálási művelet alatti gumi elfolyás következtében létrejövő torzulást. Meg kell jegyezni, hogy az abroncs 18 vállrészében a 26' és 28 karkaszbetétek hullámosak, torzultak és egye-30 netlen vastagságúak. Mégfigyelhető továbbá, hogy a 42' vállszél szalagok is torzultak és nem egyformák. Megfigyelhető még az is, hogy a 38' és 40' övbetétek oldalsó végei görbültek és egyenletlen vastagságúak. 35 Ezeket a rendellenességeket elkerülendő, a találmány szerinti eljárásban a 26 és 28 karkaszbetéteket meghatározott kritikus elektronsugár dózissal kezeljük legalább a 42 vállrészen. Ezen kívül a 42 és 44 vállszél szalagok, valamint a 38 és 40 40 övbetéteknek legalább az oldalsó szélei is kezelhetők elektronsugárzással. A 4. ábrán egy 60 elektronsugárzásos kezelőegység és a 62 gumizott szövet kezelési eljárásának 45 sematikus rajza látható. A szövet adott sebességgel halad el az elektronsugár forrás alatt. Az elektronok W szélességben ütődnek a kezelendő 62 betéthez. Észrevehető, hogy bár az elektronsugárzás a W szélességre korlátozódik, van bizonyos elektron-50 szóródás. Bizonyos elektronsugárzási egységeknél a kezelés szélessége is beállítható annak megfelelően, hogy milyen szélességben kívánjuk kezelni az abroncsalkotórészt. Ez szögletes vagy ellipszis alakú elektronforrás alkalmazásával valósítható meg, ame-55 lyet a 64 tengely körül elforgatunk. Az elektronsugárzás dózisát gondosan szabályozni kell, a határokat a kezelni kívánt alkotórész méreteinek tekintetbevételével választjuk meg. A 6. ábrán egy meghatározott komponens sugár-60 zásos kezelésének dózismegoszlását láthatjuk, amely az elektronforrás feszültségétől függ. Kényelmes és előnyös, ha a sugárzásos kezelést a komponens egyik oldalán alkalmazzuk. Az is kívánatos, hogy a sugárzásadag teljesen a sugározni kívánt alkotó-65 részen belül maradjon. 2