169071. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a különféle gumiabroncs alkotórészek egyenletességének megjavítására

5 169071 i A 6. ábrán látható, hogy vékony alkotórészek esetében viszonylag alacsony feszültségű elektro­nokat használunk azért, hogy energiájuk teljesen elnyelődjék a komponensen belül. Viszonylag ala­csony feszültséget választhatunk azért is, hogy az alkotórész alsó, a sugárzással ellentétes oldala ne kapjon semmiféle sugárzást. Ez az oldal ezért telje­sen vulkanizálatlan marad. 0,06 hüvelyk (1,5 mm) vastagságú tipikus betét vagy szövet erősítő komponens esetében 500 kilo­voltos feszültséget választunk. Ez a feszültség azt eredményezi, hogy a komponensnek a sugárforrással ellentétes oldala egyáltalán nem kap elektronsugár­zásos kezelést, az elektronforrással szemben levő oldal pedig csak 80%-át kapja a maximális dózis­nak, amely a komponens belső régiójában elnye­lődik. Vastagabb komponensek esetében előnyös na­gyobb feszültségű elektronok választása, azért, hogy alacsony relatív dózist kapjunk a komponens­nek az elektronforrás felé eső, valamint az elekt­ronforrással ellentétes oldalán. Ha a komponens 0,16 hüvelyk (4,1 mm) vastag, 1000 kilovoltos elektron feszültséget kell választani. Az elektron­forrás felé eső oldal csak körülbelül 55%-át kapja a komponens belsejében elnyelődött maximális sugár­zásadagnak. Ebből látható, hogy a komponens belső része nagy sugárzásmennyiséget kap, míg a két külső felület viszonylag kisebb kezelést kap, vagy egyáltalán nem kap kezelést. Az egy egységnyi szélességű alkotórészhez alkal­mazott teljes dózis (elhanyagolva a levegő és a gyorsítóablak okozta veszteségeket) egyenesen ará­nyos a kimenő feszültség teljesítményével és a gyorsító áramával, és fordítottan arányos azzal a sebességgel, amellyel az anyag vagy komponens áthalad a sugárzási kezelőegység előtt. Ha az elekt­ronforrással az alkotórész nagyobb W szélességű részét sugároztatjuk be anélkül, hogy változtatnánk a feszültséget, áramot vagy az alkotórész sebes­ségét, az alkotórész által felvett dózis csökken, a csökkenés mennyisége egyenesen arányos a besu­gárzott terület szélességének növekedésével. A dózis kísérletileg bármilyen rendelkezésre álló és a műve­lethez alkalmas dózisméterrel meghatározható. Bármelyik komponenshez alkalmazott dózist az abroncs gyártó mérnök határozza meg, ez függ attól, hogy milyen szilárdsági vagy strukturális me­revségre van szükség vulkanizálatlan állapotban. Ha nagyobb szilárdság kívánatos, nagyobb dózist, ha kisebb szilárdság kívánatos akkor kisebb dózist kell alkalmazni. A legtöbb abroncsgyártási alkalmazásnál 1-10 megárad közti dózisok alkalmazhatók, 2—4 megárad közti dózisok alkalmazása előnyös. Miután a különféle komponenseket a kívánt módon elektronsugárzással kezeltük, az abroncsot a szokásos módon felépítődobon felépítjük. A talál­mány szerinti eljárással készült abroncs felépítési lépései az 5. ábrán láthatók. Először elkészítjük a különféle komponenseket. A párnabetét szövetet kalanderezzük és elektronsugárzással kezeljük. A peremmagokat a szokásos módon készítjük el. A belső gumiréteg a szokásos módon készül, ha szük­séges akkor elektronsugárzással kezeljük. A kar­kasz-szövetet szintén szokásos módon kalenderezés­sel gumfezuk, majd ezt is kezeljük elektronsugár­zással. A vállszél szalagokat közönséges extrudálási 5 eljárással készítjük és ha kívánatos, akkor elektron besugárzással kezeljük. Elkészítjük a futógumit is. A belső gumiréteget körülvezetjük a felépítődo­bon, majd ezután a karkaszszövetet is körülvezet­jük a belső gumirétegen és felrakjuk a peremzsinó-10 rokat (peremmagokat). A többi alkotórészt, így a végszövetet, peremerősítő csíkot, zsinórszövetet is felrakjuk és a karkaszszövet végeit az ismert módon visszahajtjuk a peremek körül. Mivel ese­tünkben radiálabroncsokról van szó, a karkaszt 15 ezután toroid formájúra alakíthatjuk. Ezt követően felrakjuk az előkezelt vállszél sza­lagokat majd kerület irányban körbevezetjük rajtuk a futó- vagy párnaszövet betétet. Ezután felrakjuk a futógumit és az oldalgumit. Ha előzőleg a kö-20 penyt nem alakítottuk toroid formájúra, akkor ezt most elvégezzük és a köpenyt présben hő- és nyomás alatt kivulkanizáljuk. Az 1. ábra a találmány szerinti eljárással felépí­tett abroncsot ábrázol. Meg kell jegyezni, hogy a 25 karkaszbetétek, a belső gumiréteg és a párnabeté­tek egyenletes kontúrt és vastagságot mutatnak. A 42 vállszél szalag is a kívánt formájában maradt. Bár a bemutatott példában az abroncs váll-részét kezeltük elektronsugárzással, a találmány szerinti 30 eljárással az abroncs bármelyik alkotórészét kezel­hetjük elektronbesugárzással, ahol a vulkanizálatlan komponens strukturális merevségének növelésére van szükség az alakítási és vulkanizálási művelet alatt bekövetkező torzulás vagy elfolyás elkerülése 35 végett. Az elektronsugárzással kezelhető kompo­nensek lehetnek: 46, 48 zsinórszövet, 50, 52 töltő­zsinór, 54, 56 végszövet, továbbá az 58 és 60 erősítő betétek. Szükség lehet a 61 belső gumiréteg besugárzásáfa is, ez biztosítja az egyenletes gumi-40 vastagságot, valamint a megnövekedett szilárdság miatt lehetséges a fűtőtömlő elhagyása a vulkani­zálási művelet alatt. * A találmány szerinti eljárás a vulkanizálatlan állapotú különféle komponensek strukturális szí-45 lárdságát vagy merevségét anélkül növeli, hogy ká­ros romlás következne be a különféle komponen­sek közti tapadásban vagy adhézióban. Ez külön­féle speciális előnyöket eredményez a kész gumi­abroncsnál. Például, a különféle szerkezeti kompo-50 nenseken levő gumi vastagságát csökkenteni lehet, mivel nincs szükség nagyobb gumivastagságra a kordszálakon ahhoz, hogy biztosítsuk a vulkanizált abroncsban a minimális vastagságot, mivel az el­folyás mértéke és a torzulás lényegesen lecsökken. 55 Másik előny, hogy a különféle alkotórészek alakja, kontúrja és speciális elhelyezkedése egyenletes és azonos marad az alakítási és vulkanizálási folyamat alatt, végül pedig a kész gumiabroncsban is. Mindezeken kívül a találmány szerinti eljárás 60 elkerüli az eddigi problémákat, amelyeket a kom­ponensek hővel való részleges elővulkanizálása von maga után. Az eddigi eljárásokban, amelyek hővel való részleges elővulkanizálást alkalmaztak, szén­-kén-szén kötés jön létre a folyamatban. Mikor 65 azután a kész felépített szerkezetet további hővel 3

Next

/
Thumbnails
Contents