169061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polivinilklorid szelektív habosítással történő domborítására
3 169061 4 Hőre lágyuló polimer anyagként a találmány szerinti eljárásban polivinilklorid plasztiszólt alkalmazunk. Hajtóanyagként azodikarbonamidot használunk. A találmány szerint a polivinilklorid szelektív habosítással történő domborítását úgy végezzük, hogy a polimert, hajtóanyagként azodikarbonamidot és egy szerves ónvegyületet, — amely alifás karbonsav dialkil ónsója - tartalmazó habosítható keverékből réteget képezünk, a lemez felületének meghatározott helyeire az azodikarbonamidot aktiváló anyagot, előnyösen valamely cinkvegyületet tartalmazó készítményt viszünk fel, és a réteget olyan hőmérsékleten melegítjük, és annyi ideig, hogy a rétegnek az aktivátort tartalmazó készítménnyel érintkező felületein a hajtóanyag nagyobb mértékben bomoljon el, mint a maradék helyeken, és így a réteg differenciáltan habosodjék. Az azodikarbonamid részecskemérete lényeges a habosítható elegyből készített réteg aktivált és nem aktivált felületeinek optimális habosítási különbségének elérése miatt. Előnyösen az azodikarbonamid felülete 4000-6000 cm2 /g, a részecskemérete pedig 3 és 15/u között van. A azodikarbonamid mennyisége előnyösen 1—10%, a vinilkloridból származó egységeket tartalmazó polimer súlyára vonatkoztatva. A találmány szerinti eljárásnál alkalmas ónvegyületek a dialkil ón maleátok, pl. a di-(rövidszénláncú)alkü ón maleátok, pl. a dibutil ón makát, a dialkil ón laurátok, pl. a di-(rövidszénláncú)alkü ón laurátok. Az ónvegyület koncentrációja a műanyagban 0,2—5 rész, 100 rész polimerre számolva. A habosítható elegy tartalmazhat más összetevőket is, melyek használatosak a kívánt termék kialakítására. Ilyen további összetevők a lágyítók, oldószerek, hígítószerek, extruderanyagok, festőanyagok, keményítőanyagok, vagy más stabilizátorok. Az „aktivátor tintában" használt aktivátorok a cinkvegvületek (pl. cinkoktoát és cink-zsírsav szappanok). Az „aktivátor tinta" mindenképpen az aktivátor oldatának vagy diszperziójának és egy filmképző vagy kötőgyanta és egy festék vagy pigment diszperziójának vagy oldatának elegyéből áll. Az aktivátor diszpergálószere előnyösen egy észter, pl. etilacetát. Előnyös filmképző vagy kötőgyanta a polivinilklorid, vagy vinilklorid és vinilacetát kopolimerje, akril gyanták, poliuretánok, cellulózacetát, poliészterek, polisztirolok, gumi, epoxigyanták, szilikonok és más polimerek. A filmképző vagy kötőszer oldó- vagy diszpergálószerei előnyösen olyan anyagok, melyek a habosítható keverékben alkalmazott vinilklorid polimerre vagy kopolimerre diszpergálószerként hatnak, mivel ily módon az aktivátor jobb behatolása érhető el az „aktivátor tintából" a habosítható réteg belsejébe. Alkalmas oldószerek pl. a ketonok, pl. tetrahidrofurán, ciklohexanon, metiletilketon és metil-izobutilketon, észterek, pl. az etilacetát, klórozott szénhidrogének, pl. etiléndiklorid vagy metilénklorid és nitrovegyületek, pl. nitrobenzol vagy nitropropán. Hogy ellensúlyozzuk az oldószerek illékonyságát az „aktivátor tintában", amely hátrányos a nyomatásnál, egy hígítószer használható, ilyen hígítószerek pl. a 5 szénhidrogének, pl. toluol vagy xilol. Az „aktivátor tinta" szükség szerint 2-25%, előnyösen 5—20 súly% aktivátort tartalmaz. Az „aktivátor tinta" konzisztenciája fontos az elérendő 10 optimális eredmények szempontjából. A tinta szilárdanyag-tartalma általában 5-30 súlyszázaléknyi a tintára számítva. A habosítható elegy előnyösen egy polisztirol. Alkalmas lágyítószerek a ftálsav észterei (pl. butil 15 benzilftalát, dioktilftalát), az adipinsav észterei (pl. dioktil adipát), a szebacinsav észterei (pl. dioktil szabacát) és a foszforsavészterek (pl. trikrezilfoszfát vagy oktildifenil-foszfát). 20 A lágyító- és töltőanyag mennyisége a habosítható keverékben tág határok között változhat. A lágyítószer mennyisége a polimer súlyának 40—100%-a lehet. A lágyítószer mennyisége előnyösen 50-80 rész, 100 súlyrész polimerre szá-25 mítva. A töltőanyag mennyisége a gyanta súlyának 1—50%-a lehet, előnyös magasabb mennyiségű töltőanyagot használni, mivel ezek is megkönnyítik az „aktivátor tinta" behatolását. 30 A plasztiszol más alkalmas stabilizálószert is tartalmazhat, melyek csökkentik a polimer fény- és hődegradációját. A plasztiszol előnyösen a többi stabilizálószert és az ónvegyületet összesen 0,5—10 súlyszázalékban tartalmazza a polimerre 35 számítva. Tartalmazhat a plasztiszol festékeket vagy pigmenteket, hígítószereket, pl. szénhidrogéneket, pl. toluolt, töltőanyagokat stb. is. 40 A plasztiszolban levő hajtóanyag mennyisége a kívánt habosítás fokától függően változhat. A 100 súlyrész polimerre 1—20 rész hajtóanyag használható. Előnyösen ez az érték 100 súlyrész polimerre számítva 2—10 rész hajtóanyag, azodikar-45 bonamidból. A habosítható keveréket extrudálással, öntéssel, hengerléssel, kenéssel alakíthatjuk réteggé. Előnyösen a habosítható elegyet plasztiszolként kenjük 50 fel egy alkalmas felületre, mely állandó hátlapja lehet, vagy ilyennel nem rendelkezik és a plasztiszblt gélesítjük, ezt úgy érjük el, hogy a plasztiszólt annyi ideig melegítjük, amely hatására a plasztiszol réteg egy már nem ragadós állapotba 55 kerül, anélkül azonban, hogy a hajtóanyagot elbontanánk. A habosítható elegy gélesítésének foka az „aktivátor tinta" felvitelének" időpontjában fontos, ha a 60 kívánt hatást akarjuk elérni. Hogy a lemez felületét a hagyományos módszerekkel nyomathassuk, a lemez fizikai állapotának olyannak kell lennie, hogy a nyomóhengerrel szemben adhézió ne lépjen fel. Ha azonban a habosítható anyagból készített réteg 65 túlzott mértékben gélesedett, ilyen hatás nem ér">
