169031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új penam-3-karbonsav és cefem-4-karbonsav származékok előállítására
169031 15 16 metil-penam-3-karbonsavat kapjuk, amelyet ha 50 ml acetonban feloldunk és nátrium-ft-etilhexanoát felesleget adunk hozzá, a kristályos nátriumsóvá alakíthatjuk át. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rfs2 =0,62, Rf96 =0,67, Rf 1O0 =0,59, Rf200 =0,81. [a&° = +139° ± 1° (c= 1, 0,5 n nátriumhidrogénkarbonát oldatban). 10. példa A 8. példában leírt módszer szerint ciánacetil-szulfamflklorid oldatot - melyet úgy állítunk elő, hogy 2,12 g ciánecetsavat oldunk 25 ml acetonitrilben, 4,55 ml klórszulfonilizocianátot adunk hozzá, majd egy órán át keverjük 90°-on, bepároljuk és a maradékot 40 ml tetrahidrofuránban oldjuk — reagáltatunk szintén a 8. példában leírt módon 20 mmól 6-(D-a-fenilglicilamino)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavból előállított szililészteroldattal és a reakcióelegyet feldolgozzuk. A kristályos nyersterméket metanolban oldjuk és az qldatot aktívszénnel derítjük. Az aktívszenet kiszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot 1 :2 arányú etilacetát-éter eleggyel digeráljuk, így oldható alkotórészként nyerjük a 6-(D-a-ciánacetilszulfamilamino-fenilacetamido)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavat. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rfs2 = 0,66, Rf 96 =0,73, Rfi O o=0,54, Rfjoo = 0,76. [aß 0 = +125° +1° (c = 1, 0,5 n nátriumhidrogénkarbonát oldatban). •11. példa A 8. példában leírt módszer szerint pentán-2,4--dion-3-il-szulfamilklorid oldatot - melyet úgy állítunk elő, hogy 2,5 g acetilacetonhoz 2,2 ml klórszulfonilizocianátot adunk, a keveréket jeges vízzel lehűtjük és az így nyert kristályos anyagot 50 ml metilénkloridban oldjuk — reagáltatunk a szintén a 8. példában leírt eljárás szerint 20 mmól 6-(D-a-feiúlglicílarnino)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavból előállított szililészteroldattal és a reakcióelegyet feldolgozzuk, így az etilacetátban nehezen oldódó 6-[D-a -( p e n t á n-2,4-dion-3-il-karbonil-szulfamilamino)-fenilacetamido]-2,2-dimetil-penarn-3-karbonsavat kapjuk, o.p. 153-159°. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rf52 =0,16, Rf 96 =0,33, Rfi 00 =0,05, Rf200 =0,16. [a]2 o° =+137°± 1° (c= 1, 0,5 n nátriumhidrogénkarbonát oldatban). 12. példa Az 5. példában, leírt módszer szerint diciánacetil-szulfamilklorid oldatot - melyet úgy állítunk elő, hogy 1,7 g malonitril-nátriumot 30 ml metilénkloridban oldunk, 3,8 ml trimetilklórszilánt adunk hozzá, a reakcióelegyet 15 percen át 25° -on és 25 percen át 40°-on keverjük, majd lehűtjük -5°-ra, 1,8 ml klórszulfamilizocianátot és 2,8 ml trietilamin adunk hozzá és egy órán át keverjük 0°-on - szintén az 5. példában leírtak szerint 15 mmól 6-(D-a-fenilglicilamino)-penicillánsavból előállított szililészter-oldattal reagáltatunk, és a reakcióelegyet feldolgozzuk. így 3,8 g 6-(D-a-dicián-5 acetilszulfamüammo-fenüacetamido)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavat kapunk. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rfs2 = 0,67, Rf96 = 0,68, Rf,00 = 0,20, 10 Rfi i o = 0,23. 13. példa 15 Benzoilszulfamilklorid oldatot - melyet úgy állítunk elő, hogy 4,8 g benzoesavra 3,5 ml klórszulfonilkloridot öntünk, 30 percen át keverjük 40°-on és a kristályos anyagot 180 ml metilénkloridban oldjuk - egy órán át keverünk a 8. példában leírt 20 módszer szerint 32 mmól 6-(D-a-fenilglicilamino)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavból előállított szililészter oldattal -10°-on, majd a terméket az 1. példában leírtak szerint dolgozzuk fel. így 11,0 g nyers savat kapunk, amelyet 75 ml acetonban ol-25 dunk és 51 mmól a-etilkapronsav nátriumsót adunk hozzá. Így 9,2 g kristályos 6-(D-a-benzoilszulfamilamino-fenilacetamido)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsav nátriumsót kapunk. 30 Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rfs2 =0,65, Rf96 =0,68, Rf 100 =0,49, Rf200 = 0,86. [a]D 20 = +129°± 1° (c = l,0,5 n nátriumhidrogénkarbonát oldatban). 14. példa A 8. példában leírt módszer szerint p-dimetilamino-benzoil-szulfamüklorid oldatot - melyet úgy 40 állítunk elő, hogy 4,23 g p-dimetilaminobenzoesav 75 ml benzolos szuszpenziójához 2 ml acetonitrilt és 4,4 ml klórszulfonilizocianátot adunk, másfél órán át forraljuk visszacsepegő hűtő alkalmazása mellett, ezután bepároljuk és a kristályos maradé-45 kot 50 ml tetrahidrofuránban oldjuk - reagáltatunk, szintén a 8. példában leírtak szerint 20 mmól 6 - ( D -a - fenilglicilamino)-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavból előállított szililészteroldattal. A reakcióterméket 0,1 torr nyomáson bepároljuk, a maradékot 50 100 ml metanolban oldjuk, a pH-t 4,3-ra állítjuk piridinnel, majd a reakcióelegyet ismét bepároljuk. A maradékot egymást követően éterrel, etilacetáttal, 3:1 arányú etilacetát-aceton eleggyel és végül acetonnal digeráljuk. Az utolsó három oldószerben 55 oldott alkotórészek 12,9 g nyers savat tartalmaznak. Ezt 1:3 arányú etilacetát-aceton elegyben oldjuk, az oldatot szénnel derítjük, majd acetonos oldatból nátrium-a-etilhexanoáttal nátriumsóvá alakítjuk, így 4 g 6-[D-a-(p-dimetilaminobenzoil-szulfa-60 milamino)-fenilacetamido]-2,2-dimetil-penam-3-karbonsavrnátriumsót kapunk. Szilikagélen végzett vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: Rfs 2 = 0,59, Rf96 = 0,69, R^ 00 = 0,65, Rf2 o o = 0,91. [aß 0 = +88° ±1° (c = 1, 0,5 n nát-65 riumhidrogénkarbonát oldatban). 8
