168972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettezített benzo (i,j)-kinolizin-2-karbon-savak és származékaik előállítására

19 168972 20 Akut tífusz-fertőzés elleni hatás vizsgálata egéren 18-22 g súlyú nőstény Swiss Webster egerek tíztagú csoportjait orálisan intubáltuk Salmonella 5 typhimurium törzs (forrása Dr. C. V. Seastone, University of Wisconsin Medical School, Madison, Wisconsin, U.S.A.) egy éjszakán át rázott tenyészetének l,0ml-ével. A megfertőzött rágcsálókat faforgáccsal töltött műanyag cipősdobozokban he- 10 lyeztük el, amelyeket biztonsági fedővel fedtünk le. Az állatok ad libitum kaptak ennivalót és vizet. Az összehasonlító anyagot és a vizsgálandó vegyületeket 4%-os, vizes arabmézga-oldatban szuszpendáltuk 4 mg/ml koncentrációban. A szuszpen- 15 ziót mechanikusan elpépesítettük és üvegőrlemény-üvegszövet malomban homogenizáltuk. A vizsgált vegyületet orálisan adtuk be a fertőzés után 24 órával, azután a gyógyszeres kezelést naponta ismételtük összesen 14 napig. A kontroli-csoport csak arabmézga vivőanyagot kapott. Az állatokat a fertőzést követő 20 napos időszakban figyeltük meg. Az alábbi táblázatban bemutatott eredmények azt mutatják, hogy a vizsgálatban leghatásosabbnak a 10-acetamido-6,7-dihidro-5-meitl- 1-oxo- lH,5H-benzo[i,j]kinolizin-2-karb'onsav (A vegyület) és a 6,7-dihidro-5,8-dimetil-l-oxo-lH,5H-benzo[i,j]kinolizin-2--karbonsav (B vegyület) bizonyult az összehasonlító anyagként használt neomicin előtt. Életben i maradt állatok az Csoport 1. 6. 10. 13. napon 15. 20. kontroll 10/10 10/10 4/10 3/10 1/10 1/10 A vegyület 10/10 10/10 9/10 9/10 7/10 6/10 B vegyület 10/10 10/10 9/10 7/10 7/10 6/10 Neomicin 10/10 9/10 9/10 4/10 4/10 4/10 A kísérlet eredménye azt mutatja, hogy az A és B vegyület a neomicinnél erősebb hatást fejt ki egy emlősállat Salmonella typhimurium által oko- 35 zott fertőzésével szemben. Krónikus urináris fertőzés elleni hatás vizsgálata patkányon 40 A vizsgálatot Miraglia módszerével végeztük. Nőstény Simonsen patkányokat (Sprague-Dawley tenyészet) enyhén érzéstelenítettünk éterrel, és az állatokat 70%-os alkohollal lemostuk. A szokásos sebészeti technikával az állatok hasának középvo- 45 nalában az izomzaton és a hashártyán át kb. 2,5 cm hosszú hasmetszést végeztünk. A húgyhólyagot ezután enyhe kétoldali nyomásnak tettük ki, fogóval felemeltük, és a húgycső kezdeti szakaszát két félhurokba részlegesen elkötöttük. A húgy- 50 hólyag-üregbe ezután Proteus vulgaris egy éjszakán át rázott kultúrájának vagy más megfelelő fertőző baktérium hasonló kultúrájának 0,1 ml-ét injektáltuk. Azt a legnagyobb hígítást használtuk, amely azonos húgyhólyag-fertőzést idézett elő, mely lega- 55 lább 10 napig tartott. Ezután a húgyhólyagot visszahelyeztük eredeti helyzetébe, a sebet rozsdamentes acél sebkapcsokkal lezártuk, és a patkányokat faforgáccsal töltött műanyagketrecekben helyeztük el. Az állatoknak ad libitum adtunk 60 ennivalót és vizet. 4%-os, vizes arabmézga-oldatban 25 mg/ml 6,7 - d ihidro-9-fluor-5-metil-1-oxo-1 H,5H-benzo[i j ]kinolizin-2-karbonsavat (C vegyület) szuszpendáltunk, a nagy dózisú (100 mg/kg) kísérletekhez. Ezt a 65 szuszpenziót mechanikusan elpépesítettük, és üvegőrlemény-üvegszövet malomban homogenizáltuk. A kisebb koncentrációjú készítményeket az arabmézga vivőanyaggal való hígítással állítottuk elő. A (C vegyületet) orálisan adtuk be az állatoknak a műtét után 24 órával, azután a gyógyszer adagolását 20 napon át naponta megismételtük. 21 nap elteltével az állatokat levágtuk, és a veséjükből és a húgyhólyagjukból vett kultúrát tripton-szója-agar lemezen tenyésztettük. A fertőző mikroorganizmust a pozitív kultúrákon észlelhető jellegzetes rajzási növekedés alapján azonosítottuk. Minden kísérletet párhuzamosan elvégeztünk kezeletlen fertőzött kontroli-csoporton is. Az összehasonlító kísérletekben ismert antibiotikumokat használtunk hasonló körülmények között. A Proteus vulgárissal végzett kísérletekkel egységes, tartós húgyhólyag-fertőzést idéztünk elő az ismertetett eljárás révén. E fertőzések legnagyobb része átterjedt mind a két vesére is. Vizsgálataink során változó számú állat elpusztult a fertőzésben a kísérlet befejezése előtt. A kezelésnek alávetett állatoknak több mint 10 napig kellett adni a (C) vegyületet orálisan 100 mg/kg napi dózisban, hogy leküzdjük a baktérium által okozott fertőzést. A patkány húgyútjainak fertőtlenítésében a (C) vegyület eredményesebbnek bizonyult, mint az ugyancsak 100 mg/kg dózisban alkalmazott nalidixinsav. A változó dózisok mellett kapott pozitív húgyhólyag-kultúrák száma alapján a (C) vegyület hatásos dózisára jellemző EDS0

érték 10 mg/kg naponta. Ezek az adatok azonban nem számíthatók a 10