168968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nukleozid-di- és -trifoszfánok tiofoszfátanalógjainak előállítására
3 168968 4 ban a nukleozid-di- és -trifoszfát-származékok sóinak - így például trietilammónium sóinak — nevezzük. A találmányunk szerinti új nukleozid-di-és -trifoszfát-származékokban Y természetesen más egy vegyértékű kationt - például nátrium- vagy 5 káliumiont is -jelenthet. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek például a következők: adenozin-5'-0-(2--tiodifoszfát), guanozin-5'-0-(2-tiodifoszfát), inozin-5'-0<2-tiodifoszfát), citidin-5'-0-(2-tiodifoszfát), 10 uridin-5'-0-(2-tiodifoszfát), timidin-5'-0-(2-tiodifoszfát), 5-metilcitidin-5'-0-(2-tiodifoszfát), 5-hidroximetilcitidin-5'-0-(2-tiodifoszfát), adenozin-5'-0-(2--tiodifoszfát),-diszulfid, guanozin-5'-0-(2-tiodifoszfát)-diszulfid, inozin-5'-0-(2-tiodifoszfát)-diszulfid, 15 citidin-5'-0-(2-tiodifoszfát)-diszulfid, uridin-5'-0-(2--tiodifoszfát)-diszulfid, timidin-5'-0-(2-tiodifoszfát)-diszulfid, adenin-5'-0-(3-tiotrifoszfát), guanozin-5'-0-(3-tiotrifoszfát), inozin-5'-0-(3-tiotrifoszfát), citidin-5'-0-(3-tiotrifoszfát), uridin-5'-0-(3-tiotri- 20 foszfát), timidin-5'-0-(3-tiotrifoszfát), adenin-5'-0--{3-tiotrifoszfát)-diszulfid, guanozin-5'-0-(3-tiotrifoszfát)-diszulfid, inozin-5'-0-(3-tiotrifoszfát-diszulfid), citidin-5'-0-(3-tiotrifoszfát)-diszulfid, uridin-5'-0-(3-tiotrifoszfát)-diszulfid és timidin-5'-0- 25 -(3-tiotrifoszfát)-diszulfid. Ha az (1) általános képletben B módosított nukleinbázist jelent, úgy ez a természetes nukleinbázistól abban különbözik, hogy a nukleinbázis gyűrűjén egy vagy több szubsztituens foglal helyet. 30 így a purin- vagy pirídingyűrűhöz halogénatomok, alkilcsoportok, szubsztituált aminocsoportok, szulfhidrilcsoportok kapcsolódhatnak különböző helyzetekben. A találmány szerinti új vegyületeket úgy 35 állíthatjuk elő, hogy valamely nukleozid-S'-monovagy -difoszfátot difenilfoszforsavkloriddal és valamely (II) általános képletű vegyülettel - mely képletben 40 R jelentése H2 N-C-CH 2 -CH 2 - vagy HPOf-SII 0 csoport és K jelentése valamely egy vegyértékű kation -reagáltatunk, a reakciótermékből a H2 N-C—CH 2 -CH 2 - csoportot előnyösen alkáli-II 50 0 fémhidroxiddal, a HPO3 -S— csoportot előnyösen merkapto- 55 vegyülettel kezelve lehasítjuk és kívánt esetben az így kapott vegyületet önmagában ismert módon diszulfidda oxidáljuk. 60 A találmány szerint a reakciót előnyösen poláros szerves oldószerben hajtjuk végre. Az hogy a reakcióban résztvevő három komponenst milyen sorrendben elegyítjük, nem kritikus és egyszerű előkísérlettel mindig eldönthető, hogy egy bizonyos 65 termék előállításához a legelőnyösebben milyen sorrendben kell a komponenseket összekevernünk, így a találmány szerinti eljárás egy kiviteli alakja szerint először előállítjuk a P1 -difenil-P 2 -nukleozid-5'-pirofoszfátot, majd ezt poláros szerves oldószerben S-2-karbamoiletiltiofoszfáttal reagáltatjuk, a reakcióterméket lúgos elszappanosításnak vetjük alá és az így kapott terméket adott esetben diszulfidda oxidáljuk. A találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli alakja szerint a fenti P1 -difenil-P 2 -nukleozid-5'-pirofoszfátot valamely ditiofoszfonsav-sóval poláros oldószerben reagáltatjuk, a reakcióterméket valamely merkaptovegyülettel redukáljuk, és az így kapott terméket adott esetben diszulfidda oxidáljuk. A találmány szerinti eljárás egy következő kiviteli alakja szerint S-2-karbamoiltiofoszfátot difenilfoszforsavkloriddal reagáltatunk, a reakcióterméket nukleozid-5'-difoszfáttal reagáltatjuk, az így kapott terméket lúgosán elszappanosítjuk és adott esetben diszulfidda oxidáljuk. Poláros szerves oldószerként igen jól megfelel a piridin, de más poláros szerves oldószerek is használhatók. A reakciókat kb. 0-100 C°-on végezhetjük, előnyösen azonban szobahőmérsékleten reagáltatjuk a komponenseket. Az R csoportnak a reakciótermékből történő lehasítását különféleképpen végezhetjük, így a karbamoiletilcsoportot előnyösen hígított alkálilúg jelenlétében melegítéssel, a tiofoszforsavcsoportot előnyösen merkaptovegyülettel végzett redukálással hasítjuk le. Merkaptovegyületként kiváltképpen alkalmasnak bizonyult a 0-merkaptoetanol. A találmány szerinti eljárás során a foszforsavcsoportokat tartalmazó kiindulási vegyületeket szabad formában reagáltathatjuk, amikor előnyösen sóképzéshez alkalmas poláros szerves oldószert -így például piridint, vagy valamely amintalkalmazunk, ekkor a megfelelő piridiniumsók, illetve ammóniumsók keletkeznek. Ugy is eljárhatunk azonban, hogy a fenti vegyületeket már eleve szerves oldószerekben oldható sóik, főképpen tercier aminokkal képezett sóik alakjában alkalmazzuk. Az előállított nukleozid-tiodi- vagy -trifoszfátokat a megfelelő diszulfidokká a szulfhidrilcsoportoknak diszulfidokká történő átalakítására szolgáló ismert módszerekkel végezhetjük. Az oxidációt előnyösen káliumferricianiddal vagy hígított hidrogénperoxiddal végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületeknek a nukleotidokéhoz hasonló szerkezetük miatt nagy tudományos és gyógyászati jelentősége van. Az új vegyületek az aktív centrumukban -SH vagy -S-S- csoportokat tartalmazó proteinek affinitásának jelölésére („affinity labelling"), valamint a nukleotidoktól függő enzimek affinitáskromatográfiájához használhatók. A vegyületek a farmakológia területén a foszfatázok iránti stabilitásukkal s így nagyobb állandóságukkal tűnnek ki. Ezért az anyagcserében 2
