168878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sínhelyzet pontosságának ellenőrzésére és értékelésére
5 168878 6 ségével nyert mérési érték alapján, mind a leírás elején említett „hagyományos" mérési érték alapján lehetséges. Utóbbi esetben a w értékhez való kapcsolás előtt szükség van a mérési értékeknek elektromos értékekké való átalakítására, amennyiben mechanikus mérési eljárást alkalmazunk. A páronként! illetve páros mérésértékeket (hosszanti magassági helyzet és vágányirány) a középértékképzéshez mindenkor egy értékké kell összefoglalni, továbbá valamennyi mérési értékből ki kell szűrni a sztatikus és alacsonyfrekvenciás részt. A w, mint útfüggő érték ábrázolásán kívül a w kiszámítása ugyanazon előírás szerint történik, mint szakaszjellemző. Ehhez kiindulási értékekként az egyes mérési tartományokhoz ismert módon kiszámított standard eltéréseket alkalmazzuk. Ugy az útfüggő w jellemzőt, mint a w szakaszjellemzőt ezután összehasonlítjuk a megengedett határértékekkel, amelyeknek túllépése a vágányon átépítés szükségességét jelzi. A vágányhelyzetnek előzőekben leírt kiértékelési eljárása akkor is alkalmazható, ha tetszés szerint csak két vagy három mérési tartományt veszünk figyelembe az értékelésnél, illetve mindegyik két tartományt különálló értékelési számként vonunk össze. A hosszanti magassági helyzet és a vágányirány méréstartományának a gyorsulásmérés alapján történt ábrázolása útján lehetséges a vágány fekvési hibáinak alapjában egyetlen formában való megadása, amely lehetővé teszi, hogy a fekvési hibák kiküszöböléséhez szükséges változásokat a vágányhelyzetben felismerjük. A különféle mérési tartományok összehasonlítása lehetséges, miközben a hibát a mindenkor megengedhető határértékre vonatkoztatjuk. Ezáltal egyidejűleg elérjük a hibák súlyozását is és megteremtjük a feltételét azok helyzetjellemzőkké való összekapcsolásának. A w mint útfüggő érték képzésének előnye abban van, hogy így sikerült az üzemveszélyes, illetve az utazási kényelem szempontjából kedvezőtlen viszonyokat kimutatni, akkor is, ha az egyes hibák a megengedhető határokon belül vannak, azonban azok kombinációja már meg nem engedett értékeket ad. A w szakaszjellemző objektív alapon meghatározott kritériuma lesz egy olyan döntésnek, amely a vágány átépítésének szükségességével van összefüggésben. Ezáltal lehetséges, hogy a nem feltétlenül szükséges munkákat egy későbbi időpontba tolják el, s így egy optimális kihasználás legyen elérhető a rendelkezésre álló vágányépítési kapacitás vonatkozásában. A találmány értelmében a vágány fekvési hibái nem a mért értékek, valamint a vágány geometriája alapján előre adott névleges érték közötti differenciaként jelentkeznek, hanem a mérési értékek és egy középérték közötti differenciaként számitódnak, amely közeláll az említett névleges, illetve megkívánt, előírt értékhez. Ezen hiba kiküszöbölése csekélyebb munkaráfordítást igényel, mint a mért érték, valamint a névleges érték közötti differenciák kiküszöbölése. A találmányt a továbbiakban egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben, ábráink segítségével, amelyek közül az 1. ábra a gyorsulásfelvevő elrendezését mutatja 5 egy mérőkocsi tengelyén, a 2. ábrán az Xi és x2 fekvési hiba ábrázolásához szolgáló blokkséma látható, a 3. ábra egy gyorsulásfelvevő elrendezését mutatja be vízszintes irányban a mérőkereten, a 10 4. ábrán az x3 és x 4 fekvési hiba ábrázolásához szolgáló blokksémát látjuk, az 5. ábra az útfüggő w vágányhelyzet-jellemző ábrázolásához való számítókapcsolást mutatja, a 6. ábrán a w szakaszjellemző ábrázolásához való 15 számítókapcsolást látjuk. Amint az 1. ábrán látható, a hosszanti és keresztirányú magassági helyzet méréstartományának érzékeléséhez az 1 gyorsulásfelvevőt a mérőkocsi 3 tengelyére visszük fel, éspedig mindig a csapá-20 gyakra. Ezek az 1 gyorsulásfelvevők (B/U gyorsulás-feszültségátalakító) a v mérési sebesség által vezérelt HP felüláteresztő szűrőkkel dolgoznak össze és hatással vannak a mögöttük elrendezett számítóelemekre, amelyek a 7 integrátorokon át a 25 HP felüláteresztő szűrők által már a járművek szempontjából ártalmatlan sztatikus és alacsonyfrekvenciás részektől szűréssel megtisztított gyorsulásértékek kétszeres integrálását, valamint az Xi hosszanti magassági helyzet ábrázolásához a 8 30 összegezők útján egy középérték-képzést, végül az x2 keresztirányú magassági helyzet ábrázolásához a két gyorsulásból egy különbözetképzést végeznek el. A 2. ábrán látható számítókapcsolás tehát a 35 következő műveletet hajtja végre: xj = —ff(Ki + bvr ) d2 1 illetve 40 H x2 = ^jj(bvl -b vr )d 2 t Hasonlóképpen kapjuk a fekvési hibát a vágány-45 irány és a nyomtáv méréstartományában: X3=J"(bh , + b hr )d 2 t illetve x4 =O r (b h ,-b hr )d 2 t u SO ha az 1 gyorsulásfelvevőket az 5 nyomtávtapintó 6 súrlódósávjain vízszintes irányban rendezzük el. Az ehhez szükséges blokkséma a 2. ábrán bemutatottól abban tér el csupán, hogy a d/k hányadost 55 nem képezi. Az x3 méréstartomány ábrázolásának másik lehetőségét a 3. ábrán mutatjuk be. Ezen az 1 gyorsulásfelvételezőnek a 4 mérőkereten vízszintes irányban való elrendezését látjuk. Az útfelvevő 60 által adott sn és s lT értékek felhasználásával adódik az x3 tartományra. X3=/bm -d 2 -t = -i( Sll +s lr ) 65 2hi 3