168868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új everninomicin-származékok előállítására

3 168869 4 gyakrabban a papírgyártásnál nyersanyagként hulla­dékpapírt is alkalmaznak. A hulladékpapír olyan szennyeződéseket mint pl. kolloidgyanta-szárma­zékokat és töltőanyagokat tartalmaz, amelyek a papírgyári szennyvizekben levő lebegő szennyező­dések ülepedésére stabilizáló hatást gyakorolnak. Dyen eset áll fenn akkor is, ha olyan papírt gyártanak, amelyhez ilyen jellegű anyagokat hasz­nálnak adalékként. Ezek feldúsulása esetén tehát a szennyvízderítés is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A papírgyári feldolgozási műveletekben alkalmazott habzásgátló szerek is rontják a derítés hatásfokát. A lebegő szennyezések miatt a papírgyári szennyvizek biológiai oxigénigénye is magas, ezek feldolgozása csak igen nagy technikai ráfordítások árán eszközölhető és gazdaságtalan. A környezet biológiai egyensúlyának fenntartására irányuló újabb világszerte tapasztalható törekvéseknek meg­felelően a papírgyári szennyvizek derítésénél is a hatóságok még szigorúbb követelményeket támasz­tanak. A szennyvizek finom kolloid szennyeződései szervetlen vagy szerves flokkuláló szerekkel, így pl. háromértékű fémsókkal és polielektrolitokkal aggre­gáltathatók, ezzel az ülepítés hatásfoka javítható. Ismeretessé vált flotálás alkalmazása is a rost­anyagok elkülönítésére. A papírgyári vízderítő be­rendezések korszerű kiviteli alakja egy leválasztóval és besűrítővel egybeépített ún. akcelerátorból áll, ahol flokkulálószereket (pl. alumíniumszulfát, víz­üveg, aktivált kovasav) kevernek a derítendő víz­hez, így a szennyezőanyagok koagulálását és ülepí­tését egyetlen berendezésben egyesítik. A rostanyagok és töltőanyagok visszanyerésére irányuló szennyvíztisztító eljárások közös hátránya az, hogy nem biztosítanak teljes derítést, és így sem a rostanyagok, sem a finomeloszlású kolloid­töltőanyagok és egyéb szennyeződések teljes mér­tékben nem távolíthatók el a szennyvizekből. A teljes derítésen olyan eljárást értünk, amelynél a derített víz főtömege külön műveletek beiktatása nélkül a befogadóba vezethető, vagy a papírgyár­tásba visszavezethető. Amennyiben biológiai utó­tisztítás szükségessé válik, azt ezért csak a víz egy töredékrészével, az elfolyatott mennyiséggel, a tisz­tított víz kb. egynegyedével kell elvégezni. Az ismert eljárások hátránya tapasztalataink szerint arra vezethető vissza, hogy flokkulálószerek alkal­mazásánál ún. „totálflokkulumok" nem képződnek, továbbá a képződött flokkulátumok nem kellően stabilisak. „Totálflokkulum" kifejezésen olyan flok­kulátumokat értünk, amelyek egy szilárd-folyékony rendszer összes szilárdfázisú szennyeződését maguk­ban foglalják és a flokkulátumok között levő fo­lyadék szilárd szennyeződésektől mentesnek tekint­hető. Ha a papírgyári szennyvizekhez ismert mó­don flokkulálószereket kevernek vagy flotálást al­kalmaznak a rostanyagok elkülönítésére, akkor nem érhető el az, hogy a rostanyagok és a kolloid szennyeződések teljes mértékben összegyűjthetők legyenek, és iszap alakjában a rendszerből eltávolít­hatók legyenek. Az ismert módon derített szenny­vizek lebegő szennyeződéseket tartalmaznak és így külön műveletek beiktatása nélkül a befogadóba nem továbbíthatók. Ezenkívül a rostanyagok egy jelentős része is veszendőbe megy. A rost- és kolloid anyagok teljes eltávolítása sok esetben egyáltalában nem oldható meg. 5 A jelen találmány célkitűzése a fent vázolt hát­rányok kiküszöbölésével olyan eljárás kidolgozása, amellyel a rostanyagok gyakorlatilag teljes mérték­ben visszanyerhetők és a papírgyári szennyvizek jó hatásfokú tisztítása megvalósítható a papírgyártás-10 nál egyébként is használt anyagok alkalmazásával. A találmány szerint derített szennyvizek az élő­vizek szerves világának károsítása, az esetek nagy részében további tisztítás nélkül, a befogadóba to­vábbíthatók, vagy a papírgyártásban friss víz pót-15 lásaként visszavezethetők. Azt találtuk, hogy a papíripari rost- és töltő­anyagok együttes kinyerése papírgyári szenny­vizekből és a szennyvizek derítése előnyös módon 20 megvalósítható, ha a derítendő szennyvízhez egy vagy több duzzadóképes, duzzasztott állapotú ré­tegszilikátokkal, valamint adott esetben a rost­anyagokkal, illetve töltőanyagokkal is reakcióba lépő, vízoldható 800 000 feletti molekulasúlyú, elő-25 nyösen elágazó aktív funkciós csoportokat tartal­mazó és fibrilláris szerkezetű makromolekulám ve­gyületeket vagy ezek keverékét totálflokkulumok kialakításához szükséges mennyiségben adagolunk. A képződő szennyezéseket tartalmazó iszapfázist a 30 vizes fázistól elválasztjuk és az iszapfázist adott esetben besűrítés után a papírgyártási folyamatba visszavezetjük, a rostanyagoktól és egyéb szilárd szennyeződésektől gyakorlatilag mentes derített vizet a befogadóba vagy a gyártás folyamatába 35 visszavezetjük. Duzzadóképes rétegszilikátként anyagásványokat, mint montmorillonitot beidellitet, hektoritot, sza­ponitot, nontronitot, allevarditot, illetve vagy 40 hallozitet használunk duzzasztott állapotban nát­rium-, kálium-, ammónium- vagy hidrogén-alakban. Előnyösen aktivált rétegszilikátok keverékét alkal­mazzuk. A hatásos makromolekuláris vegyületek közül a 45 következőket soroljuk fel: poüakrilnitril-hidrolizá­t u mok, poliakrilamid-poliakrilsavsó-kopolimerek (anionaktív), poliaminokarbonsavészterek (kation­aktív), poliakrüamid-kopolimerek (anionaktív és nem ionos), pohkarilamid-nátriumkarboxilát-kopoli-50 merek, poliszaccharidok mint karboxialkilcellulóz, polietilénimin, továbbá a felsorolt polimerek és kopolimerek keveréke. A duzzadóképes rétegszilikátokból felhaszná-55 landó mennyiség a derítendő szennyvíz lebegőanyag szennyeződéseinek mértékétől függ és 10-1500 mg/liter határértékek között ingadozhat. A makromolekuláris vegyületekből felhasználandó mennyiség totálflokkulumok kialakításához 60 0,15-800 ppm értékek között változhat. A derí­tendő szennyvíz szilárd lebegőanyag szennyeződése tág határok, így 30-5000 mg/l között változhat, vagyis ilyen lebegőanyag szennyeződést tartalmazó, találmány szerint derített vizek főtömegükben a 65 papírgyártási folyamatba visszavezethetők. 2

Next

/
Thumbnails
Contents