168855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 10-piperidinoalkil- fenotiazin-származékok előállítására

3 168855 4 Dihidropiránnal a reakciót vízmentes savas közegben például etanolos vagy metanolos hidrogénklorid-oldatban a dihidropirán feleslegével végezzük. Az V általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy egy VI általános képletű fenő- 5 tiazinont redukálunk - ebben a képletben X a fenti jelentésű -. A reakciót általában nátriumhidrogénszulfittal szerves vagy vizes-szerves oldószerben végezhetjük. Szerves oldószerként például alkoholt, amilyen az 10 etanol, vagy ketonokat, amilyen a metiletüketon, használhatunk. A VI általános képletű fenotiazinont, amikor is X dimetüszulfamoil-csoportot jelent, a 3-dimetilszulfamoil-fenotiazin oxidációjával állíthatjuk elő. 15 Oxidálószerként általában vas(III)-klorid-oldatot használhatunk vizes közegben 20 C° körüli hőmérsékleten. A VI általános képletű fenotiazinont, amikor is X metiltiocsoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, 20 hogy a 2-amino-4-metütio-tiofenol cinksóját oxigén jelenlétében 2-klór-hidrokinonnal kondenzáljuk. Azokat a IV általános képletű vegyületeket, melyek képletében X metilszulfonil-csoportot je- 25 lent, olyan IV általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő, amelyek képletében X metiltiocsoportot jelent, az [A] reakcióvázlat szerint. A IV általános képletű fenotiazin acetilezését, melynek képletében X metiltiocsoportot jelent, 30 ecetsavanhidriddel végezhetjük. A VII általános képletű fenotiazinnak a VIII általános képletű fenotiazinná való oxidálását a metiltiocsoport metilszulfonil-csoporttá való oxidálására ismert módszerekkel végezhetjük. Elő- 35 nyösen lúgos közegben hidrogénperoxidot használhatunk. A VIII általános képletű fenotiazinnak olyan IV általános képletű fenotiazinná való redukcióját, melynek képletében X metilszulfonil-csoportot je- 40 lent, a szulfoxidcsoport redukálására és az acetilcsoport eltávolítására alkalmas olyan módszerekkel végezhetjük, amelyek a molekula egyéb részeit nem károsítják. Előnyösen cinket használhatunk ecetsavas közegben, adott esetben szerves oldószer, 45 például dimetilformamid jelenlétében. A találmány szerint azokat az I általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Rí 2-17 szénatomos alkanoil- vagy 3—17 szénatomos 50 alkenoil-csoportot, R 1—10 szénatomos alkil-, fenil-(1— 4 szénatomos)-alkil- vagy tetrahidropiranil-csoportot jelent, és X és A a fenti jelentésűek, úgy állíthatjuk elő, hogy egy olyan I általános képletű vegyületet, melynek képletében X, A és R a fenti 55 jelentésűek, és Rí hidrogénatomot jelent,.egy IX általános képletű vegyülettel reagáltatunk - ebben a képletben R3 1—16 szénatomos alkil- vagy 2-16 szénatomos alkenilcsoportot és Z egy reakcióképes csoportot, például halogénatomot, hidr- 60 oxil-, 1—4 Szénatomos alkoxi-, imidazolil-, alkanoiloxi- vagy alkenoiloxi-csoportot jelent, előnyösen olyant, hogy a IX általános képletű vegyület R3-CO-O-CO-R3 általános képletű savanhidrid legyen -. fi5 Ha Z halogénatomot, előnyösen klóratomot jelent, akkor célszerű iners szerves oldószerben, például benzolban, toluolban, vagy kloroformján az oldószer fonáspontján és adott esetben ásványi vagy szerves bázisos savmegkötőszer jelenlétében dolgozni. Ha Z hidroxilcsoportot jelent, akkor általában iners szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban, benzolban, kloroformban vagy dimetilformamidban erős sav vagy Lewis-sav vagy diciklohexilkarbodiimid jelenlétében dolgozunk. Ha Z kevés szénatomos alkoxicsoportot jelent, akkor iners szerves oldószerben, például toluolban dolgozhatunk, és a képződött alkoholt azeotróp desztillációval távolíthatjuk el. Ha Z imidazoŰl-csoportot jelent, akkor iners szerves oldószerben, például benzolban, tetrahidrofuránban vagy kloroformban nátriumetilát jelenlétében 20 C körül dolgozhatunk. Ha Z alkanoiloxi- vagy alkenoiloxi-csoportot jelent, akkor a reakciót adott esetben iners szerves oldószerben, például kloroformban 50 C° és a reakciókeverék forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerint azokat az I általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R hidrogénatomot jelent, és X, A és Rí a fenti jelentésűek, olyan I általános képletű vegyületből állíthatjuk elő, amelynek képletében X, A és Rt a fenti jelentésűek, és R 1-10 szénatomos alkil-, fenil-(l — 4 szénatomos)-alkil- vagy tetrahidropiranil-csoportot jelent, minden olyan ismert módszerrel, amely alkalmas egy alkoxi-, fenilalkoxi- vagy tetrahidropiraniloxi-csoport hidroxilcsoporttá való átalakítására a molekula egyéb részeinek károsítása nélkül. A reakciót általában sava* közegben és szerves oldószerben végezhetjük. Előnyösen olyan I általános képletű vegyületet használhatunk, amelynek képletében R izopropil-, benzil- vagy tetrahidropiranil-csoportot jelent, és szerves oldószerként kloroformot használhatunk kénsav jelenlétében —10 és +10 C° közötti hőmérsékleten. Az I általános képletű új vegyületeket adott esetben fizikai módszerekkel, például desztillációval, kristályosítással vagy kromatografálással vagy kémiai módszerekkel, például sóképzéssel, a sók kristályosításával, majd lúgos közegben való megbontásával tisztíthatjuk. Az utóbbi műveletnél a só anionjának jellege közömbös, egyedüli követelmény, hogy a só jól definiált és könnyen kristályosodó legyen. A találmány szerint előállított új vegyületeket savakkal addíciós sókká alakíthatjuk. Az addíciós sókat az új vegyület és egy sav megfelelő oldószerben végzett reakciójával állíthatjuk elő. Szerves oldószerként például alkoholt, étert, ketont vagy klórozott oldószereket használhatunk, a képződött sót az oldat bepárlásával leválasztjuk, és szűréssel vagy dekantálással elkülönítjük. Az I általános képletű új vegyületeknek és savaddíciós sóiknak értékes farmakodinamikai tulajdonságaik vannak, elsősorban hányást gátló hatásuk van. 2