168726. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüst és ólom flotálással történő kinyerésére oxidált ólmot tartalmazó közegekből
3 168726 4 során visszamaradó oldhatatlan maradék anyagból az ólom, ezüst és egyéb nemesfémek visszanyerhetek. Célunk a jelen találmánnyal olyan jó hatásfokú eljárás kidolgozása, amellyel az ólom és ezüst a cink vagy egyéb fémek nedves kinyerése során visszamaradó anyagból fiotálással visszanyerhető. Kiindulási anyagnak ez esetben a színfém vagy kollektív koncentrátumot tekintjük. A lúgozás után visszamaradó anyag általában az alábbi összetételű: cink 1,49% ólom 18% kadmium 0,011% vas 3% arzén 0,006% antimon 0,01% germánium 0,0005% ezüst 650 g/t mangán 0,34% nikkel 0,0005% kalciumoxid 15,85% magnéziumoxid 1,45% összes kén 15,8% szulfát kén 15,8% oldhatatlan maradék 4,68% Az anyagok mennyisége elég tág határok között változik, a kiindulási anyag összetételétől függően. A leírt esetben az ólom gyakorlatilag teljesen szulfát formájában volt jelen. A találmány szerinti eljárás alapja az a tény, hogy az ezüstvegyületek a szóbanforgó maradékanyagban előforduló formájukban és az ólomszulfát kinyerhető fiotálással megfelelő közegben és megfelelő technológiával. Célszerű, sőt bizonyos esetekben szükséges a maradék anyagból az oldatban levő elemeket a flotálás megkezdése előtt eltávolítani. Eljárásunk szerint a flotálást egy vagy két lépésben lehet végrehajtani, amikor is ennek megfelelően egy vagy két koncentrátum nyerhető. A flotálás egy vagy két lépésben történő lebonyolítása attól függ, hogy a maradék anyag fémtartalma milyen. Elsősorban az ólom—cink és ólom—elemi kén arány fontos, valamint a maradék anyag ezüsttartalma. Ha a cink és az elemi kén mennyisége viszonylag nagy az ólomhoz viszonyítva, célszerű a flotálást két lépésben végezni. Ha viszont a cink és az elemi kén mennyisége meglehetősen alacsony az ólomhoz képest, az eljárás egy lépésben is elvégezhető. Ha a flotálást két lépésben végezzük, két koncentrátumot kapunk, amelyek közül az elsőben van a visszanyerhető ezüst nagyobb része, valamint cink és elemi kén. A második koncentrátumban az ólomszulfát és a maradék ezüst van. Ha a flotálást két lépésben végezzük, célszerű a flotálást savas közegben végezni. A közeg savassági foka erősen befolyásolja az ezüst koncentrátum minőségét, sőt az ólom következő lépésben történő visszanyerésének hatékonyságát is. Az első lépésben, miután megfelelő mennyiségű, rendszerint 20—25% szilárd anyagot tartalmazó zagyot állítottunk elő és beállítottuk az optimális savassági fokot, a pépet egy tartályba helyezzük, ahol az ezüst, az elemi kén és a cink flotációját biztosító reagenseket adunk hozzá. Az optimális savassági fok általában 2—4,5 pH között van. Jóllehet a savassági fok ezüst flotálása esetén erősen változhat, kiválasztásához a közeg akár semleges, sőt 5 alkalikus is lehet. Az ezt követő második fokozatban azonban az optimális savassági fokot (pH == 2—4,5) kell beállítani. Gyűjtőreagens (kollektor) gyanánt xantogenátok, ditiofoszfátok vagy hasonló anyagok alkalmazhatók, de célszerű olyan reagenseket kiválasztani, 10 amelyek nem választják ki az ólmot a flotáció első fokozatában. Diszpergáló szerek, például nátriumszilikát vagy hasonlók hozzáadása ugyancsak hasznos lehet. A megfelelően hatékony flotáláshoz szükséges habosság elérése érdekében alkalmazhatók habképző anyagok is. 15 A zagy ezután a tartályból a flotáló cellákba folyik, ahol a habflotálás játszódik le. Az így nyert habot néhányszor, célszerűen egy—három lépésben átmossák. Az átmosás után maradó anyagot általában a habflotálás maradékanyagához vezetik, de visszavezethető az 20 anyag a habflotálás kezdeti fokozatához is, sőt eltávolítható a kezelés végső termékével együtt. Az átmosás során a savassági fok befolyásolja a végső ezüst koncentrátum minőségét, így célszerű a már említett optimális savassági fokot tartani. A koncentrátum 25 minősége igen változó, és mindig függ nem csupán az eredeti zagy ezüsttartalmától, hanem a vastartalomtól, és különösen a cink és elemi kén tartalomtól. Az így nyert koncentrátumot a klasszikus módon kezeljük : dekantáljuk, szűrjük és szárítjuk. 30 A szárított anyagot pörköljük, hogy az elemi kén S02 alakban történő távozásával az ezüst és cink koncentrációja növekedjék. A felszabaduló S02 gázt egyéb területen fel lehet használni. A pörkölés üzemanyagfogyasztása minimális, minthogy az csupán az égés beindításá-35 hoz szükséges. A habflotáló cellákban maradó anyagot az átmosás során visszamaradó meddővel együtt kondicionáló tartályba vezetjük, ahol kénezőszer segítségével az ólomszulfátot aktiváljuk, hogy a flotálásnál általában alkal-40 mázott gyfljtőreagensekkel kinyerhető legyen. Kénezőszerként célszerűen nátriumszulfid alkalmazható. Az anyaghoz diszpergáló szereket, vagy a többi vegyület kiválását késleltető nyomóreagenst lehet a kondicionáló tartályba vagy később a flotáló cellákba be-45 vezetni, bár általában ez nem szükséges. A kondicionáló tartályba kerülő zagy savassági fokának az itt lejátszódó ólomszulfát aktiváció során döntő jelentősége van, ezért a már említett savassági fokot feltétlenül be kell tartani, különben az ólomszulfát kinyerés 50 mértéke jelentősen csökken. Ha a savassági fok a megadott optimális határoktól erősen eltér, a kinyerés hatásfoka annyira leromolhat, hogy a művelet teljesen gazdaságtalanná válik. A zagy kénezés után a kondicionáló tartályból a flo-55 táló cellákba kerül, ahol a gyűjtőreagenseket és a habosítószereket hozzáadjuk. Habosítószer hozzáadása természetesen nem minden esetben szükséges, csupán akkor ha nélkülük megfelelő habosodás nem érhető el. A cellákban történik az ólomszulfát habflotálása. Gyűjtődő reagensként célszerűen xantogenátokat és/vagy ditiofoszfátokat lehet alkalmazni. Habosítószerként minden olyan ismert habosító alkalmazható, amely nem rendelkezik a gyűjtőreagenshez hasonló tulajdonságokkal. 65 Mind a gyűjtőreagensek, mind pedig az esetleg alkal-2
