168711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyatej pótló készítmény előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <pr^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1973. IX. 10. A bejelentés elsőbbsége: 1972. IX. 27. (WP A 23 c/167.929) Német Demokratikus Köztársaság A közzététel napja: 1976.1. 28. Megjelent: 1977. VIII. 31. (WI—238) 168711 Nemzetközi osztályozás: A 23 C 17/00 Feltalálók: Dr. GÜTTE Friedrich-Karl oki. vegyész, Caputh, Dr. SCHULZE Jürgen oki. biológus, Bergholz-Rehbrücke, HAMPEL Heinz Georg oki. mérnök, Stendal, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Akademie der Wissenschaften der DDR, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás anyatejpótló készítmény előállítására A találmány csecsemők részére alkalmas anyatej­pótló készítmény előállítására vonatkozik, ezenkívül minden olyan alkalmazásra, ahol az intesztinális mikrobás bomlásfolyamatokat kívánjuk meggátolni, illetve fékezni. Ismeretes, hogy a tehéntej és más állati vagy növé­nyi eredetű tejből készült különböző növényi olajok, vitaminok, ásványi anyagok stb. hozzáadásával a mesterséges csecsemőtápláláshoz tápszereket készí­tenek. Ezeket a szoptatási idő után a csecsemők táp­lálására, illetve kevés anyatej esetén annak pótlásá­ra használják. Különösen az utóbbi célra fejlesztet­tek ki olyan tápszereket, amelyek összetétele az anyatejével nagyrészben megegyezett. Ezenkívül is­meretesek azok a csecsemőtápszerek is, amelyeknél meghatározott adalékok hozzáadásával az anyatej különleges hatását akarták elérni. Feltételezték, hogy az ún. bifiduszfraktorok stimulálják a csecsemőknél a vastagbélflórára sokáig jellemzőnek tartott csíra­fajta, az L. bifidusz növekedését. Több mint tíz éve ismert azonban, hogy az ún. bi­fiduszflóra a születéstől fogva a vastagbél állandó alkotórésze és az anyatejes táplálkozásról a mester­séges táplálkozásra való átállásnál csupán kismérté­kű változások játszódnak le. A bifiduszfaktorok be­adagolásával tehát a mesterséges csecsemőtápszerek kvalitatív nem javultak. A tej előzetes savanyítása sem vezetett észlelhető sikerhez: a várt hatás, az anyatejre jellemző könnyű emészthetőség már a nyers tápanyagok műszaki feldolgozása során (por­lasztással és hengeres szárítással) elérhető. Továbbá ismert az a tény, hogy az anyatejpótló készítmények hatását ß-laktozzal javítani lehet. Ez 5 az adalék, feltéve, hogy a ß-laktoz az alkalmazásig nem szenved átalakulást, a csecsemő végbelében az anyatejhez hasonló mikrobiológiai-biokémiai milliő kialakulását eredményezi. Az ily módon előállított termékeknek megvan az 10 a hátránya, hogy a tápszereket vízben közvetlenül az etetés előtt szabad csak feloldani. Vízben a ß-lak­toz spontán mutarotációval a-laktózzá alakul, ami a vékonybélben felszívódik, és nem kerül az első bélrészekbe. Ezt az átalakulást a csecsemőtápszer 15 melegítésével méginkább gyorsítjuk. Ezért a táp­szert tárolni nem lehet. Ezenkívül a ß-laktoz viszony­lag drága, ami a ß-laktozzal készített csecsemőtáp­szerek széleskörű alkalmazását gátolja. A találmány feladata mikrobiológiai és biokémiai 20 hatásában az anytejjel azonos és különösebb nehéz­ség nélkül (pl. tetszés szerinti ideig eltartható) fel­használható termék előállítása. A találmány szerinti anyatejpótló készítményt úgy állítjuk elő, hogy célszerűen tehéntej savót a gyenge 25 savak jelenlevő anionjainak eltávolítása után az izo­elektromos ponton 4,4-5,1 pH-tartományban pilla­natszerű kicsapással kapott fehérjékkel, valamint szokásosan használt növényi- vagy állati eredetű zsí­rokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal össze-30 keverjük és homogenizáljuk, majd ehhez az iható 168711 1

Next

/
Thumbnails
Contents