168621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilszénhidrogénnel kopolimerizálható antisztatikus telítetlen poliésztergyanták előállítására

5 168621 6 A módosított lineáris felépítésű műgyanta makromole­kulái nem csupán dióiból és dikarbonsavakból össze­kapcsolt poliészterláncszegmensekből, hanem a lánc­szegmensek közé az alkalmazott mólviszonyoknak meg­felelő gyakorisággal beépült polietilénoxid láncszeg- 5 mensekből is állnak. A poláris észter-kötések mellé a szerkezetbe beépített viszonylag nagyszámú apoláris éterkötés, továbbá a szabad állapotban azt előbbinél polárisabb hidroxil és karboxilcsoportok éterezéssel, il­letve észterezéssel való lekötése együttesen azt eredmé- 10 nyezi, hogy az új típusú gyanta antisztatikus szempont­ból előnyösebb, gyártása egyszerűbb, mint az ismert an­tisztatikus telítetlen poliészter termékeké. Az elért ered­mény azért is meglepő, mert a' technika állása szerint bizonyos antisztatikus hatású anyagok fizikai bekeveré- 15 sével a kívánt antisztatikus hatás elérhető, azonban az üvegszállal erősített kopolimer késztermék tulajdonsá­gai általában gyengébbek. Ezzel szemben a makromo­lekula kémiai módosítása ellenére a késztermék tulaj­donságai sem mechanikai, sem vegyi ellenállóképesség 20 szempontjából nem romlanak. A találmány szerinti eljárással előállított poliésztert tartalmazó, üvegszállal erősített, építőipari felülvilágító kupolák fényáteresztő képességüket hosszabb ideig meg­őrzik, mert antisztatikus tulajdonságuk folytán a szálló 25 por megkötésére kevésbé hajlamosak. Hasonlóan elő­nyös az antisztatikus hatású poliészterekkel előállított bútoripari-lakkbevonatok azon tulajdonsága, hogy a gyártás és a csiszolás során kevésbé kötik meg a port. Az antisztatikussá átalakított poliészter előnyös az 30 ún. vezetőképes poliészterek gyártásánál is, amelyekből pl. fűthető járdákat vagy fali fűtőtesteket készítenek. A fent említett körülmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a találmány szerinti antisztatikus tulajdonságú gyanta alkalmazásával az eddigi felhasználási terület kiszélesül, az ipari alkalmazhatóság bővül. A találmány szerinti eljárás további részleteit köze­lebbről az alábbi kiviteli példákban mutatjuk be: 1. példa 40 Keverővel, hőmérővel, gázbevezető csővel, szedő­edénnyel kapcsolt desztilláló hűtővel felszerelt 1 literes lombikba 160 g (2,1 mól) propilénglikolt, 90 g (0,15 mól) polietilénoxidot, 15 g (0,15 mól) epiklórhidrint, 0,002 45 mól kénsavat, végül 137 g (1,4 mól) maleinsavanhidri­det és 89 g (0,6 mól) ftálsavanhidridet adagolunk be. Az adagolás befejezése után a lombikot inert gázatmosz­féra alá helyezzük akként, hogy a lombikban levő leve­gőt nitrogénnel vagy széndioxiddal kiszorítjuk. 50 A reakciókeveréket kezdetben 80—100 C°-ra felme­legítjük, azután a hőmérsékletet fokozatosan 170— 180 C°-ra emeljük, és a szabaddá váló víz elvezetését intenzív keveréssel oldjuk meg. A reakció nyomonkövetése során megállapítottuk, 55 hogy az epiklórhidrin a reakció kezdeti szakaszában a telítetlen poliésztergyantába beépül. A reakciókeveréket 5,5 és 7 óra hosszat 170—180 C° közötti hőmérsékleten tartjuk, míg a képződött gyanta savszáma 50—70-re csökken. Ezt követően a poliésztergyanta hőmérsékletét 60 100 C° alá csökkentjük, 0,2 g hidrokinon stabilizátort adunk hozzá, majd 230 g sztirolban feloldva a kapott lakkot 20—25 C°-ra lehűtjük. A felületi száradás elő­segítésére a lakk súlyára számítva 0,1% paraffint adunk hozzá. 65 A kapott közepes reakcióképességű poliészter-öntő­gyanta tulajdonságai a következők: Fajsúly: 25 C°-on Színszám: Viszkozitás Ford 4 tölcsérrel 20 C°-on Savszám: Gélesedési idő: 1,5% kobaltnaftanát aktivátor és 3% metiletilketonperoxid iniciá­tor alkalmazása esetén: 1,1—1,2 g/cm3 1 alatt 60—90 másodperc 45—70 mg KOH/g 15—40 perc A telítetlen poliészter kikeményedése az aktivátor és iniciátor hozzáadása után megindul és az öntőgyanta 15—40 perc leforgása alatt gélesedik. Az előbbi módon előállított 700 súlyrész poliészter­gyantaoldatot 300 súlyrész üvegszálpaplanon eldolgozva az üvegszál a gyantába maradék nélkül oldódik és az üvegszállal erősített poliészterlemez megfelelő antiszta­tikus és fényáteresztőképességi tulajdonságokkal rendel­kezik. Az üvegszállal erősített poliészterlemez fontosabb műszaki jellemzői a következők: Szakítószilárdság: Hajlítószilárdság: Fényáteresztőképesség: (Lux-veszteség %-ban) Víz- és vegyszerállóság : Fajlagos felületi ellenállás: Elektrosztatikus feltöltődés, felezési idő: 35 2. példa 1000—1200 kp/cm2 1800 kp/cm2 10—14 megfelelő 108 —10 11 Ohm 6—10 másodperc Az 1. példa szerinti berendezésben 160 g (2,1 mól) propilénglikolt, 150 g (0,15 mól) 1000 molekulasúlyú polietilénoxidot, 15 g (0,15 mól) epiklórhidrint, 0,002 mól kénsavat majd 137 g (1,4 mól) maleinsavanhidridet és 89 g (0,6 mól) ftálsavanhidridet széndioxid vagy nit­rogénatmoszférában 180—190 C°-on 5,5—7 óra hosszat reagáltatjuk. A reakció közben felszabaduló vizet a rendszerből leszálló hűtőn eltávozni hagyjuk. A poliésztergyanta elkészítése után a hőmérsékletet 100 C° alá csökkentjük. Ezután 0,02 g hidrokinon és 240 g sztirolt adunk hozzá. A felületi száradás elősegíté­sére a szokásos módon 0,1 súly% paraffint adagolunk. Az így előállított poliészter felhordása és keményítése az 1. példában megadott módon történik. 3. példa 152 g (2,0 mól) propilénglikolt, 120 g (0,2 mól) 600 mólsúlyú polietilénoxidot és 15 g (0,15 mól) epiklór­hidrint, 0,002 mól kénsavat, végül 137 g (1,4mól) malein­savanhidridet és 89 g (0,6 mól) ftálsavanhidridet az 1. példa szerinti berendezésben az előzőekhez hasonló mó­don reagáltatunk. A kapott öntőgyantát 0,04 súly% hidrokinonnal történő stabilizálás után 230 g sztirolban feloldjuk és 0,1 súly% paraffint adunk hozzá. Az elő­állított poliészter öntőgyanta az 1. példa szerinti módon feldolgozható, a termék tulajdonságai az előzőekkel megegyeznek. 3

Next

/
Thumbnails
Contents