168620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás m-dioxán-5-metilamin- származékok előállítására
15 168620 16 pH-ját ammóniumhidroxiddal lúgosra állítjuk, majd éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük és csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott 5 olajos terméket szilikagélből készült kromatografáló oszlopon, az eluálást etilacetát és benzol 1: 4 arányú elegyével végezve tisztítjuk. Először 3 g kiindulási vegyület eluálódik. Az eluálást etilacetáttal folytatva 2 g olajat kapunk. 10 Az olajos terméket éterben oldjuk, az oldaton gázhalmazállapotú hidrogénkloridot buborékoltatunk át, amikor 1,1 g metanol és etilacetát elegyéből való kikristályosítás után 183—184 C° hőmérsékleten olvadó N-metil-a-fenil-m-dioxán-5-metilamin-hidrogénkIoridot J5 kapunk. Elemanalízis C12 H 17 N0 2 -HCl-ra Számított: C 59,13; H 7,44; N 5,75%; Mért: C 58,90; H 7,51; N 5,64%. 13. példa Az N-allil-N-metil-a-feniI-m-dioxán-5-rnetilamin-hidrogénklorid előállítása A) A 2-(a-N-metil-benziIamino)-benziI-l,3-propándiol előállítása 200 g (0,808 mól) benzálmalonsav-dietilésztert és 89 g (0,808 mól) N-metil-benzilamint egy éjszakán át szobahőmérsékleten hagyunk állni. A keletkezett nyers a-(N-metil-benzilamino)-benzilmalonsav-dietilésztert cseppenként 560 ml (2,0 mól) vízmentes benzolban oldott, benzollal készített (70%-os), nátrium-bisz-(2--(2-metoxi-etoxi)-aIumíniumhidridhez adjuk, majd egy éjszakán át keverjük a reakcióelegyet. Ezután híg, lehűtött nátriumhidroxid oldathoz öntjük. A lúgos pH-jú oldatot éterrel extraháljuk, az éteres extraktumot elkülönítjük, vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük és desztilláljuk. Olajos desztillációs maradékként 233 g 2-(<x-metil-benzilamino)-benziI-l,3-propándiolt kapunk. Az előállított vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. B) Az N-benzil-N-metil-a-feniI-m-dioxán-5-metilamin alőállítása 500 ml acetonitrilhez 120 g 2-(a-N-metil-benzilamino)-benzil-l,3-propándiolt, 100 g paraformaldehidet és 200 ml éteres bórtrifluoridot adunk, majd egy éjszakán át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk a reakcióelegyet. Ezután vizes ammóniumhidroxid oldathoz öntjük, amiután olajos termékként 84 g szabad bázist különítünk el. A só előállítása után 25 g, 193—195 C° hőmérsékleten olvadó N-benzil-N-metil-oe-fenil-m-dioxán-5-metilamin-hidrogénkloridot kapunk. Az előállított vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. C) Az N-metil-a-feml-m-dioxán-5-metilamin-hidrogénklorid előállítása 80 ml etanolban 18 g N-benzil-N-metil-a-fenil-m-dioxán-5-metilamint oldunk, az oldatban 0,9 g 5% palládiumot tartalmazó szénport szuszpendálunk, majd 4 atmoszféra nyomáson, 35 C° hőmérsékleten 75 percen át hidrogénezzük. Szűréssel elkülönítjük a katalizátort, a szűrletet desztilláljuk, amikor desztillációs maradékként olajos terméket kapunk. Ezt éterben oldjuk, az oldaton gázhalmazállapotú hidrogénkloridot buborékoltatunk át, amiután 3,7 g, 155—157 C° olvadáspontú N-metil-a-fenil-m-dioxán-5-metilamin-hidrogénkIoridot kapunk. Elemanalízis C12 H 17 N0 2 -HCl-ra Számított: C 59,13; H 7,33; N 5,75; Cl 14,55%; Mért: C 58,91; H 7,43; N 5,82; Cl 14,82%. D) Az N-metil-a-fenil-m-dioxán-5-metilamin-hidrogénklorid előállításának egy következő változata 100 ml benzolhoz 5,5 g (0,025 mól) N,N-dimetil-cc-fenil-m-dioxán-5-metilamint és 4,5 g (0,025 mól) azodikarbonsav-dietilésztert adunk, majd egy éjszakán át állni hagyjuk a reakcióelegyet. Ezután csökkentett nyomáson desztilláljuk, a desztillációs maradékhoz 50 ml telített vizes ammóniumklorid oldatot adunk. Annyi etanolt adunk hozzá, hogy egynemű oldatot kapjunk, amit ezután 5 órán át gőzfürdőn melegítünk. Lehűtjük a reakcióelegyet, majd éterrel extraháljuk. A vizes fázis E) Az N-aIlil-N-metiI-a-fenil-m-dioxán-5-metüamin-hidrogénklorid előállítása 100 ml acetonhoz 2,1 g (8,65 mM) N-metil-a-fenil-m-dioxán-5-metilamint, 1,05 g (8,65 mM) allilbromidot és 0,59 g (4,32 mM) káliumkarbonátot adunk, majd több órán át visszacsepegtető hűtő alatt forraljuk a reakcióelegyet. Ezután desztilláljuk, a desztillációs maradékot vízhez adjuk. A vizes fázist elkülönítjük és éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük és desztilláljuk, amikor desztillációs maradékként olajos terméket kapunk. Ezt szilikagélből készült oszlopon kromatografálva, az eluálást etilacetáttal végezve tisztítjuk, amikor a termék elkülönül a kiindulási anyagtól. Az előállított szabad bázist éterben oldjuk, az oldaton gázhalmazállapotú hidrogénkloridot buborékoltatunk át, amikor 1,2 g 193—195 C° hőmérsékleten olvadó N-alliI-N-metiI-oc-fenil-m-dioxán-5-metiIamin-hidrogénkloridot kapunk. Elemanalízis C15 H 21 N0 2 -HCl-ra Számított: C 63,48; H 7,81; N 4,94%; Mért: C 63,26; H 7,84; N 4,88%. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I általános képletű vegyületek előállítására, mely képletben R hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil- vagy 2—4 szénatomos alkenilcsoport, R1 1—4 szénatomos alkil- vagy 2—4 szénatomos alkenilcsoport, Ar jelentése fenil-, halogénfenil-, metoxi-fenil-, metil-fenil-, trifluormetil-fenil-, benziloxi-fenilvagy 3-piridilcsoport, és R2 és R 3 egyaránt hidrogénatom, vagy együttesen = HC—R4 képletű csoportot alkotnak, ahol R4 jelentése hidrogénatom, 1—3 szénatomos alkilvagy fenilcsoport, azzal jellemezve, hogy a) olyan I általános képletű vegyületek előállítása esetén, ahol R2 és R 3 egyaránt hidrogénatomot jelent, R, R1 és Ar pedig a fent megadott, egy benzál-, vagy 3-piridilmetilénmalonsav-di-(rövidszénláncú)-aIkiIésztert valamely RRXNH általános képletű aminnal reagálta-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8
