168620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás m-dioxán-5-metilamin- származékok előállítására
168620 13 14 és 5 ml piridint adunk, majd 16 órán át visszacsepegő hűtő alatt azeotrop desztillációt (17 ml víz) végzünk. Ezután lehűtjük a reakcióelegyet és vízhez öntjük, majd elkülönítjük a benzolos fázist. Ezt először telített vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal, majd vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük ós csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott olajos terméket desztillálva 180 g, 143 C° hőmérsékleten (0,10 Hgmm) forró (3-piridil)-metilén-malonsav-dietilésztert kapunk. Az előállított vegyület szerkezetét magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. B) Az a-dimetiIamino-(3-piridiI)-metil-malonsavas dietilészter előállítása A 2. példában megadott eljárást ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy 200 ml éterben 50 g (3-piridil)-metilén-malonsav-dietilésztert és 200 ml vízmentes dimetilamint reagáltatunk, amikor 56 g a-dimetilamino-(3-piridil)-metiI-malonsavas dietilésztert kapunk. Az előállított vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. C) A 2-[a-dimetilamino-(3-piridil)-metil)]-l,3-propándiol előállítása 19 g (0,5 mól) lítium-alumíniumhidridre 200 ml vízmentes tetrahidrofuránt rétegezünk. A jégfürdőben lehűtött szuszpenzióhoz cseppenként 69 g (0,24 mól), 300 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldott a-dimetilamino-(3-piridil)-metil-maIonsav-dietilésztert adunk, majd egy éjszakán át keverés közben szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Telített vizes nátriumacetát oldattal megbontjuk az oldatot, majd csökkentett nyomáson eredeti térfogatának 1/3 részére töményítjük. A tömény elegy pH-ját híg vizes hidrogénklorid oldattal savasra állítjuk be és éterrel extraháljuk. A savas pH-jú vizes fázist elkülönítjük, pH-ját híg nátriumhidroxid oldattal lúgosra állítjuk, majd kloroformmal extraháljuk. Elkülönítjük a kloroformos extraktumot, vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük és desztilláljuk. Desztillációs maradékként 40 g 2-[a-dimetilamino-(3-piridil)-metil)]-l,3-propándioIt kapunk. Az előállított vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia spektrumával bizonyítjuk. D) Pa N,N-dimetil-os-(3-piridil)-m-dioxán-5-metilamin-dihidrogénklorid előállítása Elemanalízis C12 H 18 N 2 0 2 -2HCl-ra Számított: C 48,82; H 6,83; N 9,49%; Mért: C 48,65; H 6,79; N 9,60%. 8. példa Az N,N-dimetiI-a-(3-piridiI)-m-dioxán-5-metilamin-dihidrogénklorid előállításának egy következő változata 200 ml kloroformhoz 10,5 g (0,05 mól) 2-[a-dimetilamino-(3-piridil)-metil]-l,3-propándiolt, 10 g trioxánt és 21 g (0,11 mól) p-toluolszulfonsavat adunk, majd egy éjszakán át visszacsepegtető hűtő alatt, 3A típusú molekulaszűrővel ellátott Soxhlet-extraktorral lefedett lombikban forraljuk a reakcióelegyet. Ezután lehűtjük és vízzel kétszer mossuk. A vizes fázist elkülönítjük, pH-ját ammóniumhidroxiddal lúgosra állítjuk be és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumot vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük és desztilláljuk. Desztillációs maradékként 6 g szabad bázist kapunk. A sóképzés és metanol és etilacetát elegyéből való kikristályosítás után 1,0 g 195 C° olvadáspontú N,N-dimetiI-oc-(3-piridil)-m-dioxán-5-metilamin-dihidrogénkloridot kapunk. 9. példa Az N,N,2-trimetiI-«-fenil-m-dioxán-5-metiIamin előállítása 25 ml acetonitrilben 2,5 g (0,012 mól) 2-[«-dimetilamino]-benziI-l,3-propándiolt oldunk. Az oldathoz ezután 7,68 g (0,48 mól) vizet, 10 ml acetaldehidet és 3,01 ml (0,024 mól) éteres bórtrifluoridot adunk, majd egy éjszakán át keverjük a reakcióelegyet. Ezután egy órán át gőzfürdőben melegítjük az elegyet, majd lehűtjük, ammóniumhidroxidhoz öntjük és a lúgos pH-jú oldatot éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot elkülönítjük, vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük és desztilláljuk. A desztillációs maradékként kapott szilárd halmazállapotú terméket hexánból kikristályosítva 0,44 g, 140—143 C° hőmérsékleten olvadó N,N,2-trimetil-a-fenil-m-dioxán-5-metiIamint kapunk. Elemanalízis C14 H 21 N0 2 -re Számított: C 71,46; H 9,00; N 5,85%; Mért: C 71,22; H 8,92; N 5,68%. 10—12. példa A 9. példa szerinti eljárást ismételve meg 2-(oc-dimetilamino)-benziI-l,3-propándioIbóI és a megfelelő aldehidből kiindulva a következő vegyületeket állítjuk elő: N,N-dimetil-2-etil-a-feniI-m-dioxán-5-metilamin; olvadáspontja: 95—98 C°. Elemanalízis C15 H 23 N0 2 -re Számított: C 72,25; H 9,30; N 5,62%; Mért: C 72,49; H 9,60; N 5,69%. N,N-dimetil-2-izopropiI-«-fenil-m-dioxán-5-metüamin-hidrogénklorid; oldaváspontja: 196—199 C°. Elemanalízis C16 H 25 N0 2 HCl-ra Számított: C 64,09; H 8,47; N 4,67%; Mért: C 63,84; H 8,99; N 4,80%. N,N-dimetil-«,2-difenil-m-dioxán-5-metilamin; olvadáspontja: 105—108 C°. Elemanalízis C1B H 23 N0 2 -re Számított: C 76,74; H 7,80; N 4,71%; Mért: C 76,91; H 7,82; N 4,45%. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A 4. példában megadott eljárást ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy 100 ml acetonitrilben 7 g 2-[oc-dimetiIamino-(3-piridil)-metiI]-l,3-propándiolt, 30 g paraformaldehidet és 50 ml éteres bórtribromidot reagálta- 55 tunk, amiután 6 g szabad bázist kapunk. A só előállítására a bázis éteres oldatát gázhalmazállapotú hidrogénkloriddal kezeljük, amikor metanol és etilacetát elegyéből való kikristályosítás után 1,0 g N,N-dimetil-a-(3-piridiI)-m-dioxán-5-metilamin-dihidrogénkloridot 60 kapunk; olvadáspont 196 C°. 7
