168550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás racém lizinszulfanilát optikai hasítására
3 • 168550 4 lehet elérni és ezenkívül itt olyan vegyületről van szó, amelyet ténylegesen racém lizinszulfanilát reszolválásán keresztül kell optikailag hasítani. Az említett kristálygócképződés csökkentéséhez szükséges anyag mennyisége változtatható, például 5 av túltelített kiindulási oldatban oldott 1 g lizinszulfanilátra vonatkoztatva 0,01 g és 2 g között mozoghat. A gyakorlatban nagyon célszerűnek bizonyult a túltelített kiindulási oldatban oldott lg lizínszulfanilátra számítva 0,05-1,5g ilyen 10 vegyület használata. A túltelített kiindulási oldat ismert módon készíthető, például oly módon, hogy a racém lizinszulfanilátot és azt az anyagot, amely az említett kristálygócképződést megnehezíti, tártai- 15 mázó oldatot lehűtjük vagy bepároljuk. Oldószerként a víz nagyon jól bevált, de más oldószerek, így metanol, etanol, propanol, aceton és butanon vagy ezek vízzel alkotott elegyei is alkalmazhatók. 20 A szelektív kristályosítást úgy végezhetjük, hogy, a túltelített oldatot beoltjuk a kikristályosítandó, .optikailag aktív lizinszulfanilát kristályaival vagy a túltelített oldatot átvezetjük a kikrístályosítandó, optikailag aktív lizinszulfanilát rögzített ágyán. 2S Abban az esetben, ha a túltelített oldatban a lizinszulfanilát két antipódja nem egyenlő mennyiségben van jelen, a nagyobb mennyiségben jelenlevő antipod spontán fellépő kristályosítással is kikristályosítható. Ebben az esetben előnyösen 30 mégis úgy hajtjuk végre a szelektív kristályosítást, hogy a túltelített oldatot érintkezésbe hozzuk a kikristályosítandó antipod kristályaival. A találmány szerinti eljárást a gyakorlatban az 35 optikai hasítás területén ismert módszerek alkalmazásával szelektív kristályosítás útján vitelezhetjük ki, ennek során többek között a túltelítés foka, a kristályosítás ideje, a kristályosítás hőmérséklete, az oltókristályok nagysága és mennyisége változhat. 40 így a túltelített oldatot két egyenlő részre oszthatjuk, az egyik részből bizonyos mennyiségű L-antipodot, a másik részből ugyanilyen mennyiségű D-antipodot szelektív módon kikristályosítunk és a két megmaradó anyalúgot összekeverés után a 45 túltelített kiindulási oldat előállításához egy berendezésbe visszavisszük. Lehetőség van arra is, hogy a túltelített oldatból az egyik antipod, bizonyos mennyiségét, és ezt követően a visszamaradó anyalúgból a másik antipod egy bizonyos mennyi- 50 ségét, szelektív módon kikristályosítsuk és azután a visszamaradó anyalúgot a túltelített kiindulási oldat előállításánál alkalmazzuk. Egy harmadik kiviteli mód szerint az egyik antipod bizonyos mennyiségének szelektív kristályosítása után a megmaradó 55 anyalúgot, ennek az anyalúgnak racém lizinszulfaniláttal való teljes vagy közel teljes telítése után feldolgozzuk és eközben a másik'antipod meghatározott mennyisége szilárd formában kiválik. 60 A találmány szerint képződött L-lizinszulfanilátot különböző módon választhatjuk szét az egyes komponenseire. Egy ilyen módszer szerint e só vizes oldatát gyengén bázikus ioncserélőn vezetjük keresztül. A szulfanilsav azután az ioncserélőhöz 65 kötődik, míg eluátumként lizin-oldat keletkezik. Az optikailag aktív lizinszulfanilát vizes oldatát NH4+ -formájú erősen savas ioncserélőn is "átvezethetjük. A lizin ekkor az ioncserélőhöz kapcsolódik és azután hjg ammóniumhidroxiddal eltávolítható róla. A következőkben a találmányt néhány példán közelebbről is bemutatjuk, megjegyezzük azonban, hogy a találmány nem korlátozódik csupán a példákra. 1. példa 30 g racém lizinszulfanilátot melegítés közben 45 g olyan vizes oldatban oldunk, amely 21,8súly% DL-lizint tartalmaz, ezután az átlátszó oldatot 25 C°-ra hűtjük és ily módon túltelítjük. A túltelített oldathoz 2,5 g szilárd L-lizinszulfanilátot (szemcsenagyság 0,05 mm) adunk és ezután a kapott szuszpenziót 5 percig 25 Cc -on keverjük. -Ezt követően a kikristályosodott L-lizinszulfanilátot az anyalúgtól szűréssel elkülönítjük, a szűrőn fennmaradt részt körülbelül 20 ml metanollal mossuk és szárítjuk. Ily módon 8,7 g lizinszulfanilátot kapunk, amely már L-lizinszulfanilát. Az így kapott L-lizinszulfanilát optikai tisztaságának a meghatározásához a sót L-lizinmonohidrokloriddá alakítjuk. Erre a célra a kapott 8,7 g L-lizinszulfanilátot 35 ml vízben oldjuk és az így kapott oldatot 150 ml NH4+ -formájú erősen savas ioncserélővel (Dowex 50) töltött oszlopon átvezetjük. Az oszlopot ionmentesitett vízzel addig öblítjük utána, amíg az eluátumban ammóniumszulfanilát már nem mutatható ki. .Az ioncserélőn megkötött lizint 3,5 mólos vizes ammóniumhidroxid-oldattal eluáljuk és a kapott eluátumot az ammónia eltávolítása végett csökkentett .nyomáson bepároljuk. Az így kapott lizin-oldatot a szükséges mennyiségű sósavval (1 mól lizinre számítva 1 mól sósav) semlegesítjük és ezt követően teljesen bepároljuk. Ily módon 5g lizinmonohidroklorid képződik, amely L-lizinmonohidroklorid, ennek a fajlagos forgatóképessége [a]|° = 27,2 (lizinkoncentfáció = 10, 6 n HCl) Ebből a kapott L-lizinszulfanilát optikai tisztasága 100%-nak adódik. A hasításból eredő kitermelés 41,4%, amelyet az b a • —c 100 • 100% d képlettel határozunk meg - ebben a képletben a, c és d a keletkező L-lizinszulfanilát mennyiségét, az oltóanyag mennyiségét és a kiindulási anyagban levő L-lizinszulfanilát-részt képviseli g-ban megadva, b pedig az optikai tisztaságot jelenti %-ban kifejezve. 2
