168417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légszáraznál nedvesebb takarmányok konzerválására és tápértékének növelésére

5 168417 6 7. példa Az 1., 5., 6., példa szerint rövidebb időszakra konzervált takarmányt leszárítjuk. A találmánnyal összefüggő kísérletekkel megállapítottuk, hogy az eddig ismert 87—90% szárazanyag állapotig történő szárításnál tapasztaltakhoz hasonlóan, 78—80% szárazanyag-tartalomig végzett szárítás (példa 2. és 3.) esetén, a kukoricaszemben_ levő keményítőszemcse kettős törése nem változik meg hátrányosan, és a maghéj, valamint a rostok kristályrepedése ezúton csökkenthető. Ennek következtében, ha a találmányban foglalt eljárást alkalmazzák, a keményítő kedvezőbben táplál, és a zsírok avasodásának, az oxidációval összefüggő egyéb károsodásnak a lehetősége csökken. Megállapítottuk, hogy a 80% szárazanyag-tartalomig (példa 3.) szárított kukorica portási indexe 15-ször kisebb, mint a 90%-ra jellemző érték. Tehát ezúton a légszáraz állapotig végzett szárításnál tapasztalható porlás kiküszöbölhető, az állattartás gépesítését előnyösebb műszaki megoldás szerint lehet megoldani. A vizsgálatok igazolták, hogy az élelmiszerek és takarmányanyagok nedvességvisszatartó képessége (vízvisszatartó ereje), a szárazanyag-tartalom növekedésével párhuzamban hatványozottan fokozódik. Vizsgálati esetünkben a 68—82% szárazanyag-tartalom között levő 14% nedvesség elpárologtatásához kevesebb hőenergiára volt szükség, mint a 82—88% szárazanyag közötti 6% H2

0 elpárologtatásához. Ez arra utal, hogy a 88% szárazanyag helyett csupán 78—80% szárazanyag-tartalomig végzett (3. példa) szárítással, 100% hőenergiát lehet megtakarítani, illetve a szárítóberendezések teljesítményét ezúton fokozni lehet Adataink szerint az azonos hőmérsékleten 80, illetve 88% szárazanyag-tartalomig szárított kukoricaszemek mikrobiológiai sterilitása között, a gépből való távozás pillanatában nincsen különbség. Mindezekből megállapítható, hogy találmányunk alkalmazásával igen jelentős fajlagos hőenergia megtakarítást lehet elemi. Kitűnt, hogy a viszonylag alacsony „nedvszívó képességgel" rendelkező baktériumok számára, a 80% szárazanyag-tartalomig szárított kukoricaszemen kedvezőtlenek az életfeltételek; ezért ezt követően a konzerválási beavatkozással elsősorban a gombák, kisebb mértékben a növényi sejtek légzése ellen (pl. az enzimek gátlása révén) kell védekezni. Tehát a nagy nedvességtartalmú takarmányokhoz viszonyítva, részleges szárítás esetén, kevesebb kemikáliával és kedvező konzerválást lehet elérni, ezúton a takarmányt fogyasztó szervezet veszélyeztetése elkerülhető. Megalapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárással (2. és 3. példa) konzervált kukorica (szárazanyag-tartalom alapján összehasonlítva) a szarvasmarhákat és , sertéseket mintegy 10—15%-kal kedvezőbben táplálja, mint korábban ismert eljárásokkal — drágábban — konzervált termény. Ez bizonyítja, hogy találmányunk alkalmazásával, a korábban ismert szárítási eljárások következtében előállít táplálóanyag denatu- i rálódás csökkenthető, ill. kiküszöbölhető. öt hónapos tárolási időszak alatt a 75% szárazanyag-tartalomig (2. és 3. példa) szárított és ezt követően a találmány szerint konzervált lucerna karotin vesztesége lényegesen kevesebb volt (27%), < mint a korábban ismert módszerrel 90% szárazanyagtartalomig végzett szárítás (100%) esetén. Végül (1., 2. és 5. példa) megállapítást nyert az is, hogy a karbamiddal és zsírsavakkal (pl. propionsawal) 5 és/vagy foszforral és/vagy hidroszulfáttal és/vagy sósavval létrehozott klatrát vegyület, illetve savanyú só, a káros mikrobák életfeltételét csökkentve a takarmányok eredeti táplálóanyagainak a feltárását (pl. poliszacharidokból egyszerűbb szénhidrátok 0 keletkeznek) a cellulóz-lignin kapcsolat lazítását eredményezi Ily módon — ellentétben a korábbi puffer, illetve negatív hatással — a karbamid maga is konzerváló anyagként érvényesül, illetve fokozza a vegyületben résztvevő savak hatákonyságát többek között 5 azáltal is, hogy azok párolgási tenzióját csökkenti. Ezúton a takarmány konzerválás sikerének veszélyeztetése nélkül kevesebb szerves, szervetlen savra van szükség és ily módon a b) és c) eljáráshoz viszonyítva az állati szervezetben mérsékelhető ketózis megbete-0 gedés lehetősége. A 83% karbamidból és 17% sósavból előállított vegyület 5%-ban alkalmazott mennyiséjével, a 75% szárazanyagra szárított takarmányok (szemeskukorica, kukoricaszár, cukorgyári répaszelet, cukorcirok és 5 lucerna) szervesanyagainak a vízoldhatóságát, ezáltal az emészthetőséget, átlag 120%-kal tudjuk megnövelni. Az így kezelt kukoricaszár (5. példa) fermentációja kedvezőbb volt, mert az eredeti mennyiséghez viszonyítva a könnyen erjeszthető szénhidrátok 0 nagyobb mennyiséghez viszonyítva a könnyen erjeszthető szénhidrátok nagyobb mennyiségben állottak rendelkezésre és a növényi sejtek hamarabb megszüntették élettevékenyésgüket. A találmány (5. példa) szerint végzett kezelés — ellentétben az 1 492 925 5 számú NSZK eljárással — a takarmány pH-értékét 5,5 alá szorítja, és ezúton a kezelt takarmányban ki lehet küszöbölni az ureáz enzim és a fehérjét bontó mikrobák hatékony érvényesülését. Ugyanakkor az 5,5 alatti pH zóna, különösen klór jelenlétében az a 0 és ß amüazok optimumának is tekinthető, aminek következményeképpen a fermentációt hasznosan elősegítő tejsavas baktériumok nagyobb mennyiségben, könnyebben jutnak táplálékhoz. Tehát találmányunk szerint a fermentáció lehetősége lényegesen kedve-5 zőbb. Ezúton a takarmánykonzerválás sikere növekszik, ill. a takarmány eredeti fehérjeanyagainak a vesztesége csökken, és az NPN-anyagokból származó vegyületek következtében fehérjeértékben megnövelt erjesz-3 tett takarmányhoz jutunk. A találmány szerint alkalmazott, illetve a találmány által létrejövő karbamidvegyület disszociációja, hidrolízise lassabban történik. Ily módon az NPN-anyagok hátrányos pufferhatását elkerülhetjük és fehérjepótlékként kedvezőbben tud-5 nak értékesülni. Az előszárított meleg (szárítóberendezésből kilépő) takarmányok (2. példa) esetében ez a hatás fokozott mértékű, és nagy jelentőségű az, hogy a kezelés a takarmányok gyors hőmérséklet-csökkené) sét idézi elő. Mesterséges szárítás esetén ily módon gyors hűtést lehet elérni. E hatásnak azonban a nedvdús takarmányok silózásánál (5. példa) is nagy a jelentősége, mert ezúton a hátrányos mikrobák kedvezőtlen szaporodása és a denaturáció gátlást szenved. ; Vizsgálataink igazolták, hogy a monometil-kar-3